Jézus a nyilvánvaló (prédikáció, Vízkereszt ünnepe, 2019.01.06.)

textus: Ef 3,1-7

„1 Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2 Ha ugyan hallottatok arról, hogy Isten kegyelme milyen szolgálatot bízott rám a ti javatokra, 3 amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. 7 Ennek lettem szolgájává Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem.”

Az a különleges naptári helyzet adódott idén, hogy Vízkereszt ünnepe vasárnapra esik. Így talán egy kicsit jobban előtérben lesz ez az ünnep, mely szerves részét képezi egyházi évünknek, és nagyon gazdag jelentéstartalommal bír.

Ha egy mondatban szeretném összefoglalni, hogy mit is jelent vízkereszt, akkor ezt mondnám: Vízkereszt Jézus személye nyilvánvalóságának ünnepe. Azaz, az ünnep, ahol kiderül, hogy kicsoda is Jézus. Nos, persze nem „matematikailag”, nem kiszámítható, levezethető módon, hanem a lélek és a hit számára megragadható titokként!

Alapvetően két történet kapcsolódik Vízkereszt ünnepéhez. Az egyik, az oltár előtt, olvasmányként elhangzott szakasz a napkeleti bölcsek látogatásáról (Mt 2,1-12 Igen, bölcsek és nem pedig királyok!), a másik pedig Jézus megkeresztelkedése (Mt 3,13-17). Ez utóbbi történetről kapta az ünnep a magyar nevét. Ugyanis más nyelvterületeken az ünnep neve: Epifánia, azaz „megjelenés”. Jézus megjelenik a világban, akkor és most nekünk is. Most már csak az a kérdés, hogy mi kit látunk meg benne? Vajon a mi „érzékszerveink” hogyan tudják befogadni a jézusi „ingereket”?

Édesapám sajnos már nem él. Kapcsolatunk, hogy úgy mondjam, igencsak vegyes színezetű volt. Azonban mindig nagyon jól el lehetett vitázni vele hitbeli kérdésekről. Ő maga hívőnek mondta magát, ahogyan ő fogalmazott: „a saját hiedelemrendszerem szerint”.

Már teológiára jártam, amikor egyszer elmentem hozzá. Szokása szerint a kanapén feküdt és olvasott. Láttam, hogy Biblia van a kezében. Meg is lepődtem, bár tudtam, hogy esetenként forgatta a Szentírást. Felnézett, felült és csillogó tekintettel ezt mondta: „Kisfiam, megértettem, hogy mit jelent az, amikor Jézus azt mondja magáról, hogy ő az »Emberfia«! Azt, hogy Ő az egész emberiségé! Ő mindenkié!” Teljesen ledöbbentem. Én az egyetemen rengeteget tanultam erről, hogy mit jelent az, hogy „emberfia”! Hogy mit jelent a prófétáknál, hogy Jézusnál… De apám magyarázata a maga triviális egyszerűségében szinte földhöz vágott! Istenem, mennyire igaza volt! És ez volt az a pillanat, amikor megtanultam egy nagyon fontos dolgot: Jézussal kapcsolatban sokféleképpen lehet gondolkodni, de az biztosan nem igaz, hogy Jézus csak így, vagy csak úgy, vagy csak neki, vagy csak nekik… Jézus egész szolgálata azt tanítja, hogy lépjünk ki abból a „kockából”, hogy valamit csak így, vagy csak úgy lehet. Főleg Istennel kapcsolatban! Pontosan ő mutatta meg, hogy mennyire kreatív, és számunkra felfoghatatlanul sokszínű módon szól az Isten, akár olyanokhoz is, vagy éppen olyanok által, akiktől ezt a legkevésbé sem várnánk.

Pál apostol is a bőrén tanulta meg ezt. „Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért.” és „tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” Pál, aki a korabeli zsidó elit tagja volt, maga is farizeus, talán még pár évvel ezelőtt a mondatok előtt, elképzelni sem tudta volna, hogy ilyet mond! „Hogy nem zsidók is lehetnek keresztények? Hogy nem csak a választott népért jött el a Messiás, hanem mindenkiért? Hogy az Emberfia az egész emberiségé?” Még a gondolatot is istenkáromlásnak tartotta volna, nemhogy Ő lesz az, aki majd meg is valósítja!

De az Jézus Emberfia mindenki számára nyilvánvalóvá válik! Hiszen születésekor is két csapat érkezett hozzá: a társadalom perifériáján, vallási szempontból tisztátalan pásztorok, és külföldről érkezett gyüttment bölcsek voltak az első hódolói! Miért? Mert Jézus az egész világ számára nyilvánvalóvá válik! Ezt jelentette ki Isten Jézus megkeresztelésekor a mennyből, amikor a Szentlélek galamb formájában leszállt rá: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17). Az Emberfia Isten Fiaként jött el az egész emberiségért.

Éppen ez az oka annak, hogy az Egyház olyan sokszínű ma is. Mert nincsen még egy olyan közösség, amely ennyiféle-fajta embert egy tető alá tudna hozni, és közösséggé formálni. Hiszen magának Krisztusnak a munkája az közöttünk, hogy ez békességben megtörténhessen. És ez nem a kényszer szülte egybeterelés, hogy „eszi, nem eszi nem kap mást”, hanem ahogyan Pál írja egy pár verssel a mai szakaszunk előtt: „megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek.” (Ef 2,16b-17) Krisztus halála az üdvösség – azaz az Isten és ember kapcsolatának az örök életben való kiteljesedése – mellet az ember és ember közötti viszonyra is befolyással van. És ennek a nagyon pozitívan és nemesen értett befolyásnak a keresztény gyülekezetben kell leginkább megjelennie, felbuzognia. Jézus ugyanis nem erőszakkal tartja össze az ő „testét” (ahogyan Pál nevezi az Egyházat), hanem békességgel. És ez igaz akkor is, ha nagyon mások az emberek az egyházban, legyenek bármilyen színűek, származásúak, gondolkodásúak, képviseljenek bár ilyen-olyan-amolyan politikai nézetet! És ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy bennünket nem a nézetek, vagy faji, törzsi, származási, politikai stb. gondolatok kötnek össze, hanem csak és kizárólag Krisztus! Én és a keresztény testvérem közötti kapcsolat nem (elsősorban) direkt, hanem Krisztuson keresztül valósul meg!

És ezt ma különösen is komolyan kell venni. Miért? Mert a gyülekezetben, amely Krisztus teste, kell leginkább látszódnia és megmutatódnia a Krisztusnak! Ha azt mondtuk, hogy Vízkereszt Jézus nyilvánvalóságának ünnepe, akkor a keresztény és a gyülekezeti élet egy folyamatos „Vízkereszt”! Hiszen mi vagyunk a Krisztus követői, letéteményesei. Ha nálunk nem tud megvalósulni, akkor hol? Ha nálunk nem tud ilyen lenni, akkor hogyan is vehetné komolyan a világ amit hirdetni akarunk neki?

S bár aktívan kell a vízkereszti egységen dolgozni, de annak teljes megvalósulása a Krisztus munkája. És hogy hogyan is van ez, az bizony titok, misztérium. Nem megfejteni kell, nem kiszámolni, kalkulálni, hanem élni benne, megélni azt! Bárcsak mindig így lenne közöttünk is! Ámen