Névnapozás (áhítat, Kerta, katolikus templom, adventi gyertyagyújtás, 2014.12.20.)

textus: Ézs 42,5-6
5Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: 6Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.




 Tudjuk-e, hogy milyen nap van ma? Persze tudjuk, hogy szombat és december 20-a. Másképpen kérdezem meg: minek a napja van ma, vagy kérdezhetném úgy is, milyen névnap van ma? […] Nem egy szokványos, vagy éppen általános név az biztos. Ma Teofil napja van.

Általában számon szoktam tartani a névnapokat, bár manapság nem a naptárból nézem ki, hanem az a bizonyos közösségi portál szól, ha egy ismerősömnek névnapja van. Van Teofil ismerősünk? Nekem nincsen, legalábbis aki ma élne. Úgy tűnik ma névnapi köszöntés nélkül maradunk. De ha már mi nem köszönthetünk senkit, legalább azt beszéljük meg, hogy mi jelent ez a név, hogy Teofil. Valaki tudja a saját keresztneve jelentését? […] Én Viktor vagyok, az azt jelenti „győzelem”. A Teofil név görög eredetű, abból a nyelvből származik, amin az Újszövetséget írták. És van is egy Teofil akiről említést tesz Lukács evangélista, konkrétan neki dedikálja, neki ajánlja az evangéliumot. Na, de térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz: Mit jelent a Teofil név?

A Teofil név két szóból tevődik össze, két szóból származik. Az első a „Teo”, itt ezen a helyen (katolikus templomban) azt hiszem kicsit többen konyítanak a latinhoz. A görög „teo” ugyanaz, mint a latin „deo”: Istent jelent. A „fil” pedig sok szó végén szerepel, amit ma is használunk, sok nagyon rossz jelentésűn is. Pedig mindössze annyit jelent, hogy „szeretni”.

Ha ezt a kettőt összerakjuk, akkor kettő igaz jelentést is kaphatunk: 1. Akit az Isten szeret; 2. Az Istent szerető. És a sorrend nagyon nem mindegy. Mert ez a sorrend mutatja meg az Istennel való kapcsolat lehetőségének igazi jellegét, igazi formáját. János apostol ezt írja: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19) Ő előbb szeretett! Sokszor azt képzeljük, hogy az Isten szeretete – már ha hiszünk benne egyáltalán – az a mi tetteinknek a függvénye. Magyarul, „ha elég piros pontot szerzek az Istennél, akkor majd jó lesz hozzám”. Pedig ez nem így van. Az Isten szeretete adott, ez benne van a Szentírásban. Ezzel nem lehet vitatkozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy csinálhatok, amit akarok. Korán sem. Ez azt jelenti, hogy mindaz a jó amit teszek, az nem teperés az Istennél, hanem hála azért mert szeret engem, mert a gondomat akarja viselni, mert kapcsolatban akar lenni velem, szeretetkapcsolatban.

És ennek a kapcsolatnak rengeteg csodája van. Ilyeneket ír erről Ézsaiás próféta: „Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” A Messiásban, akit megmutatta, hogy milyen is az Isten, és hogy milyen lehet vele kkapcsolat, ilyen ajándékai lehetnek számunkra az Istennek:

1. „elhívtalak”: az Isten meghívott bennünket a vele való közösségre. Erről beszéltünk eddig. De kiegészíti az ige egy nagyon fontos dologgal: „igazságért” - ez a kapcsolat, ami lehetséges Istennel, nem hazugságra épül, sőt egyáltalán nincsen benne hazugság. Ez azért elég jó hír.

2. „én fogom a kezedet”: ez a kapcsolat nem egy távkapcsolat. Nem tudom ki tapasztalt már ilyet, hogy lehet együtt azzal, akit szeret, mert valamelyikük távol van. Nem kellemes dolog. De az Istennel való kapcsolat szoros és közvetlen tud lenni. Fogni akarja a kezünket végig egy életen át. És – meg kell jegyeznem – még annál is tovább.

3. „Megőrizlek”: Védelem és biztonság: Minden ember alapvető igénye a biztonság, az oltalom. Az, hogy az életét, javait mindenét biztonságban tudhassa. Az normális és kiegyensúlyozott élet feltétele ez, hiszen veszélyben, nyugtalanságban nem lehet élni, legalábbis teljes értékű életet biztosan nem. Ennek érdekében az ember sok mindent megtesz, nagyon alapvető dolgoktól, egészen bonyolultakig. Zárja a lakása, háza ajtaját, kutyát tart, kerítést épít, mozgásérzékelős reflektort, riasztót szereltet be, őrt alkalmaz. Vagy éppen az anyagi javak tekintetében: eldugja a pénzét, vagy páncélszekrénybe szekrénybe zárja, bankba teszi stb.
És azt is ki kell tudni mondanunk, hogy manapság egyre nagyobb szükség van erre, egyre nagyobb az igény, a kereslet a biztonságra. Nem véletlen, hogy annyi cég és vállalkozás foglalkozik a biztonság témakörével.
De ha igaz, amit mondtam és bizonytalanságban és nyugtalanságban nem lehet élni, akkor mégis mi a megoldás? Ha mi nem tudunk teljes biztonságot nyújtani sem a javainknak sem a szeretteinknek, és főleg nem, a léleknek, akkor mi lehet megoldás? Ki az aki képes erre? Az Úr azt mondja ő igen. És nem csak képes, de meg is teszi! „Megőrizlek”

4. „szövetséggel ajándékoz meg”: Az Isten a vele való kapcsolatban szövetségesének tekint bennünket. Tekinthetne rabszolgának is, ha akarna, de ő minden szintbeli különbség ellenére szövetségesként tekint ránk. És végül:

5. „világossággal ajándékozza meg a nemzeteket”: Hát ezért gyújtunk ma gyertyát, ezért ég egyre több gyertya az adventi koszorún és ezért adnak a gyertyák egyre nagyobb fényt, mert arra a személyre mutatnak, aki az Istennel való kapcsolatunk záloga és biztosítéka: Jézus Krisztus. Mert az igazi sötétség nem az, ami körülvesz bennünket, hanem az, ami bennünk akart lenni! És ahogyan a gyertya fénye megszünteti a sötétséget maga körül és fényt áraszt mindazokra, akik csak mellett állnak, úgy Krisztus a Magasságos Isten Fia is fényt tud hozni életünkbe és lelkünkbe. Olyan fényt, ami elűzi a sötétséget és új megvilágításba hozza saját magunkat és környezetünket egyaránt. Olyan megvilágításba, ahol helyre kerülnek a dolgok, az életek, a családok, az emberi kapcsolatok, közösségek!

Hát ennek az ígéretét hordozza ez a koszorú és ez a gyertya! Mindannyian érezzük, hogy itt valami többről van szó, mint csupán fenyőről, viaszról és lángról! Vegyük észre, hogy ez nem más, mint Jézus Krisztus, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)