Piaci rés karácsony előtt - Jn 3,25-30 (prédikáció, Advent 4. vasárnapja,2021.12.19.)

 

textus: Jn 3,25-30

„25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27 János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Mostanában sokat foglalkozom a kapitalizmus kérdésével. E gazdasági rendszer ugyanis alapjaiban határozza meg a hétköznapjainkat. Naponta akár tucatszor is kerülünk olyan helyzetbe, amikor e rendszer keretén belül kell válaszokat adnunk, vagy éppen cselekednünk. Vásárlás, tankolás, csekkek, közművek, árukészlet, szolgáltatások, stb. mind-mind olyan területek, amelyben önkéntelenül is előkerülnek a kapitalizmus törvényei, törvényszerűségei.

Van egy – a kapitalizmus keretén belül értelmezett – fogalom, amely a mai igénk megértése szempontjából igen fontos. Ez a fogalom pedig nem más mint a piaci rés. Tudjuk-e, hogy mit jelent ez a fogalom? […] A piaci rés nagyjából azt jelenti, hogy van valamilyen igény az emberek egy bizonyos csoportjában, amely igény nincsen kielégítve. Ez az igény irányulhat termékre, vagy akár szolgáltatásra is.

Vegyünk egy példát. Van a könyv és filmsorozat a Harry Potter. Ezt a nagy mesét a gyerekek és a felnőttek is nagyon szeretik. De vegyük most a gyerekeket. Adott X millió gyerek, ki nagyon szereti a Harry Pottert. Ebből az X millió gyerekből X százezer nagyon szeret legózni is. Mi lenne, ha a kettőt összeraknánk és lenne Harry Potteres legó? És már jönnek is a szülők – mint pl. én – megveszik a csemetének a Harry Potteres legót, két legyet ütve egy csapásra. Piaci rés, ötlet, kivitelezés, profit.

Keresztelő János – ugyan nem a profitorientáltsága, hanem Szentlélek vezetése által, de – benyomult egy piaci résbe (nyilván, itt a „piaci rés” átvitt értelemben értendő). Évszázadok óta nem volt jelentős próféta Izraelben, aki Isten üzenetét közvetíthette volna. Így felmerült egy erős spirituális igény (a piaci rés) az emberekben. Ehhez járult még egy felfokozott várakozás, a Megváltó érkezésével kapcsolatban. Keresztelő János, ez a furcsa, torzonborz figura valóban próféta volt és az emberek tódultak hozzá, hogy hallgassák őt. Volt igény, lett „kínálat”, e kettő találkozása pedig eredményes Isten felé fordulások sokaságát eredményezte. Halleluja!

Keresztelő János köré tanítványok gyűltek, akiket minden bizonnyal nem csupán az üzenet, de a sikeresség is vonzott. Szépen mentek is a dolgok egészen addig, amíg Jézus színre nem lépett. Ekkor szóltak így a János tanítványai a mesterükhöz: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.” „Hé, János! Nem veszed észre! Te bizonyságot tettél Jézusról (erről beszéltünk a múlt héten), és most ő benyomult a mi piacunkra, és most őhozzá mennek és nem hozzánk!” Ha itt két vállalatról vagy szolgáltatóról lenne szó, akkor minden bizonnyal komoly (gazdasági szinten) vívott háború kezdődne a vásárlókért, kuncsaftokért. De itt nem két cégről van szó, hanem két személyről, egy prófétáról és az Isten Fiáról, és nem egy gazdasági, hanem egy spirituális szituációban vagyunk.

Éppen EZÉRT így válaszol János a saját tanítványainak: „Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.” és „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Keresztelő János számára a saját tanítványai felkínáltak egy nagyobb és jelentősebb szerepet, mint amire hivatott volt, és az oldalán harcolni akartak egy spirituális monopóliumért. Nem igazán értették a dolgot… Viszont Keresztelő János nem szaladt bele ebbe a csapdába.

Miért? Mert Krisztus fénye, az ő jelenléte – sok minden más mellett – helyes önismeretet adott Jánosnak és ugyanezt hozhatja el a számunkra. Az ember, amennyiben Krisztusra figyel, esélyt kap arra, hogy annak lássa saját magát, aki, és ne annak aki nem. És ez igaz mind a kicsiség, mind a nagyság tekintetében. Vannak akik nagyobbnak, fontosabbnak, erősebbnek, stb. látják magukat, mint amilyenek. Az ő számukra a kicsiség, a Bibliában oly sokat emlegetett, áldását hozhatja a megérkező Krisztus fénye. Ha pedig valaki sokkal kicsinek, jelentéktelennek, vagy akár értéktelennek tartja magát, akkor neki pedig a méltóságot hozza el a Megváltó. Értékes vagy.

És Keresztelő János Krisztus fényében látta saját magát: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Micsoda fantasztikus mondat ez! És mennyire nekünk is szól. Krisztus helyünkre állít bennünket, fényében világosan látszódunk. Aki kicsi nagyságot, aki nagy kicsiséget kap. Egy azonban bizonyos, hogy az egónak, az énnek fel kell ismernie, hogy mindezek a csodálatos javak, amelyeket a Krisztus elkészített a számunkra, csak akkor lesznek a mieink, hogyha képes vagyok arra, hogy elismerjem az életemben Krisztusnak a főségét. Azt, hogy ő az, aki uralkodik a világban, de nem csak a világban hanem legyen ez így az én életemben is. Hogy Ő növekedhessen bennem! És igen, ezt azt jelenti, hogy nekem kisebbnek kell lennem, de mégis, akkor leszek igazán nagy, ha a Krisztus nagy bennem!

Ezt az áldott paradoxont hozza el nekünk a Szentlélek! Ámen