Én vagyok a felelős? (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap, 2019.09.01.)
textus:
Jóel 4,12-17a
Az emberiség fejlődésében kulcsszerepet játszik az ingerküszöb, hogy mi az/ki az ami/aki eléri az adott ingerküszöböt. Alapvetően az „ingerküszöb” mint fogalom a biológiából származik. Az ingerküszöb annak a legkisebb ingernek a mértéke, mely az érzékszervekben érzést, észlelést, az izmokban összehúzódást, a mirigyekben kiválasztást okoz. Például a látás tekintetében az ingerküszöb a fény azon legkisebb foka, mely mellett az, ha szemünkbe esik, már fényérzést okoz és amelynél gyengébb fényt nem látunk meg. Azonban az ingerküszöb nem csak fizikailag-biológiailag lehetséges, hanem lelki-szellemi-mentális szempontból is. És bizony ez a fajta ingerküszöb nem csak egyénileg, de kollektívan is meglátszik, úgy általában az emberiségen. Gondoljunk csak mondjuk arra, hogy mit tartunk viccesnek, mik azok a viccek, vígjátékok, poénok, amiket humorosnak tartunk. Amíg pl. a 20. század első felében mindenki kacagott Charlie Chaplin csetlésein-botlásain, ma már közel sem olyan vicces, mint akkor volt. Vagy hiába készültek fantasztikus filmek mondjuk a kilencvenes évek első felében, egyszerűen ma már unalmasnak tűnnek, nem érik el az ingerküszöbünket, hiszem ma olyan technikával készülnek a filmek, amikkel semmilyen régi tartalom nem tudja felvenni a versenyt. Amíg régen egy-egy lövöldözős jelenet alatt a nézők többsége eltakarta a szemét, addig ma gond nélkül nézünk végig olyan filmeket, sorozatokat, melyekben másfél-két óráig mást sem csinálnak, csak mészárolnak…
„12Induljanak,
vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet
minden szomszédos nép fölött. 13Eresszétek rá a sarlót, mert
megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a
taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk.
14Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR
napja az ítélet völgyében! 15A nap és a hold elsötétül, a
csillagok elvesztik fényüket. 16Felharsan az ÚR hangja a Sionról,
mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét
megoltalmazza az ÚR, és erőssége lesz Izráel fiainak. 17Akkor
majd megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki szent
hegyemen, a Sionon lakom.”
Az emberiség fejlődésében kulcsszerepet játszik az ingerküszöb, hogy mi az/ki az ami/aki eléri az adott ingerküszöböt. Alapvetően az „ingerküszöb” mint fogalom a biológiából származik. Az ingerküszöb annak a legkisebb ingernek a mértéke, mely az érzékszervekben érzést, észlelést, az izmokban összehúzódást, a mirigyekben kiválasztást okoz. Például a látás tekintetében az ingerküszöb a fény azon legkisebb foka, mely mellett az, ha szemünkbe esik, már fényérzést okoz és amelynél gyengébb fényt nem látunk meg. Azonban az ingerküszöb nem csak fizikailag-biológiailag lehetséges, hanem lelki-szellemi-mentális szempontból is. És bizony ez a fajta ingerküszöb nem csak egyénileg, de kollektívan is meglátszik, úgy általában az emberiségen. Gondoljunk csak mondjuk arra, hogy mit tartunk viccesnek, mik azok a viccek, vígjátékok, poénok, amiket humorosnak tartunk. Amíg pl. a 20. század első felében mindenki kacagott Charlie Chaplin csetlésein-botlásain, ma már közel sem olyan vicces, mint akkor volt. Vagy hiába készültek fantasztikus filmek mondjuk a kilencvenes évek első felében, egyszerűen ma már unalmasnak tűnnek, nem érik el az ingerküszöbünket, hiszem ma olyan technikával készülnek a filmek, amikkel semmilyen régi tartalom nem tudja felvenni a versenyt. Amíg régen egy-egy lövöldözős jelenet alatt a nézők többsége eltakarta a szemét, addig ma gond nélkül nézünk végig olyan filmeket, sorozatokat, melyekben másfél-két óráig mást sem csinálnak, csak mészárolnak…
A
kollektív emberi ingerküszöb kitolódása megváltoztat. Annyi
