Isten-ember hely - 2Móz 31,6 (istentisztelet, 2024.02.21.)

textus: 2Móz 31,6

“Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked.”

Ma is, de egy fél évvel ezelőtt különösen is foglalkoztatott a teremtés és a teremtettség. Sokat beszélünk az egyházban a megváltásról - és ez így helyes - és sokat a teremtett világról, főleg annak védelme kapcsán. De - én legalábbis úgy érzem - igen keveset arról, hogy mit jelent teremtménynek lenni. Mit jelent az ember teremtettsége, és hogyan tudjuk ezt megélni. Volt olyan időszak, és ezt veletek is megosztottam, hogy úgy éreztem, hogy szinte minden, amit a Szentírásban olvasok, kapcsolódik a teremtettséghez, a teremtéstörténethez. 

De ezen túlmenően is, mindig is lenyűgözött az az összetettség és az a kreativitás, amely a teremtést jellemzi. És magának a teremtett világnak a természetes harmóniája, amelyben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. És hogyha nem verjük szét, akkor szuperül elmuzsikál a dolog. “A gép forog, az alkotó pihen” idézhetném Madáchot rosszul. Abban az értelemben rosszul, hogy ezt a mondatot ő egy deista világ- és istenkép feliratának szánta, én mivel nem osztom ezt a nézetét, ezért a természetre, a teremtett világra értem. Milyen gyönyörű örökmozgó tudna az Isten Szentlelkével átitatott univerzum lenni.

A mai igénk kapcsán azonban fordítsunk ezen a témán, képen egyet. Amíg a teremtéstörténetben az Isten elkészíti a világot, benne minden élőnek, így az embernek a helyét is, a mai szakaszunkban ennek az ellenkezőjét olvashatjuk. Olyan méltóságot adott az Isten az embernek, hogy az a Teremtőjének készíthet helyet a teremtésben, a saját teremtésében. Ennek a “hely”-nek a prototípusát láthatjuk, erről olvashatunk itt a Kivonulás könyvében. Ez a hely nem más, mint a Szent Sátor, és annak minden felszerelése, amelyről itt a könyv utolsó része részletesen beszámol. 

Külön fantasztikus az a tény, hogy itt, ezen a helyen, a “készíteni” kifejezés, az eredeti héber szövegben (עָשָׂה - “asza”) ugyanaz, mint a teremtéstörténetben, amikor azt olvassuk, hogy az Isten “megalkotta” (pl. 1Móz 1,7) ezt vagy azt. A teremtmény teremt helyet Teremtőjének! Ezt ízlelgessük kicsit…

És most lépjünk túl az építőipari és kézműves kontextuson (ami itt a Szent Sátor kapcsán keretet adott nekünk), és így megérthetjük, hogy valójában a Krisztus követő ember számára is ez az alapvető feladat: helyet készíteni a Teremtőnek. Ugyanis az az Isten, aki belépett a teremtésébe, emberré lett, most is lakni jött közénk, sőt belénk. S most a Krisztus-követő ember feladat az, hogy ezt a helyet “elkészítse” magában és másokban is. Ezt nevezzük missziónak.

De hogyan lehetséges ez? “Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked.” - hangzik a mai ige. Két komponenssel találkozunk ebben az egy igeversben, amely a hely készítés, hely teremtés útján nélkülözhetetlen. Bölcsesség és hozzáértés. Az első a bölcsesség, ami az Isten ajándéka. Ezt ő adja, ahhoz, hogy a feladatot el tudjuk végezni. Ézsaiás ezt írja a Messiásról: “Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” (Ézs 11,2) Ezt a Lelket (nagybetűvel írva), kapják meg a tanítványok is Jézustól, ahogyan János ír róla: “Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,22) És nem csak az akkori tizenegy, hanem mi, ma is ezt a Lelket kaptuk/kapjuk meg, akitől jön az isteni bölcsesség a szolgálathoz. 

Azonban nem bábuk vagyunk, és az Isten nem nélkülünk dolgozik, hanem mi aktivitásunkat is akarja. Ezt nevezi meg a mai igénk a második komponensnek: hozzáértés. Bölcsesség és hozzáértés. Az Isten ajándéka és a mi erőfeszítéseink. Munkatársnak hívott el bennünket, a helykészítésben. 

Mindez azonban csak akkor működik igazán, ha magunkon kezdjük. Legyen az a mai istentisztelet és az úrvacsorai közösség arra, hogy helyet készítünk az Úrnak bennünk! Ehhez kérjük az ő Szentlelkét! Imádkozzunk!