Valóban Krisztust követed? - Jak 2,22-27

 

textus: Jak 1,22-27

“22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Volt egy barátom, aki a TÜVnél dolgozott mérnökként. Ki az, aki tudja, hogy mi az a TÜV? [...] A TÜV egy német kifejezésnek a rövidítése (Technischer Überwachungsverein). Nem csinálok magamból bohócot, hogy megpróbálom kiejteni, ti. nem tudok németül. Ha magyarra “műszaki felügyeleti egyesület”-ként tudnánk lefordítani. Német eredetű, de Magyarországon is aktív cég, amely műszaki vizsgálatokat, tanúsításokat, ellenőrzéseket végez szinte minden területen. Megtalálhatjuk a jellegzetes kék nyolcszögű logójukat egy csomó műszaki és egyéb terméken, pl. liftekben, autókon, de még az otthoni szobalétránkon és a kalapácsomon is rajta van. Ennek a cégnek az a feladata, hogy minden eszközt, gépet, stb. amit elküldenek nekik, megvizsgáljanak, hogy megfelel-e a szabványoknak, biztonságosak-e, összefoglalva: megfelelő-e a minőségük. Szerintem rendkívül izgalmas lehet egy olyan munkakörben dolgozni, amelyben effektíve ezt a sok minden vizsgálni lehet, a legalapvetőbb eszközöktől a legbonyolultabb gépekig.

Jakab levele, de abban is szorosabban a mai szakaszunk egy bibliai “TÜV”. Egy olyan rész, amelynek az a célja - többek között - hogy minőségellenőrzést végezzen. Vajon az a hívő lét és élet, amelyet én élek az milyen? Vajon megfelel-e azoknak a sztenderdeknek, amelyeknek meg kell,... a jézusi sztenderdeknek? 

Ha valaki olyan munkaterületen dolgozik, hogy vannak mellette minőségellenőrök - régi nem túl bizalmat keltő kifejezéssel: “meósok” - akkor az tudja, hogy az alapvetően nem egy kellemes dolog. Mindig nehéz az, ha az embernek a munkájával, vagy az élet bármely területén való dolgaival szembe kell nézni, ráadásul egy külső személlő “szeme” segítségével. Kiszolgáltatva érezzük magunkat ettől, és persze attól is félünk, hogy mi van, ha elmarasztalnak bennünket. Mi van, ha a meós azt mondja, hogy az rossz vagy rosszul kivitelezett, amit én csinálok? Mibe fog ez nekem kerülni?

Van azonban egy jó hírem! Mégpedig az, hogy ez az ige, és az ige által az Úr nem elítélni akar bennünket. Jézus nem azért jött, hogy bántson bennünket, és az evangélium nem azért született, hogy mint egy meós, ott álljon felettünk és cöccögjön (...). “Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17) - mondja Jézus saját magáról János evangélikumában. Szóval, amikor most ezzel az igei-TÜVvel találkozunk, akkor ne úgy gondoljunk rá, mint bármilyen emberi minőségbiztosításra, hanem úgy, mint a szerető Úr megnyilvánulására, amely jobbá akarja formálni az életünket, és közelebb akar vonni magához bennünket, egészen az örök életig! Ez a mai alapállásunk ma.

Na, de nézzük, hogy MI mit is olvasunk ebben a szakaszban, vagyis egészen pontosan, milyen paraméterek mentén olvas BENNÜNKET ez a szakasz? Két dimenzióban közelít hozzánk az üzenet: először egy belső majd egy külső dimenzióban.

“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.”  Mit tesz az ige? Tükröt tart elénk.

Azt hiszem, hogy legtöbbünknek - talán mindenkinek - a reggeli és esti rutinjában is benne van a tükör. Hogy megnézzem, hogy hogyan is vagy, hogyan is nézek ki, milyen vagyok. Az evangélium is ilyen. Nem csupán ablak, amelyen át az Istenre láthatunk, hanem tükör is, amelyben önmagunkkal is találkozhatunk. Beletekintve (olvasva, hallgatva) pontosan azt látjuk amilyenek vagyunk. Belül. Belső dimenzió.

