Még azt mondják nem illik...! - IGE-idő sorozat 2. (prédikáció, Somlószőlős, Óév estéje, 2014.12.31.)
textus:
2Tim 4,1-5
„1Kérve
kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni
fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára
kérlek: 2hirdesd
az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő,
feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3Mert
lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem
saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert
viszket a fülük. 4Az
igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.
5Te
azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az
evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat”
Nagy
hagyományai vannak a szilveszter ünneplésének, azaz az óév
búcsúztatásának. Ha csak belenézünk az újságba, vagy
hallgatjuk nézzük az ajánlókat, a TV-ben, vagy a rádióban,
akkor is szinte ezer programot hirdetnek, amivel ezen a napon el
lehet tölteni az időt és búcsúztatni az óévet. Ilyen bál,
olyan buli, koncert, színház stb. De minden bizonnyal a faluban is
vannak, akik összejönnek és együtt mulatnak hajnalig.
Sok
szokás is kötődik ehhez a naphoz. Hagyományosan szilveszteri ital
a pezsgő, amivel koccintanak éjfélkor. Sokan kabarét néznek a
tévében, mert valahogyan a humor és vicc részét kell hogy
képezze az óév estének. Az üdvözlőlapokról nem hiányozhat a
malac, mert hát kell a szerencse… Mindenki BUÉK-ol és bulizik,
töltött káposztát és virslit eszik (legalábbis mifelénk).
Ahány ország, megye, régió, település, falu, ház annyi szokás,
valószínűleg újévig itt maradnánk, ha fel akarnám sorolni
mindet. És ezzel (többségében) nincs is különösebb probléma.
De
valahogyan az istentisztelet nem része ezeknek a hagyományoknak.
Mintha az Isten, az Isten igéje és a keresztény közösség nem
lenne része ennek az ünnepnek. Mondjuk, nem csoda, hiszen az egész
advent és a karácsonyi időszak bőven ellátott mindenkit elegendő
impulzussal, elegendő adaggal az egyházból és az igéből. A
csapból is Jézus folyt, most itt az idő, hogy pezsgő folyjon...
Érdekes nap a szilveszter. Egyszerre
jellemzi a kesergő számonkérés, nagy sóhajtozás,
hogy megint vége egy évnek, és az önfeledt ünnep, mintha ezen az
estén kötelező lenne vidámnak lenni.
És
sokak számára úgy tűnik, hogy Isten igéje nem illik ide. Nem
való egy ilyen alkalomra. Máskor talán, de szilveszterkor… Pedig
az istentisztelet és isten igéjének hallgatása méltó lezárása
lenne az évnek. Nem azt mondom, hogy ne mulassunk, dehogynem, de nem
hagyhatjuk ki Istent, mert ő része akar lenni ennek az ünnepnek is,
sőt!
A
textusunk ezt írja: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár
alkalmas, akár alkalmatlan az idő” igen kedves testvérek
Isten igéje ilyen, nincsen alkalmatlan idő hozzá. Lehet, hogy mi
alkalmatlannak, nem illőnek érzünk egyes időket és napokat –
mint pl. a szilveszter – Isten igéje számára, de ez nem jelenti
az, hogy ez így is van! Mert az Isten a mi általunk tapasztalt és
időn belül (hogy megérthessük őt), de azon felül, annak Uraként
cselekszik. Az Ő szava, az Ő üzenete mindig alkalmas. Az, hogy mi
sokszor alkalmatlanul hirdetjük, az lehet! Vagy hogy nem akkor
hirdetjük, mikor ő akarja, az is lehet! Sőt az is lehet, hogy az
adott időben nem fogadják úgy, ahogyan várnánk! De tudnunk kell,
hogy nincsen alkalmatlan idő az evangélium az örömhír számára.
Ahogyan arra sincsen alkalmatlan idő, hogy megszólítsuk őt, és
nem fogja nekünk soha a hátát mutatni, úgy az ő Lelkétől
származó igének sincsen alkalmatlan idő!
De
még hogyha valaki cáfolni szeretne és azt mondaná, hogy nincsen
igazam, és van olyan idő, amikor nem való, nem illik Isten igéjét
mondani egy óév este – szerintem – különösen is alkalmas
idő. Hiszen óév este lezárunk egy fontos időszakot, egy évet.
Akárki akármit is mond, de minden év fontos, nincsen eseménytelen,
nincsen jelentéktelen év, mert ameddig időben élünk, addig
minden év egy hatalmas szakasz az ember életéből. És egy fontos
időszak lezárásához – keresztény emberként – igencsak
hozzátartozik az Isten. Amikor visszatekintünk, amikor emlékezünk
az elmúlt esztendőre, akkor ezt a maga teljességében Istennel
tudjuk megtenni.
Mert
amikor lezárunk egy évet, akkor egyrészt visszatekintünk. És
ebben a visszatekintésben nem csak a sóhajtozásnak van helye,
hanem felfedezhetjük az Isten tetteit és cselekedeteit az
elmúlt esztendőben. Ebből a visszatekintésből pedig, az
Isten tetteinek felismeréséből, erőt meríthetünk a jövőre,
hiszen Isten nem változik, az ő ajándékai és művei
változatlanul az érdekünkben történnek. Ilyen formán helye van
a hálaadásnak is. Mert jó, ha kérések mellett imádságban hálát
tudunk adni az Úrnak mindazért a jóért, amit értünk tett.
Legeslegelsősorban Jézus Krisztusért, aki a mi megváltónk és
naponkénti megtérésünk Ura volt az életünkben. Utána pedig
mindenért, amit csak felfedezünk és azokért is, amiket nem.
Meggyőződésem, hogy az Isten ajándékai számolatlanok és mi
csupán egy töredékét fedezzük fel az életünkben, a nagy része
ismeretlenül szolgálja javunkat.
Másrészről
maga a lezárás megkívánja a továbblépést. Szükség van erre,
nehogy beleragadjunk az „ó”-ba. Hányan élik úgy az életüket,
hogy a múlton, az „ó”-n rágódnak! Vagy azért mert azt
jobbnak hiszik beszorulnak valamiféle aranykor képzetébe,
vagy pedig azért nem tudják elengedni, mert annyira fájó, sértő,
negatív. Az Úr ebben is segíteni akar nekünk, hogy az evangélium
friss szelével kiszellőztessük magunkat, továbblépjünk. Mert
hálásnak kell lennünk Isten munkájáért az életünkben, ezért
emlékezünk is, de helyén kezeljük, magunk mögött hagyjuk, mert
vége van. Tovább lépünk, előre nézünk és jó reménységgel
várjuk mindazt ami jön (ahogyan Bonhoeffer írja, és a 355-ös énekünkben).
Mindez
persze nem parancs és nem is utasítás. Nem lehet parancsba adni,
az hálát és továbblépést. Pál is szinte könyörög
Timóteusnak, mikor az ige alkalmasságáról beszél: „Kérve
kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni
fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára
kérlek: hirdesd az igét”
Könyörög, mert az ige minden időbeni hirdetése a lelki megújulás
és az ébredés, sokak megtérése záloga.
A
pezsgő, a malac, a lencse, a káposzta, a BUÉK és buli mellett,
teremtsük meg az Isten felé való hála és a továbblépés
képességének a hagyományát. Legyen jó értelemben vett
vesszőparipánk ez óév estéjén. És ne csak az óévben, hanem
aztán az újban, és mindig!
Szólítsuk
meg hát Őt, aki számára nincsen alkalmatlan idő a hallgatásra,
hogy tegyen bennünket alkalmassá és teremtsen megfelelő, alkalmas
időt beszédének hirdetésére!
Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése