Gyülekezetëpülö

textus: A passiótörténet Máté alapján (Mt 21,1-27,61) Pont tíz éve, 2009-ben, voltam tanulmányi ösztöndíjon Finnországban. Joensuu-ban , az ország közép-keleti részén tanultam egyetemen teológiát. Húsvétra felmentünk az ország északi részébe Ylitornio-ba , ami nem messze van Sarkkörtől, a Tornio folyó partján, a svéd határon. Emlékszem, mikor Nagypénteken (amely akkor április közepére esett) természetesen elmentünk a templomba. Zuhogott a hó. Amúgy is volt vagy egy méteres, de akkor még több leesett. Az udvaron álló kocsit úgy kellett kiásni a hó alól. Házigazdáink – egy olyan családnál töltöttük a húsvétot, ahol az egyik lány Magyarországon tanult, innen volt az ismeretség – szóltak, hogy siessünk, mert sokan lesznek. Ugyanis Finnországban a Nagypéntek, ahogyan ott mondják Pitkäperjantai („pitkeperjántáj”), ami szó szerint „Hosszú pénteket” jelent, sok helyen nagyobb ünnep, mint maga Húsvét napja! És valóban, tényleg sokan voltak a templomban. De miért gondolják ezt így a ...