2018-as alapbeállítás (prédikáció, Ajka, Újév napja, 2018.01.01.)

Alapbeállítás 2.

Alapbeállítás 1.

textus: Deut (5Móz) 11,26-28

„26 Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

Sokat gondolkodom mostanában Svédországról. Jártam ott még évekkel ezelőtt és nagyon tetszett. Néha arra is gondoltam, hogy milyen jó lenne ott élni. Szép helyek, stabil társadalom, sok-sok evangélikus (az ország nagy része – legalábbis papíron – az). Így „futottam bele” az interneten egy svéd botanikus munkájába, munkásságába. Az illetőt Carl von Linné-nek, vagy ismertebb nevén: Carolus Linnaeus-nak hívják. Az 1700-as években tevékenykedő orvos és botanikus az egyik megteremtője a modern tudományos nyelvezetnek. Többek között az ő nevéhez fűződik a ♂ jel a hímnemű és a ♀ jel a nőnemű élőlényekre. De ami még ennél is izgalmasabb, hogy ő nevezte először az embert „homo sapiens”, azaz „értelmes-ember”-nek. Ez az elnevezés pedig olyannyira meghatározóvá vált, hogy maga a fogalom kitágult, továbbgyűrűzött az évtizedek, századok folyamán, és eljutottunk odáig, hogy a „homo” előtaggal írtak le tudósok és gondolkodók minden főbb tulajdonságot, amely esszenciális az emberiségben, és az egyes ember életében. Ismertebbek például „homo ludens”, a „játszó ember”, ami Johan Huizinga holland történész fogalma, vagy a „homo viator”, az „úton lévő ember”, amely Gabriel-Honoré Marcel francia filozófus fogalma.

Ebben az összefüggésben keletkezett még egy fogalom, amely a mi szempontunkból fontos, ez pedig a „homo religiosus”, azaz a „vallásos ember”. Ezt a fogalmat régóta használja a teológia és a bölcsészetnek több ága is. A „homo religiosus” azt jelenti, hogy az ember eredendően vallásos. Azt, hogy a vallás az ember legmélyéből fakad és elidegeníthetetlen az embertől. Hovatovább azt is mondhatjuk, hogy valójában minden ember vallásos. Mindenki kivétel nélkül.

„Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.” Mózes, amikor a népnek elmondja a törvényt, amit az Isten adott a számukra, akkor felszólítja őket: Válasszatok! Nem az a kérdés, hogy Isten és az istennélküliség között válasszanak, hanem az, hogy kit választanak „istennek”! És ez ma sincsen másképpen. A legvérmesebb ateistának is van „istene”. Lehet, hogy az a pénz lesz, lehet, hogy egy filozófia, lehet egy ideológia vagy bármi más, de mindig minden ember életében ott van egy „isten”.

Éppen ezért olyan népszerűek ma az úgynevezett valláspótlékok. A homo religiosus, azaz a vallásos ember számára muszáj, hogy legyen valami, ami vallásként funkcionál, vagy legalább „vallás íze” van. Legyen az valamilyen ezoterikus dolog: kártya, kristályok, energiák, horoszkóp ilyesmik, vagy keleti filozófiák átszűrt nyugatosított verziói, mint pl. a karma, a jing-jang, vagy a reinkarnáció, vagy éppen a vakbuzgó tudományosság…, és még sorolhatnám.

És bizony szükségszerű, hogy amikor az ember „istent” és „vallást” választ, akkor utat is választ. Ugyanis az ember vallása szükségszerűen olyan élettel jár, mint amilyen vallást (igazit, vagy pótlékot) követ. Az ige szerint két választás van, vagy a Mindenható Istent választják/választjuk vagy pedig „más isteneket követtek” -írja, és hozzáteszi „más isteneket követtek, akiket nem ismertek”. Ebből a kijelentésből szükségszerűen következik, hogy ha a „más istenek” nem megismerhetők (hogyan is lehetnének azok, hiszen nem azok, és nincsenek is!), akkor a Mindenható Isten megismerhető. És ez a mai új esztendő, a 2018. első jó üzenete: Az Isten megismerhető! Van mód arra, hogy megismerjük az Urat! Hovatovább megismerkedhetünk vele! Nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint! Mert ő egy élő személy, nem egy ideológia, nem egy filozófia, nem egy pótlék, hanem valódi és az egyedüli Isten!

És hogy hogyan ismerhetem meg az Istent? „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.” (Zsid 1,1-2) írja a Zsidókhoz írt levél szerzője, és „Ő [ti. Jézus Krisztus] a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. […] Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”(Kol 1,15.17) – ezt meg Pál apostol írta. Tehát, hogyan ismerhetem meg az Istent? Jézus Krisztuson keresztül, akiben Isten érkezett meg közénk! Ez második jó üzenetünk az új esztendőre.

A harmadik pedig legyen egy biztatás! „Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek” - írja az ige, és lényegében ez ma sincsen másképpen. Mózes elmondja Izrael népének és ma nekünk is, hogy a döntéseinknek következményei vannak. „Ha erre mész, akkor ez lesz, ha arra mész, akkor az lesz.” Áldás, vagy átok. Félreértés ne essék, ez nem fenyegetés, hanem tényközlés! Választhatok, erre, vagy arra. De, ha egyik oldalon jelen van az Isten, aki valódi és nem pótlék, és az ővele való kapcsolat, mint alapbeállítás ott van bennem (homo religiosus!), és még azt is tudom, hogy áldás lesz a következménye, az Ő útjának, akkor hogy a csudába akarnék mást választani? Emberek, válasszuk az Urat!

  Új év, új lehetőségek! - közhelyesen hangzik, tudom! De tényleg új lehetőségünk van! Egy újabb év, amikor megismerhetem (még jobban) az Istent, mert még adott időt az ember(iség)nek arra, hogy megtegye! Adja nekünk Szentlelkét, hogy bölcsen dönthessünk! Ámen