Hova tovább egyház? - Zsoltárok 142,8

textus: Zsoltárok 142,8

“Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.”

Mitől tartunk vonzónak valakit? Kíváncsi voltam, hogy szempontok lehetnének tudományos szempontból arra, hogy kit/mit tartunk vonzónak. Beütöttem a gugliba és azt kellett tapasztalnom, hogy nem túl színvonalas un. “női” és/vagy bulvármagazinok clickbait című cikkeit dobta ki. Rendesen kutatnom kellett, hogy valami (tudományosan is) értelmezhető cikket találjak. El is olvastam egy párat, és kb. mind ugyanazokat a dolgokat hozta elő. A legfontosabb dolog az volt, hogy olyan partnert keresünk, akit potenciálisan alkalmasnak tartunk arra, hogy segítsen bennünket a túlélésben (evolúciós drive), és akivel szülőként (azaz hosszú távon) is van perspektíva. Ezen kívül pedig, ami még nagyon hangsúlyos volt, hogy ugyan fontos a “jó” külső, de emellett (vagy akár ennek hiányában) sokkal fontosabb a személyiség és a kiegyensúlyozottság, azaz a megbízhatóság és a bizalom potenciálja is. Ezentúl pedig, sokszor nem a hasonló vonzza a hasonlót (bár így is lehet), hanem inkább azt keressük a másikban, ami bennünk nincsen. 

Ezek a szempontok nagyon erősek az emberiségben, az emberben, bennünk, bennem és benned. Olyannyira, hogy ha belegondolunk, akkor nem csupán a párválasztás, de az élet számos más területén is ezeket a tulajdonságokat, lehetőségeket keressük. Pl. egy munkahely is akkor jó, ha annyit tudok keresni, ami a “túléléshez” elég, ahol hosszútávon tudunk együttműködni, és ami “belülről” is jól néz ki, és élhető. Izgalmas.

Nem olyan régen tartottam egy gyülekezetpedagógia órát, ahol feltettem a következő kérdést? (Aki ott volt, ne súgjon!) Mi az, amit csak mi tudunk keresztények? [...] Jó, akkor tegyük idézőjelbe a “tudunk”-ot, és úgy kérdezem, hogy mi az, ami csak nekünk van? Mitől vagyunk mi különlegesek? [...] Ez az evangélium. Azaz a Krisztusról szóló örömhír. Minden mást más jobban “tud”! Mások jobb baba-mama kört tartanak, jobb koncertet szerveznek, tartalmasabb családi napot tartanak, és még lehet, hogy a karácsonyi műsoruk is jobb. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mi ne csináljunk ilyesmit, csak tudjuk azt, hogy amitől igazán keresztény, igazán más, igazán egyedi és vonzó lehet, amit mi csinálunk, az, ha benne van az evangélium. Igen, vonzó. Ugyanis, úgy gondolom, hogy a közösség választásnál is pontosan ugyanazok a szempontok játszanak szerepet (ha tudatosan nem is), mint mondjuk a párválasztásnál. 

“Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.” Dávid zsoltára a szabadulásról, amikor nehéz helyzetben volt (persze mikor nem volt…). Úgy gondolom, hogy ma az Egyháznak (értsd: egyetemes kereszténység) szabadulásra van szüksége. Ezt a szót “szabadulás” sokféleképpen lehet értelmezni, de amit ma én elétek hozok, az az érzés, hogy be vagyok, be vagyunk szorítva. Sokfelől (kívülről és belülről is!) érkezik olyan hatás, amely olyan mederben akarja tartani az Egyházat, amely nem az övé, nem a sajátja. Én nem erre akarok menni, nem a létszámcsökkenés felé, nem egészségtelen politizálódás felé, nem a “múzeumlét” felé, nem a túltolt intézményesedés felé, nem jobbra, de nem is balra… “Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!”- azt hiszem, ez most nagyon a miénk. A szabadság útja nem olyan út, ahová tolnak, hanem ahová a Krisztus követem. Legalábbis szerintem.

Tanítványi és prófétai létre biztatlak benneteket. Tanítvány, mint Krisztus követője és próféta, mint Isten szószólója, látó (1Sám 9,18), aki “látja” az Urat és látja a lényeget. 

És ha ez így lesz, akkor mi történik? “Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.” Elkezdenek gyűlni az igazak. Tippeljünk melyik héber kifejezés szerepel itt! Természetesen a “caddik” (צַדִיק), azaz, akik Isten előtt igazak. És nem csak azok, akik már eddig is azok voltak, hanem akik a Szentlélek által, de mellettünk válnak azzá!

Mit is mondtunk, hogy mitől vonzó valaki vagy valami? Szedjünk pontokba újra:

1. Potenciálisan segít a túlélésben.

2. Megbízható annyira, hogy hosszú távon is működik a dolog.

3. Úgy látom, hogy kívül, de leginkább azt érzem, hogy belül is rendben van.

4. Van valami olyasmije, ami nekem nincsen, és  - ezt már én teszem hozzá - úgy van neki az a valami, hogy azt máshol nem talál(hat)om meg.

“Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.” Mitől leszünk, mi keresztények, mint közösség, mint Egyház, vonzó? Attól, hogy ha az evangéliumot éljük. Mert, ha ez így van, akkor az emberek ezt megérzik. És pontosan azt találják benne, amire szükségük van, ami igazán vonzza őket:

1. Túlélés? “Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Túlélés, az örök életre.

2. Megbízhatóság hosszútávon? “Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait.” (5Móz 7,9)

3. Belül is rendben van? “Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva” (Ef 3,14-17)

4. Olyan valamije van, ami a világban nincs? “Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn 7,37-38) és “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6)