biológiai és információs inger ér ma bennünket, hogy az
megváltoztatta testi és lelki-szellemi fejlődésünket. Ma az
ételekben található adalékok miatt az gyerekek hamarabb fejlődnek
biológiailag, és rengeteg információ miatt pedig hamarabb
találkoznak sok szellemi-lelki tartalommal, mint anno. A tizenévesek
huszonévesek akarnak lenni, úgy is néznek ki, úgy is viselkednek,
de mégis sokkal nehezebben állnak saját lábra, függetlenednek
szüleiktől, az előző generációtól. Mindez azért van, mert a
szellemi és a testi fejlődést lehet siettetni, de lelki és főleg
a spirituálisat nem. Éppen ezért az újabb és újabb generációk
hatalmas ismeretanyaggal és széles spektrumú készségekkel
rendelkeznek az élet egy-egy területén és gond nélkül néznek
meg szörnyűbbnél szörnyűbb filmeket, de a magukért/magamért és
másokért való felelősségvállalás, az arra való hajlandóság
egyre gyérebb… Az felelősség elhárítása egy idős az
emberiséggel (gondoljunk csak az Ádám és Éva történetre),
és ma új virágkorát éri.
Abban
az időben, mikor Jóel próféta élt, bizony akkor is virágkorát
érte a felelősségtől való tartózkodás. Izrael népe, akiket az
Isten kiválasztott magának, úgy érezték, hogy a sok nyomorúság
után, ami (vélten vagy valósan) érte őket, itt az idő, hogy az
Isten megbüntesse azokat, akik mindezt okozták, elsődlegesen más
népeket. Mert ez az ő hibájuk… És úgy tűnik, hogy az Isten
mindezt meg is támogatja: „Induljanak, vonuljanak a népek
Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos
nép fölött.” És akkor, ahogyan ma is, az ember, Isten
népének tagja, hajlamos arra, hogy itt abbahagyja az olvasást és
azt mondja: „Hát igen. Ők az okai mindennek. A másik: a
szomszéd, a szülő, a gyerek, a tanár, a főnök, a pap, a kormány
vagy az ellenzék, az idegen, a férfiak vagy a nők, a rendszer, a
társadalom, a kor, a vallás vagy éppen hitetlenség, az egyház,
az állam, az únió, az oroszok, az amerikaiak, a kínaiak…”
stb., stb., stb. Egy valaki szokott rend szerint kimaradni, aki amúgy
soha nem marad ki, csak akkor, ha a felelősségről van szó… Én.
Pedig akár tetszett, akár nem az Isten ítélete nem csak a
másikra, más népekre vonatkozott, Jóel próféta szavai szerint,
hanem magára a választott népre is. A próféta így indít az már
az első fejezetben: „Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen
az ország minden lakója! […]
Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek
az éjszakát, Istenem szolgái […]
Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját
Isteneteknek, az ÚRnak a házába, és kiáltsatok az ÚRhoz! Jaj,
micsoda nap! Közel van már az ÚR napja” (Jóel
1,2.13b.14b-15a) És bizony akár tetszik, akár
nem, ránk is vonatkoznak ma ezek a szavak: „Eresszétek
rá a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok,
mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a
gonoszságuk. Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel
van az ÚR napja az ítélet völgyében! A nap és a hold elsötétül,
a csillagok elvesztik fényüket. Felharsan az ÚR hangja”
„De
rossz ezt hallgatni! Miket beszél már megint ez a pap!” Miért
van az, hogy egy horrorfilmet meg tudunk nézni, annak minden
szörnyűségével együtt, de ez utóbbi mondatokat hallva
legszívesebben kiszaladnánk a templomból? Miért érik el ezek
a szavak a mindenkori ember ingerküszöbét? Azért, mert ez
bennünket érint! Ez rólunk szól! Ez az ige
szembesít bennünket a felelősséggel, amely annyira nem divatos
manapság! Hogy felelősséget vállajak a tetteimért, a szavaimért,
a megnyilvánulásaimért a valóságos és az online térben
egyaránt! Mert én vagyok az! Mert el kell majd számolnom velük
az ítélet napján! Ez nem gonoszság, ez nem az Isten
igazságtalansága, hanem következetesség. Amit teszek, mondok,
annak következménye van. Vagy ha nincs, majd lesz.
Amikor
ezzel szembesülünk, belegondolunk és még ráadásul jól
is akarunk cselekedni, amikor nem hárítjuk, de
vállaljuk a felelősséget önmagunkért,
tetteinkért, szavainkért, akkor rá
kell döbbennünk arra, hogy egyszerűen nem lehet
mindig mindent jól csinálni! Egyszerűen nem megy. „Ha a
bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?”
(Zsolt 130,3)- teszi fel a kérdést a 130. zsoltár. A válasz
nagyon radikális és végtelenül egyszerű: senki. Akármennyire is
igyekszem, akármennyire is vállalom a felelősséget, nem fog
menni. Nem tudunk, nem tudok úgy élni, hogy az olyan legyen, mint
amilyennek lennie kell. És ez nem a „senki sem tökéletes”
közhelye, hanem tragédia.
De
milyen jó, hogy nem itt van vége a történetnek. Így fejezi be a
próféta: „De népét megoltalmazza az ÚR, és erőssége lesz
[…] Akkor majd
megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek”. Mi az,
ami segíthet, ami által megállhatok az Isten előtt, ami megugorja
az isteni igazság mércéjét? Hát mi biztosan nem. Erre egyedül
csak a kegyelem, az isteni kegyelem képes. Pál apostol ezt írja:
„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte
bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. […]
és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék
bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek,
mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus
napjára” (Fil 1,6.9-10) Végtelen szeretetétől vezérelve
Isten maga ugorja meg – Jézus Krisztus által – azt a lécet,
amit maga állított fel! Jézus Krisztus által, aki nem csak a
maga, de az egész világ, a teljes emberiség tetteiért, szavaiért,
offline és online megnyilvánulásaiért vállalta a felelősséget
és a büntetést! Micsoda hatalmas kegyelem! És a miénk!
És
mire kell, hogy ez indítson bennünket? Arra talán, hogy úgyis
mindegy, mert nem tudok tökéletes lenni? Vagy arra, hogy azt
csinálok, amit akarok, hiszen Jézusban úgyis utam van az Istenhez?
Dehogyis! Egyáltalán nem. Ez arra kell, hogy indítson, hogy még
inkább felelősséget vállaljak elsősorban magamért, de másokért
is! Ez nem kell, nem is szabad, hogy változzon! Aminek viszont
változnia kell az a motiváció. Mert már nem azért
vállalok felelősséget, nem azért kerülöm a rosszat és teszem a
jót, legjobb tudásom és képességeim szerint, mert félek az
Istentől, félek a büntetéstől. A motivációm innentől kezdve
szeretet és a hála. Az Isten szeretete, amely arra indította őt,
hogy a Fiát elküldje értem, még a megszületésem előtt, és a
hála, mert ezáltal fogadott engem is
gyermekévé úgy, ahogyan vagyok! Hát ezért teszem a jót!
Ezért vállalok felelősséget magamért! Nem kényszer alatt, hanem
szabadon, mert megtehetem, és mert az ha Úr így látja jónak,
akkor én is így!
Ezt
a felszabadult életet adja meg nekünk az Úr! Ámen
Ámen. Köszönöm szépen! :-)
VálaszTörlés