A hajtásban is fitten (Esti Áhítat; EHE; 2013.12.17.)
textus: 1Tim 4,16
„16Legyen gondod
önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így
cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
Elkezdődött a
vizsgaidőszak! Mint minden fajta hajtós és nagyon munkás
időszakot, az emberek, mind-mind másképpen élik meg. Mindenki a
saját vérmérséklete és kapacitásai alapján kezeli ezeket a
stresszes időszakokat. Én, ha visszaemlékszem a sajátjaimra, azt
kell megállapítanom, hogy a végletek embere vagyok. Nyomás alatt,
vagy csinálok valamit, de akkor nagyon, vagy pedig képtelen vagyok
bármit is tenni. Hál' Istennek ez utóbbi, az igazán éles
helyzetekben lényeges ritkább. Ezért fordulhatott elő az, hogy az
egyetemen 15 óra volt a rekordom az együltőhelyben való
tanulásra.
Ez az attitűdöm a
vizsgaidőszakok elmúltával is megmaradt. Viszonylag jól szoktam
teljesíteni, de vannak hátulütői is. Ugyanis az
istenkapcsolatomat is sokszor így kezelem. Vannak olyan időszakaim,
amikor csak erről tudok beszélni, amikor csak Szentírást és
hitépítő dolgokat olvasok, csak ebben gondolkodom. De vannak olyan
időszakok, amikor meg semmi. És ez nem normális, ezen változtatnom
kell. Nekem is, de szerintem sokunknak!
De ami talán még
ennél is bonyolultabb kérdés az az, amikor e fenti két esetet
mixeljük, azaz, amit a bencés szerzetesek a jelmondatukban
összefoglaltak: ora et labora, „imádkozz és dolgozz”.
Mennyire nehéz megteremteni a munka és az imádság egyensúlyát
az életünkben! Mert ezek nem egymás ellen vannak, hanem egymásért.
Az ima és a munka (vagy éppen a tanulás) egysége! A textusunk
pedig éppen erre biztat: „Legyen gondod önmagadra és a
tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel,
megmented magadat is, hallgatóidat is.” - Legyen gondod,
magadra is, legyen gondod arra, (és most én inkább az egyik
oldalra hívnám fel a figyelmedet) hogy imádságban és az igében
(mint lelki táplálékban!) épülj, erősödj, gyarapodj, legyél
tőle boldog, mert csak is ebben az esetben működik a munka!
Jézus
mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek
tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”
(Mt 9,37-38) Nem azt mondja, hogy „sok a munka, kedves
teológus-lelkész-hívő keresztény, akkor dolgozz már légyszi a
12 órád mellé még ötöt mert úgy az igazi!” Nem, nem ezt
mondja, hanem azt, hogy vegyél el az idődből TÖBBET az imádságra,
mert most, a szükségben, még fontosabb!
Félreértés ne
essék, én nem a tanulás, vagy a munka ellen prédikálok, mert
sokszor nem hogy tizenkettőt, de huszonnégyet is kell, hanem azt
akarom a szívetekre helyezni, hogy ha most, itt nem
találod meg a helyes arányokat az ora és a labora között, akkor
később nagyon nagy bajban leszel!
Kedves testvérek,
legyen az a mai üzenet, hogy a Krisztusra való odafigyelés a vele
való kapcsolat az, ami hatékonnyá tesz téged és a munkádat,
mert maga a Feltámadott lesz benne! Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése