Adventi centi (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Advent második vasárnapja, 2014.12.07.)

textus: Lk 21,25-35

„²⁵És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. ²⁶Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” ²⁹Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: ³⁰amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. ³²Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. ³³Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” ³⁴„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, ³⁵mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. ³⁶Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Advent második vasárnapja van. Ezen a napon sok helyen – így itt a gyülekezeti termünkben is – meggyújtjuk az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mindegyik adventi vasárnapnak más-más jelentése van. Így ez a vasárnap is nem csupán a második az adventi időszakban. Tudnunk kell azt, hogy az adventi vasárnapok egymásutánisága nem csupán egy visszaszámolás, nem csupán a centi vágásának egy esztétikus formája. Hogy visszaszámolunk négytől: 4-3-2-1-rajt: bejgli, ajándék, karácsonyfa! Nem, az adventnek, mint a várakozás időszakának meg van önmagában is a jelentősége, nem csupán egy átmenet, amit valahogyan el kell tölteni, „túl kell élni”, hanem nagyon sok van benne és mögötte.

És ráadásul a mai vasárnapunk nem csupán az advent fényét és rangját akarja visszaállítani, hanem egy kicsit az adventi időszak végén elhelyezkedő karácsony mögé is szeretne nézni. Az ünnep és ami mögötte van!

Teszi ezt úgy, hogy az az ige, ami felolvastam nem éppen egy karácsonyi hangulatot árasztó szakasz. Nem érezzük rajta a karácsony meghittségét, melegét, illatát. De, hogy őszinte legyek nem is ez a célja. Ezek a bibliai igék arra akarnak rávilágítani advent második vasárnapján, hogy valójában kettő advent van.

Az elsőt mindannyian ismerjük, hiszen abban vagyunk most. Ez az az időszak, amely karácsonyra akar bennünket felkészíteni. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, azt, hogy az Isten emberré lett az emberért, azt, hogy megmutassa a szeretetét és hogy elhozza az üdvösség, az örök élet lehetőségét minden egyes ember számára. Ez leng körül most bennünket, ennek a jeleit látjuk most mindenütt, ez van benne az adventi koszorú gyertyáiban, annak meggyújtásában és a lázas karácsonyi készülődésben is. (Erről a múlt héten beszéltem.)

De van egy másik, van egy párhuzamos advent, ami nem függ az évek folyásától, hogy éppen karácsony előtt vagyunk vagy sem. Az „advent” várakozást jelent, a karácsonyi előtti időszakban is várakozunk, de ebben a mások, ebben a különleges adventben is a várakozásra kerül a hangsúly. Ebben a második adventben szintén egy eljövetelre várunk, csakúgy mint az elsőben. És ráadásul ugyanúgy Jézus eljövetelére várunk, mint az elsőben. Csakhogy van egy nagy különbség a két eljövetel között, bár a személy akire várunk ugyanaz. Amíg az elsőben az Isten hatalmas szeretete alázatban nyilvánult meg, abban, hogy a saját fiát elküldte értünk, akinek egy lószagú istállóban kellett megszületnie, mert nem volt számára máshol hely. Amíg 2000 éve az Isten emberré lett, aki úgy élt és halt mint ember, hogy hozzánk emberekhez eljuttathassa, addig ez a második eljövetel nagyon más lesz.

Mert igen Jézus nem csupán egyszer jött el, hanem még egyszer el fog jönni az idők végén hozzánk emberekhez. De ameddig az első eljövetel az alázat és a lehetőség eljövetele volt, addig a második egy dicsőséges és hatalommal teli eljövetel lesz.

Döbbenetes, hogy mit tett értünk Jézus, hogy mit, milyen áldozatot vállalt érünk, amíg itt a földön járt. A legkisebb lett értünk, hogy megérthessük az üzenetet amit hozott nekünk, hogy megmutathassa az utat az Atyához. De bizony egyszer vissza fog jönni, hogy úgymond „kiértékelje” a hatást, hogy megnézze, talál-e hitet a földön, talál-e olyan embereket, akikben meggyökerezett az üzenet, akik elfogadták Őt, Jézust megváltójuknak, krisztusuknak. És ez nem másként történik, mint hogy meg kell majd állnunk Őelőtte. Ez alól semelyikünk sem bújhat el.

Ahogyan az egyre több adventi gyertya meggyújtott fénye jelzi, hogy közeleg a karácsony, az emlékezés Jézus első eljövetelére, úgy vannak jelei, fényei annak is, hogy Jézus második eljövetele is közeleg. Szerintem abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a világ mai állása és folyása szerint egyre közelebbinek érezzük a végét! Nem úgy tűnik, hogy az emberiség azon fáradozna, hogy egy jobb minőségű életet teremtsen magának és mindezt hosszútávon tegye. Nem akarok sablonos lenni, de a környezetünk, a természet is pusztul a ember ténykedése nyomán, és a világban lévő konfliktusok sem azt mutatják, hogy a kánaán felé száguldanánk! Én, a magam részéről, inkább leszálló ágban lévőnek látom az emberiséget, mint felszállóban.

De, ahogyan a szinte közhelyszerű mondás tartja: „Ahol a legnagyobb a sötétség, ott a legközelebb a sötétség.” és egy másik: „Mindig pirkadat, mindig hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.” - Mint minden közhelyben ezekben is van igazság, nem véletlenül váltak közhellyé. Jézus visszajövetele az ítélet napja, az utolsó nap, ugyan megrettenthet minket, hiszen előszelét ma is érezzük bőrünkön, de tudnunk kell azt, hogy ez számunkra az életet jelentheti. Had' fordítsam meg most azt kijelentésemet, amit a prédikáció elején tettem. Ne felejtsük el, hogy a jászolban fekvő Jézuska, nem csupán egy kisgyermek, hanem Úr, aki emberré lett, meghalt és feltámadt és majd egyszer vissza fog jönni ítélni. De azt se felejtsük el, hogy az a Jézus, aki hatalommal fog eljönni, aki elé mindannyiunknak oda kell állnunk, aki előtt el kell majd számolnunk életünkkel, az ugyanaz a Jézus, aki a jászolban feküdt. Ugyanaz a Jézus, aki értünk született.

Nem véletlen az, hogy az igénk a végső idők, Jézus visszajövetelének jelei szimbólumaként, szemléltető képként a gyümölcsfák rügyezést hozza fel, így ír: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.” Jézus visszajövetele ugyan ítélet is lesz majd, de életet is jelent a számunkra. Nem félelemmel kell tekintenünk a jövőbe, hanem reménységgel, hogy Jézus eljövetelével helyreáll majd minden a világban. És ahogyan a gyógyulás is sokszor fájdalommal jár, úgy Jézus visszajövetele és az azt megelőző idő is járhat azzal, de de gyógyulást, sőt új teremtést hoz magával.

De most még a kegyelem ideje van, az Isten még várja, hogy hozzá gyűljenek mindazok, akik meghallották Jézus üzenetét az evangéliumot, az örömhírt. Lassan közeledik a karácsony és most az Isten ölelő szeretete kell, hogy legyen a középpontban. A mai igénk eszköz lehet abban, hogy ebben a szeretetben ne felejtsük el, hogy Jézus mindannyiunké, de ez nem azt jelenti, hogy mi rendelkezünk vele, mi irányítjuk őt, használhatjuk őt, ahogyan azt a jászolbeli csecsemő sugallná, hanem inkább nekünk kell követnünk Őt, hallgatnunk a szavára, olvasni az Ő igéjét, amely az egyetlen út számunkra!

Ámen