Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2013

ADVENT: TÉNYLEG JÉZUS VISSZAJÖVETELÉRE VÁRUNK? (evangelikus.hu)

Furcsa kettősség az advent. Talán ezért van olyan misztikus érzése az embernek ebben az időszakban. Az advent ugyanis emlékezés és várakozás egyben, olyan időszak, amely egyszerre mutat hátra és előre. Várakozunk valamire, de közben pedig emlékezünk egy eseményre, amelyik kétezer éve történt. Nehéz eligazodni ebben az időszakban, hiszen ma már szinte semmi kapcsolat sincsen az advent és Jézus között. A karácsonnyal kapcsolatban még csak-csak, de az advent... Mégis milyen csodálatos üzenet az ma is, hogy az Isten emberré lett, és hogy Krisztus nem csak egyszer jött el, hanem azóta is munkálkodik közöttünk! Hogy Krisztus nem olyan, mint a karácsony előtti akció, hogy ha nem kapcsolsz időben akkor lemaradsz, hanem egy olyan üzenet, amely megvár. Sőt, keres téged! És Jézus egyszer majd vissza fog jönni teljes dicsőségében. Olyan jó lenne, ezt már a vele való kapcsolatban megérni! Annyi minden akarja elvonni a figyelmünket, és olyan jó lenne, ha mégis a lényegre tudnánk fókuszálni! Advent

A hajtásban is fitten (Esti Áhítat; EHE; 2013.12.17.)

Kép
 textus: 1Tim 4,16  „ 16 Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. ”

Embernek lenni (Esti áhítat; EHE; 2013.12.10)

textus: 2Pét 1,3-5a „ 3 Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. 4 Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. 5 Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget,... ”

Hiány és küldetés (egy hétköznap margójára)

Mit jelent Isten gyermekének lenni? Örök a kérdés, de vajon mi a válasz?    Textus: Róm 8,16-21 „ 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. ”