Az erdő, Frodó és az üdvösség (prédikáció, Ajka-Nemeshany Vízkereszt utáni utolsó vasárnap, 2018.01.21.)

textus: 1Pét 1,10-12

„10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”

Akik ismernek, azok tudják, hogy nagyon szeretek az erdőbe járni. Túrázni, kirándulni, vagy csak úgy ott lenni az erdőben és jelen lenni, magamba szívni a hegyek és az erdő illatát. Egy kutatás megállapította, hogy a természetben járás olyan az agynak, mint egy wellness hétvége. De nem kell ahhoz kutatónak lenni, hogy tudjuk milyen jót tesz velünk a természet közelsége.

Legjobban a fákat szeretem. A kedvencem az erdei fenyő és a nyírfa, de sok más csodaszép fát is lehet találni, ha az ember kimegy az erdőbe. Jó menni fától fáig egészen mélyen megérezni, hogy az Isten végtelenül kreatív teremtésének részei vagyunk.

A mai vasárnapunk is egy ilyen alkalom, legalábbis lelki értelemben. A mai vasárnappal magunk mögött hagyjuk a karácsonyi ünnepkört és tekintetünk a húsvét felé fordul. És ez bizony egy út. Minden évben az egyházi év „turista útvonalának” jelzései mentén teszünk egy újabb kört az Isten emberért tett csodáinak rengetegében. Fától fáig. Nos nem fenyőtől bükkig, vagy gyertyántól juharig, hanem egészen más értelemben. Szeretem a fát, és nem csak a fákat, mint élőlényeket, hanem a fát mint anyagot is. Jó beszagolni például apósom műhelyébe is, aki asztalos munkával is foglalkozik, vagy éppen egy bútorüzletben magamba szívni a fa illatát. A húsvét előtti időszak út, amely fától fáig tart, mégpedig a jászol fájától a keresztfáig! Magunk mögött hagyjuk a jászol idilli világát és a kereszt felé vesszük az irányt.

Egy ilyen úton, csakúgy mint ha az erdőbe mennénk túrázni, akkor fel kell készülni. Nem lehet csak úgy nekivágni megfelelő felszerelés és útravaló nélkül! Péter apostol, aki Jézus mellett járta meg – és nem csak lelki értelemben – ezt az utat nagyon is jól tudta ezt. Levelét pedig azért írta – eredetileg kis-ázsiai gyülekezeteknek, de most nekünk is szólóan – hogy útravalót adjon a keresztig vezető úton. Persze nem azért, mert másképpen nem lehet eljutni a keresztig. Dehogynem. Máshogyan is el lehet jutni, de nem mindegy, hogy hogyan és nem mindegy, hogy ott mi történik, hogy hogyan és milyen célból érünk oda Jézus keresztjéhez! Csak bámészkodunk? Vagy a puszta kíváncsiság hajt? Egy történelmi oknyomozás, ami minket érdekel? Vagy a kultúránk részének tartott alapvető történet becsületbeli megismerése a motivációnk? Vagy igazából nem is akarunk odaérni, csak valami folytán idekeveredtünk? Sokféle dolog hajthat bennünket a kereszt, Nagypéntek és Húsvét ünnepe felé.

Egyik kedvenc könyve J.R.R. Tolkien klasszikusa a Gyűrűk Ura. Szerintem, ha olvasni nem is olvastuk, de mindannyian hallottunk már róla. Van benne egy rész, ami nagyon ide passzol. A történet szerint a főhős, Frodó, és társai haladnak a Végzet Hegye felé, ahova azért indultak el, hogy megsemmisítsék Szauronnak a gonosz uralkodónak a varázsgyűrűjét, amiből a hatalmát nyeri, és így megmentsék Középföldét, az otthonukat. Ezen az úton egy különleges erdőbe is eljutnak, ahol egy varázslatos népnek a uralkodója, Galadriel, ajándékokat ad nekik, hogy ezzel segítse a célba jutásukat. Idézem: „– S most te következel, Gyűrűhordozó – mondta, és Frodóhoz fordult –, s nem azért utolsóként, mert a gondolataimban utolsó lennél. Számodra ezt készítettem. – Egy piciny kristályüvegcsét emelt a magasba: megcsillant s fehér fényt árasztott Galadriel kezéből. – Ez az üvegcse – mondta – Erendil csillagának fényét őrzi a szökőkutam vizében oldva. Minél sötétebb körülötted az éjszaka, annál tisztább fénnyel világít. Fényeskedjék neked a sötétben, mikor minden más fény kialudt.” Ez az utolsó mondat nagyon megfogott engem. „Fényeskedjék neked a sötétben, mikor minden más fény kialudt.” Persze könnyelmű dolog és igen megtévesztő is lenne egyenes párhuzamot vonni az evangélium és a Gyűrűk Ura között, nem is teszem. De a gondolat nagyon megragadó, és a hívő ember számára is haszonnal bír. Ha hosszú és viszontagságos útra kelünk, akkor bizony olyan útravaló kell a számunkra, ami akkor is világít, akkor is erőt ad, akkor is utat mutat, ha minden más csődöt mond! Mert az út Jézus keresztje felé nem egyszerű, sokszor rá fog majd mutatni, a böjti időszakban, az emberélet mélységeire, amelyekbe nem szívderítő belenézni, azzal szembesülni!

Péter apostol egyetlen szóban foglalja össze a legfontosabb útravalót, amit a jászoltól a kereszt felé haladó zarándok kaphat: üdvösség. Vagy ha szó szerint akarjuk fordítani, akkor „szabadulás”. De azt hiszem leginkább a kettő együtt: üdvösség és szabadság. Maga a „Krisztus” szó is ezt jelenti (ami nem tulajdonnév, hanem jelző!). Jézus Krisztus, azaz Jézus a szabadító és az üdvösség hozó!

Felfoghatatlan értéket képvisel számunkra az üdvösség. „keresték és kutatták a próféták”, sőt: „angyalok vágyakoznak beletekinteni” -írja Péter. Micsoda érték lehet, amely az angyalokból kíváncsiságot, sőt vágyat sajtol ki! Mert miben is áll az üdvösség? Péter ezt is megírja a mai szakaszunk előtt pár mondattal: „a halottak közül való feltámadás […] amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1Pét 1,3.4) Az üdvösség tehát nem más, mint szabadulás a haláltól. No, nem a fizikai élet végétől, hanem a végső haláltól, feltámadás által.

Ez az, amit megtalálunk a keresztél, ezért érdemes útra kelni, ez az, amit Isten elkészített azok számára, akik hisznek Jézusban, aki a Krisztus! De ennek reménysége, tudata, sőt ténye az, ami el is kísér bennünket odáig. Ebben a kettősségben él a hívő ember: (1) egyszerre hisz Jézus szavának, aki ezt mondja: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). Üdvösség van a Krisztusban, és bármi is történik ez megtartó erő akár a legsötétebb pillanatban is, itt ebben a világban. (2) De mégis minden egyes alkalommal elzarándokol Krisztus keresztjéhez, mert ott csakis ott találhat újra és újra üdvösségre. Miénk és miénk lesz, itt ezen a földön, s majd a mennyben.

Az Úr legyen velünk az idei zarándokúton is! Ámen