Még azt mondják nem illik...! - IGE-idő sorozat 2. (prédikáció, Somlószőlős, Óév estéje, 2014.12.31.)

textus: 2Tim 4,1-5

1Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat


Nagy hagyományai vannak a szilveszter ünneplésének, azaz az óév búcsúztatásának. Ha csak belenézünk az újságba, vagy hallgatjuk nézzük az ajánlókat, a TV-ben, vagy a rádióban, akkor is szinte ezer programot hirdetnek, amivel ezen a napon el lehet tölteni az időt és búcsúztatni az óévet. Ilyen bál, olyan buli, koncert, színház stb. De minden bizonnyal a faluban is vannak, akik összejönnek és együtt mulatnak hajnalig.

Sok szokás is kötődik ehhez a naphoz. Hagyományosan szilveszteri ital a pezsgő, amivel koccintanak éjfélkor. Sokan kabarét néznek a tévében, mert valahogyan a humor és vicc részét kell hogy képezze az óév estének. Az üdvözlőlapokról nem hiányozhat a malac, mert hát kell a szerencse… Mindenki BUÉK-ol és bulizik, töltött káposztát és virslit eszik (legalábbis mifelénk). Ahány ország, megye, régió, település, falu, ház annyi szokás, valószínűleg újévig itt maradnánk, ha fel akarnám sorolni mindet. És ezzel (többségében) nincs is különösebb probléma.

De valahogyan az istentisztelet nem része ezeknek a hagyományoknak. Mintha az Isten, az Isten igéje és a keresztény közösség nem lenne része ennek az ünnepnek. Mondjuk, nem csoda, hiszen az egész advent és a karácsonyi időszak bőven ellátott mindenkit elegendő impulzussal, elegendő adaggal az egyházból és az igéből. A csapból is Jézus folyt, most itt az idő, hogy pezsgő folyjon...

Érdekes nap a szilveszter. Egyszerre jellemzi a kesergő számonkérés, nagy sóhajtozás, hogy megint vége egy évnek, és az önfeledt ünnep, mintha ezen az estén kötelező lenne vidámnak lenni.

És sokak számára úgy tűnik, hogy Isten igéje nem illik ide. Nem való egy ilyen alkalomra. Máskor talán, de szilveszterkor… Pedig az istentisztelet és isten igéjének hallgatása méltó lezárása lenne az évnek. Nem azt mondom, hogy ne mulassunk, dehogynem, de nem hagyhatjuk ki Istent, mert ő része akar lenni ennek az ünnepnek is, sőt!

A textusunk ezt írja: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” igen kedves testvérek Isten igéje ilyen, nincsen alkalmatlan idő hozzá. Lehet, hogy mi alkalmatlannak, nem illőnek érzünk egyes időket és napokat – mint pl. a szilveszter – Isten igéje számára, de ez nem jelenti az, hogy ez így is van! Mert az Isten a mi általunk tapasztalt és időn belül (hogy megérthessük őt), de azon felül, annak Uraként cselekszik. Az Ő szava, az Ő üzenete mindig alkalmas. Az, hogy mi sokszor alkalmatlanul hirdetjük, az lehet! Vagy hogy nem akkor hirdetjük, mikor ő akarja, az is lehet! Sőt az is lehet, hogy az adott időben nem fogadják úgy, ahogyan várnánk! De tudnunk kell, hogy nincsen alkalmatlan idő az evangélium az örömhír számára. Ahogyan arra sincsen alkalmatlan idő, hogy megszólítsuk őt, és nem fogja nekünk soha a hátát mutatni, úgy az ő Lelkétől származó igének sincsen alkalmatlan idő!

De még hogyha valaki cáfolni szeretne és azt mondaná, hogy nincsen igazam, és van olyan idő, amikor nem való, nem illik Isten igéjét mondani egy óév este – szerintem – különösen is alkalmas idő. Hiszen óév este lezárunk egy fontos időszakot, egy évet. Akárki akármit is mond, de minden év fontos, nincsen eseménytelen, nincsen jelentéktelen év, mert ameddig időben élünk, addig minden év egy hatalmas szakasz az ember életéből. És egy fontos időszak lezárásához – keresztény emberként – igencsak hozzátartozik az Isten. Amikor visszatekintünk, amikor emlékezünk az elmúlt esztendőre, akkor ezt a maga teljességében Istennel tudjuk megtenni.

Mert amikor lezárunk egy évet, akkor egyrészt visszatekintünk. És ebben a visszatekintésben nem csak a sóhajtozásnak van helye, hanem felfedezhetjük az Isten tetteit és cselekedeteit az elmúlt esztendőben. Ebből a visszatekintésből pedig, az Isten tetteinek felismeréséből, erőt meríthetünk a jövőre, hiszen Isten nem változik, az ő ajándékai és művei változatlanul az érdekünkben történnek. Ilyen formán helye van a hálaadásnak is. Mert jó, ha kérések mellett imádságban hálát tudunk adni az Úrnak mindazért a jóért, amit értünk tett. Legeslegelsősorban Jézus Krisztusért, aki a mi megváltónk és naponkénti megtérésünk Ura volt az életünkben. Utána pedig mindenért, amit csak felfedezünk és azokért is, amiket nem. Meggyőződésem, hogy az Isten ajándékai számolatlanok és mi csupán egy töredékét fedezzük fel az életünkben, a nagy része ismeretlenül szolgálja javunkat.

Másrészről maga a lezárás megkívánja a továbblépést. Szükség van erre, nehogy beleragadjunk az „ó”-ba. Hányan élik úgy az életüket, hogy a múlton, az „ó”-n rágódnak! Vagy azért mert azt jobbnak hiszik beszorulnak valamiféle aranykor képzetébe, vagy pedig azért nem tudják elengedni, mert annyira fájó, sértő, negatív. Az Úr ebben is segíteni akar nekünk, hogy az evangélium friss szelével kiszellőztessük magunkat, továbblépjünk. Mert hálásnak kell lennünk Isten munkájáért az életünkben, ezért emlékezünk is, de helyén kezeljük, magunk mögött hagyjuk, mert vége van. Tovább lépünk, előre nézünk és jó reménységgel várjuk mindazt ami jön (ahogyan Bonhoeffer írja, és a 355-ös énekünkben).

Mindez persze nem parancs és nem is utasítás. Nem lehet parancsba adni, az hálát és továbblépést. Pál is szinte könyörög Timóteusnak, mikor az ige alkalmasságáról beszél: „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét” Könyörög, mert az ige minden időbeni hirdetése a lelki megújulás és az ébredés, sokak megtérése záloga.

A pezsgő, a malac, a lencse, a káposzta, a BUÉK és buli mellett, teremtsük meg az Isten felé való hála és a továbblépés képességének a hagyományát. Legyen jó értelemben vett vesszőparipánk ez óév estéjén. És ne csak az óévben, hanem aztán az újban, és mindig!

Szólítsuk meg hát Őt, aki számára nincsen alkalmatlan idő a hallgatásra, hogy tegyen bennünket alkalmassá és teremtsen megfelelő, alkalmas időt beszédének hirdetésére!
Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)