Egy bűnöző példakép (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2017.08.13.)

textus: Lk 16,1-12

„1 Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. * 2 Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. 5 Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! * 7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! * 8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. * 10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?”

Sokszor szokták mondani Jézusról, hogy meghökkentő és botrányos dolgokat csinált. Talán már mi is sokat hallottuk ezt. Persze az, hogy tudjuk, hogy valami úgy van, ahogy, az egy dolog. Másik dolog pedig az, amikor szembesülünk vele. Főleg azért mert Jézus követőit, a keresztény embereket nem úgy ismeri a világ (és itt most az igaz keresztényekről beszélek, nem azokról, csupán nevükben, „címkéjükben” azok), mint akik botrányosak. A valódi jézusi tanítást követő emberekről sokat el lehet mondani, de azt, hogy botrányosak, azt nem nagyon. Jézus szeretetre, megértésre, befogadásra, becsületességre, őszinteségre, elfogadásra, közösségre hívta el az embereket. (Mondjuk manapság őszintének, becsületesnek és elfogadónak lenni sokaknál kiveri a biztosítékot, de most nem ez a témánk.)

Jézus azonban ezek mellett a jó tulajdonságok mellett, amiket amúgy ő is gyakorolt, tudott nem ingerszegény lenni, tudott hatni az emberekre. És bizony sokszor az embernek olyan magas az ingerküszöbe, különösen is manapság, hogy nagyon nehéz hatni rájuk. Annyi minden éri az embert, annyi információ és inger, hogy nagyon nehéz ebből a katyvaszból kitűnni, világosságot vinni a káoszba. Persze, higgyük el, Jézusnak megy.

Jézus a felolvasott bibliai szakaszban az egyik legbotrányosabb történetet mondja el. Egy sáfárról szól. A sáfárok intéző-gondnokok voltak, gazdag tulajdonosok ügyintézői. Ha volt például egy gazdaság, akkor a tulajdonos úr nem dolgozott, hanem a napi ügyeket átadta a sáfárnak, aki ugyan szolga, de az ügyvitelben és intézkedésben szabad keze volt. Egy furcsa állás volt ez, ahol az illetőnek egyszerre volt hatalma (mint sáfárnak), de nem volt szabad (hiszen az ura szolgája volt). Kicsit sántít, a párhuzam, de ma ezt kb. úgy mondanánk, hogy ügyvezető igazgató. Nem tulajdonos, de főnök.

Nos, egy ilyen sáfár a jézusi történet főszereplője. Ezt a sáfárt bevádolják az uránál, hogy sikkaszt, de legalábbis felelőtlenül bánik a „céggel”. Elfolyik a pénz. Az ura hívatja és kérdőre vonja. Érdekes, hogy a választ nem halljuk, a sáfár nem mentegetőzik, nem védi magát, nem sorol fel bizonyítékokat az ártatlanságára. Szó nélkül elfogadja a tényt, hogy rövid időn belül ki lesz rúgva. Ekkor Jézus egy kis gondolatolvasásra hív minket. „Kihangosítva” hallhatjuk a sáfár gondolatait: „Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába.” És ekkor hívatja azokat az ügyfeleket, akik az urának tartoznak. Mindegyiktől megkérdezi, mennyivel tartozik és aztán átjavítja kevesebbre. „Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat!” Csak, hogy érzékeljük a dolog súlyosságát. Száz korsó olaj (ami helyett ötvenet íratott), 36,9 hektoliter, a száz kórus búza, az pedig kb. ötszázötven mázsa. Csak ez kettő tétel együtt kb. ezer napi napszámnak megfelelő összeget tett ki. Ha ezt mai „árfolyamon” számítjuk, akkor az kb. 5 millió forint. Persze nyilván sántít az átszámítás, de nagyon jól érzékelhető, hogy mekkora összegről van szó. Ha már lopott, akkor nagyban csinálta, nem volt kispályás. Ezzel „megvette” a tartozókat és biztosította a jövőjét.

És innen kezdődik a botrány. A történet utolsó mondata így hangzik: „Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett” Hogyan van ez? Miért dicséri meg? Hiszen lopott tőle. Persze úgy is magyarázhatnánk, hogy az úr megdicsérte a sáfárt, mert tényleg nagyon leleményes volt, de ettől még lecsukatja. Ezt már nem tudjuk meg, hiszen itt ér véget a történet.

A botrányos rész azonban folytatódik, sőt eszkalálódik. Jézus ezt a magyarázatot fűzi a történethez: „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket” Micsoda?! Jézus is pozitívnak állítja be a sáfárt?! Hiszen ez egy tolvaj, sikkasztó gazember?! Hogyan állíthat Jézus elénk egy bűnözőt példának?! Pedig ezt teszi. És ez botrány. Az a Jézus, aki szeretetre, megértésre, befogadásra, becsületességre, őszinteségre, elfogadásra, közösségre hívta el az embereket, az most egy bűnöző magatartását emeli piedesztálra? Igen. De tévednénk, ha azt gondolánk, hogy Jézus lopásra, sikkasztásra, bűnözésre szólít fel minket. Nyilvánvalóan nem. Jézus így folytatja a történet magyarázatát: „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal […] Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?” Jézus ebben a magyarázatban nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a tolvajság az, amit el kell tanulnunk ettől a bűnözőtől. De akkor mi? Mit tanulhatunk mi ettől a sáfártól…?

Az első a leleményesség. Jézus azt mondja, hogy attól még, hogy valaki keresztény és hívő ember, attól még nem kell szerencsétlennek lennie. Sőt! Jézus ezt mondta tanítványainak egy helyen: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16) Hadd legyen a furfangosságunk és leleményességünk is Isten-dicséretté!

A második pedig a kitartás, hogy nem adom fel. A sáfár megtehette volna, hogy összeomlik, feladja. De nem így tett. Abban a pillanatban a kiutat kereste, hogy hogyan lesz ezután, mit kell tenni a túléléshez.

Jézus ezzel a történettel hadat üzen a tutyimutyiság és fásultság, a kétségbeesés ellen. Mert őbenne, az ő követésben élet van, a szó legszorosabb és legteljesebb értelmében. Élet, ahol mindig van tovább és élet, amelyben én is mint személyiség kitejesedhetek, mert szabadon gondolkodhatok, szabadon szerethetek, és szabadon tehetem a jót. Szabadon engedelmeskedhetek Jézusnak, élhetek úgy, ahogyan ő mutatja nekem és rábízhatom magamat ebben az életben is, és várhatom a üdvözítző kegyelmét, amivel majd bevisz az örök országába. Ámen