És két dolgot mutat meg az evangélium tükre. Az első az értékességünk. Értékes vagy. Belenézünk ebbe a tükörbe, és amikor látjuk azt a bármilyen képet, akkor gondoljunk arra, hogy egy szerető Istenünk van (ahogyan már fentebb beszéltünk róla), aki bármilyenek is legyünk, szeret bennünket és elfogad olyannak amilyenek vagyunk. Ez az első.

DE! (és ez a második) Az Isten annyira szeret bennünket, hogy nem akarja, hogy ugyanolyanok maradjunk! Ezért a tükörben, az ige tükrében megmutatja a belső sötétségünket is. Ez lehet szenvedés, lehet hiány, lehet bűn, vagy dédelgetett bálványok, minden, ami elválaszt tőle, és valójában saját magunktól is. Mert, amikor azt mondom, hogy annyira szeret, hogy nem akarja, hogy ugyanolyanok maradjunk, akkor ez nem azt jelenti, hogy valaki idegenné kell válnunk, vagy éppen olyanná, amihez nincsen is közünk! Nem! Éppen ellenkezőleg! Az Úr olyanná akar formálni bennünket, amilyenné lennünk kell, amilyennek megálmodott a teremtés hajnalán. Éppen ezért az Istenre találásunk valójában az önmagunkra, a valódi önmagunkra való találás útja is.

Ez volt belső dimenzió. De annak a változásnak, amiről eddig beszéltünk van egy küldő dimenziója, komponense is. Így folytatja az alapigénk: “Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Aki a Krisztust követi, annak az életén ennek a követésnek meg kell látszódnia. A mai textus világossá teszi előttünk, hogyha életünkben, tetteinkben semmi sem változik a Krisztus-követésben, akkor ott baj van. Ebben az esetben fel kell tennünk a kérdést, valóban Krisztushoz tartozunk-e? Három dolgot említ az igénk, amely fundamentálisan jellemzi ezt a belső meggyőződésből fakadó külső változást: a beszéd (1), az irgalom (2) és a megszentelődés (3).

Beszéd. Hogyan beszélünk másokkal, mit mondunk másokról, mit nem mondunk másokról… Sajnos az már szétfeszítené ennek az igehirdetésnek a kereteit, ha a Krisztushoz méltó beszéd minden ágát-bogát kifejtenénk. De, azt hiszem, minden cizellálás nélkül is be tudjuk látni, hogy az, hogy hogyan beszélünk az nagyon sok mindent elárul rólunk. De vajon mit mesél? 

A második az irgalom. Az irgalom az együttérzésből fakadó cselekvő szeretet. Ha valaki Krisztusban van, akkor az együttérez és cselekszik azok irányába, akiknek hiánya van, akik kiszolgáltatottak, és… akik a közelünkben vannak, akiket elénk vezeti az Úr! Figyeljünk a jelekre, és észre fogjuk venni felelősségünket és a segítségnek az útjait és határait!

És a harmadik a megszentelődés. Azaz, hogy minél inkább közelítünk Krisztusi sztenderdekhez, és nem a világhoz idomulunk. “tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól”- ahogyan az alapige fogalmaz. Vajon egész életünk, beszédünk, a másik felé való odafordulásunk és minden más is, mit mutat? Mire mutat? Kire mutat? 

Kedves Testvérek! A mai ige tükröt tart elénk és ha olyat is látunk benne, ami hűha, akkor se rémüljünk meg, hanem emlékezzünk: szerető Istenünk van, aki értékesnek tart bennünket, úgy ahogyan vagyunk és az Ő fiát adta értünk, hogy üdvösségünk és változásunk legyen benne! Ezt megígérte, így kérhetjük tőle. Nem véletlen az, hogy a mai szakaszunk Rogate, azaz az imádság vasárnapján került elő. Hiszen mindez nem valami száraz törvényszöveg betartása által, hanem az élő Istennel való kapcsolatban jöhet létre!

És már csak egyetlen dolog van hátra, mégpedig az, hogy vajon mi történik, ha tényleg rálépünk erre az útra. Így fogalmaz az ige: “De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” Boldogok, azaz áldottak és szabadok leszünk tőle. Mert Isten igéje nem gúzsba köt, amikor megvizsgál és minőségbiztosítást végez rajtunk, hanem felszabadít! Hiszen mi is lehetne nagyobb szabadság annál, mintha a végtelen Istenhez kötjük magunkat! Ámen