Embernek lenni (Esti áhítat; EHE; 2013.12.10)
textus: 2Pét 1,3-5a
„3Az
ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és
a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját
dicsőségével és erejével hívott el minket. 4Ezek
által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák,
sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé
legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a
kívánság okoz a világban. 5Éppen
ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben
mutassátok meg az igaz emberséget,...”
Nem
régen egy kósza hír röppent fel a neten. Úgy is mondhatnám,
hogy rémhír: visszaállítják a sorkatonaságot. Természetesen
pár nap alatt kiderült, hogy kacsa az egész, mégis ezzel
foglalkozott a net unatkozó, és függő népe, hogy „na,
most mi lesz?”.
Azt hinné az ember, hogy mindenki fel volt
háborodva, hogy micsoda időpocsékolás, bohóckodás a sorkatonai
szolgálat, mit kell szívatni a fiatalságot ezzel. Nem tudom, hogy
kit soroztak még, engem igen. Az utolsó előtti eresztésben voltam
2002-ben, de az a helyzet, hogy nem voltam alkalmas a szemem miatt.
Legalábbis a fegyveres szolgálatra.
De
visszatérve a kamu hír fogadtatására. Nem mindenki utasította
volna el az ötletet. És meglepő módon nem csak azok a sértett
férfiak támogatták az ötletet, akik „dögöljön meg a szomszéd
tehene is” alapon elpazarolt sorkatonai éveiket úgy próbálták
érzelmileg feldolgozni, hogy másoknak is hasonlóan fölösleges
időtöltést kívántak. Korombeliek és fiatalabbak is támogatták
a dolgot, lányok is fiúk is.
Miért?
- tesszük fel kérdést. Azért mert a katonaságtól lesz férfi a
férfi. Ez persze marhaság, de ennek ellenére van valami a
dologban. Annyi biztosan, hogy
legalább még keresi a férfi, hogy mitől férfi. Ennek ellenére,
nem mondom azt, hogy aki nem volt katona az nem férfi, ugyanúgy nem
mondom, mint a női verziót, hogy a nő attól nő, hogy
főz-mos-takarít-világít. Az biztos, hogy háziasszony lesz
ezektől a tevékenységektől és jó, ha elvégzi, de nem ettől...
pontosabban nem csak ettől lesz nő!
A
végtelenségig tudnám folytatni ezeket a kicsit, vagy nagyon
sztereotip gondolatmeneteket, de mennyivel célszerűbb az, hogy
kicsit kitágítva a látószöget azt a kérdést tenném fel, hogy
mitől ember az ember? Először erre a kérdésre kellene kielégítő
választ adni, utána megküzdhetünk a nemi szerepekkel is. Szóval,
mitől ember az ember? Ezerféle választ kapunk, a felegyenesedett
járástól, az agytérfogaton át a művészetekig, ha ezt a kérdést
feltesszük a nagyközönség előtt.
A
textusunk azonban világosan beszél: ajándék; ígéret! Péter
apostol arra döbbent rá, hogy minden amitől ember az ember, az
ígéret és ajándék Jézus Krisztustól, az ő „isteni
ereje” által. Ő az
aki emberré tesz, és ő az aki azzá tud formálni, amivé lenned
kell, hogy teljes életet tudj élni. Hogy legye értelme a létednek
a világban!
Őáltala lehetünk az „isteni
természet részeseivé”,
ahogyan az ige fogalmaz. De ez nem afféle kapkodós osztozkodás!
Nem arról szól, hogy ki tud minél nagyobb szeletet ebből az
„isteni természetből” lekanyarintani, hanem egy életközösség.
Ezt fejezi ki a görög eredeti is: „γένησθε θείας
κοινωνοὶ φύσεως” (genészthe theiasz koinónoi
fűszeósz), azaz részestársává válni az isteni természetnek.
És ez nem más szóval van kifejezve, mint a koinóniá-val, amely a
lehető legbensőségesebb közösséget jelenti. Nem kiszakítok egy
részt belőle, hanem közösségben vagyok vele.
Az Isten ilyen közösségre
hívott el bennünket. Ebben a közösségben működik csak az,
amiről az ötödik vers ír: „Éppen
ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben
mutassátok meg az igaz emberséget,...”
Scholz László egyik igehirdetésében ezt írta: „egyedül a hit
tiszteli Istent Istenként” - nagyon tanulságos ez a mondat. Ha az
ember közösségben van az Istennel és van hite Krisztusban, akkor
igaz emberségre tesz szert. Akkor leszel igazán emberi, ha igazán
„isteni” vagy, ha Krisztushoz tartozol! És akkor nemcsak az igaz
emberségre fogsz rátalálni, hanem az igazi férfiságodra és
nőiségedre is! Mert az Istennek az az akarata, hogy Krisztusban,
őrajta keresztül fedezzük fel új-teremtettségünket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése