Egy néma mellékszereplő (prédikáció, Karácsony, Somlószőlős-Somlóvecse-Kerta-Kamond-Rigács-Karakószörcsök-Noszlop, 2014.12.24-26.)

textus: Mt 1,20b-23

„az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: ²³„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Különleges ez a mai bibliai szakasz. Nos, nem azért mert nem karácsonyi. De, éppen elég karácsonyi, hiszen Jézus születéséről, legalábbis az előzményeiről szól. Nem ettől érdekes, ez az egyházunk által kijelölt ige, hanem attól, hogy egy olyan személy kerül most a szemünk elé, aki általában nem szokott, még a karácsonyi történet kapcsán sem. Mondhatni az egész esemény egy mellékszereplőjével van dolgunk. Pedig a mellékszereplőkre ritkán figyelünk oda, inkább a főszereplők azok, akikre a figyelmünk irányul. Ráadásul ez a szereplő néma, mármint, feltételezhetjük, hogy tud beszélni, és beszélt is, de az evangélium egyik írója sem adott neki egy félmondatot sem. Nem árulok el titkot, hogy ma József kerül középpontba.

És tényleg, József egyszer sem szólal meg a Biblia lapjain. Látszólag néma és passzív szereplője az egész történetnek. Ennek megfelelően mi is meglehetősen keveset beszélünk róla. Karácsonykor általában Jézus, a pásztorok, a királyok (akik valójában bölcsek) és Mária kerül a középpontba. Bár ez utóbbi protestáns (azaz evangélikus és református) körökben igen óvatosan.

De gondoljuk csak bele magunkat a helyzetébe. József észreveszi, hogy a jegyese Mária gyermeket vár, és azt biztosan tudja, hogy nem tőle. Ez még önmagában nem is lenne nagy szenzáció, csakhogy az akkori törvények szerint benne volt a pakliban, hogy ezért Máriát kivégzik. József ezt nem akarta, hanem titokban el akarta bocsátani őt, hogy meneküljön el. És mikor ezt elhatározta, akkor jelent meg neki az a bizonyos angyal, hogy elmondja: vegye magához Máriát, vegye csak nyugodtan feleségül, mert az a gyermek, akit vár az Isten terve szerint jön a világra. József, aki meg sem szólal még csak a gyereke apja sem, és még csak nem is ő ad neki nevet, hanem ezt is az angyal jelenti meg neki: „nevezd el Jézusnak”. Mégis most ez az ács, József kerül a történet előterébe.

Miért? Nehogy félreértsük a mai üzenetet! Ma is, csakúgy mint minden karácsonykor és csakúgy, mint minden vasárnap Jézus Krisztus van a középpontban. József azért kerül most az előtérbe, mert a viselkedéséből valami egészen különlegeset tudunk meg. Mert valójában nem igaz az, amit első hallásra kitűnik, hogy József egy kis tesze-tosza, hajlítható, végletekig birkatürelmű, akarat nélküli mellékszereplő csupán! Józsefben van az egyik legnagyobb erő a karácsonyi történetben, mert ő az akin a leginkább látjuk, némasága és látszólagos passzivitás ellenére, hogy hisz, hogy hit van benne!

Mert, kedves testvérek, ahhoz, hogy valaki be tudja fogadni azt, hogy menyasszonya terhes és nem tőle, hogy gyermek nem az övé, de mégiscsak az ő feladata, hogy apa legyen, mindezt egy angyal szavára, aki álmában megjelent, hát ehhez bizony nagy hit kellett! Talán a legnagyobb az összes szereplő közül.

És hogy miért pont őróla van ma szó? Azért mert nekünk is ez az osztályrészünk, a hit. Mert mi most egy olyan világkorszakban élünk, ahol Jézus fizikai valójában nem tapasztalható meg. Nem lehet megfogni, megragadni a kezét, rákiabálni, jól megnézni magunknak. De van egy eszköz, amivel legalább annyira valóságos lehet számunkra, mintha fizikai lenne, sőt talán még annál is jobban, és ezt tudjuk Józseftől megtanulni: a hitet!

És ráadásul József még ki is tartott ebben a hitében, élete végéig. Felnevelte a gyermeket, útjára engedte és látta felnőni és látta meghalni élete delében és talán tanúja lehetett az üres sírnak is Jézus feltámadása után.

Erre a két dologra van ma is szükségünk: hitre és kitartásra. E kettő kell ahhoz, hogy az ember ne csak túléljen ebben az életben, hanem igazán megélje azt. Hitre és kitartásra van szükség a hétköznapokhoz és hitre és kitartásra van szükség akkor amikor az Egyházra gondolunk. Mert akármilyennek is látszik, akármilyen helyzetben is van az Egyház még mindig Jézus Krisztushoz tartozik és az Isten oltalma alatt áll.

De honnan volt ekkora hit Józsefben? Honnan „szerezte”, vagy honnan „tanulta”? Kedves Testvérek, pontosan ez a lényeg, hogy József semmiben sem volt különb mint most mi. Ő magától sem megszerezni, sem megtanulni nem tudta volna ezt a hitet, mai segített neki Jézus apjává lenni. Erre egyetlen egy ember sem képes. Nem magától szerezte, hanem valaki mástól kapta! Azt olvassuk a szakaszunk végén: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Ez Jézus nevének jelentése: Velünk az Isten. Igen, mert a magasságos Isten volt az, aki ezt a hitet Józsefnek ajándékozta. Ő volt az, aki maga munkálta ki ebben a férfiban, hogy legyen hite és kitartása, ahhoz a feladathoz, amitől nem sok nagyobbal találkozunk, hogy felnevelje a Megváltót! És József nem csak, hogy hitet kapott, de nagyon erősen meg is tapasztalata, hogy nem hazugság Jézus neve jelentése: Velünk az Isten, mert pontosan Jézuson keresztül végig ott volt vele az Isten. És ez ma sincsen másképpen, mert az a hit és kitartás, amit József kapott, azt mi is megkaphatjuk ajándékba. És az a tapasztalat, hogy meg is érezhetjük magunk mellett az Istent, Jézuson keresztül, ahogyan József is megérezte, úgy ma nekünk is van erre lehetőségünk.

Mert az Isten ma is velünk akar lenni, ma is részese akar lenni az életünknek, amit tőle kaptunk, hogy teljessé tegye a hittel, ezt a tőle kapott életet, hittel, ami az ő ajándéka! És ha ez elér hozzánk, akkor egy új valóság nyílik meg a számunkra, ami több és jobb, mint amit fizikailag meg tudunk tapasztalni!

És hogy mi a biztosítékunk arra, hogy mindez megtörténhet? „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által”- írja az igénk. Mert az Isten gondoskodott arról, hogy amit 700 évvel Jézus előtt megígért Ézsaiás próféta által, az valósággá váljon. Mert ő bármit is ígér, azt betartja. Nem ember ő, hogy megszegje az ígéreteit! Ez a hit és új élet, amit most József személyén keresztül vizsgálhattunk meg pedig az ő ígéreteihez tartozik! És ő be is tartja azokat!

Ahogyan az első karácsonykor, Jézus születésekor, valami fantasztikus dolog kezdődött a világban, úgy adjunk most esélyt arra, hogy valami nagyon különleges kezdődhessen az életünkben, az Isten ígéretei és ajándékai által!

Ámen