Miért pont pásztor? - Jn 10,11-16 (Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap, 2022.05.01.)

textus: Jn 10,11-16

“11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. 13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Egy csomó minden van, ami meghatározza azt, akik vagyunk, amik vagyunk, amilyenek leszünk, amivé válunk. Milyen dolgok ezek? [...] Genetika, neveltetés, környezet, kultúra, nemzetiség, anyanyelv, stb. Ezeken az adottságokon kívül a saját tetteink is nem csupán okozatok, de okok is az életünkben. Ily módon a cselekedeteink is befolyásolják a személyiségünket. És ahol az egyik legtöbb időt töltjük, és teszünk dolgokat, az a munkahelyünk (reménység szerint van… és még esetleg jó is…). És persze jó, ha az ember dolgozik, bármi is legyen az, hiszen a létfenntartáshoz szükséges, de azért valljuk benne, vannak olyan munkák, amelyeket többre tartunk más munkáknál. Mely munkák, és munkahelyek azok amelyeket a legnagyobb tisztelet övez? [...] Általában az “egyenruhás” munkák: rendőr, tűzoltó, mentős, ápoló, stb. Ezeket (de persze másokat is) hivatásnak is szoktuk nevezni. Sőt! Nem azt szoktuk mondani, hogy munkába mennek, hanem azt, hogy szolgálatba mennek! Nos, miért nézünk olyan tisztelettel ezekre a hivatásokra? [...] Azért, mert…

1. Nagyon fontos dolgot csinálnak, szemben mondjuk más, romboló, lélektelen vagy értelmetlen munkákkal.

2. Védelmező, és adott esetben életmentő, amit csinálnak.

3. Áldozatot is hoznak ezért a hivatásért: Például vehetjük a méltatlanul, vagy inkább megalázóan alacsony bért, amit mondjuk a mentősök, ápolók, szociális gondozók, rendőrök, tűzoltók, stb kapnak… És, adott esetben, még a saját életükbe is kerülhet a védelmezés és az életmentés. Gondoljunk csak a veszélyekre, amik ezeket az embereket érhetik. Tűz, víz, bűnözés, betegségek, stb.

A mai igénk is egy ilyen, bár nem egyenruhás, de hivatásról szól. Ez pedig a pásztor. Nos, a pásztorságra mint hivatásra nem úgy szoktunk gondolni, mint ami belefér ebbe a rendőr, tűzoltó, ápoló sorba. Egyrészt, mert annyira sok mindent nem tudunk már a pásztorságról, mint szakmáról, hiszen nem olyan hétköznapi, mint mondjuk, akár 100 évvel ezelőtt. Másrészt pedig az, hogy valaki birkákat őriz, az nem tűnik olyan nagy dolgonak, mintha mondjuk embereket ment ki tűzből, vagy ilyesmi. És ebben igazunk is van… De mégsem, ha a mai igénkre gondolunk. “A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.”- mondja Jézus. És valóban, a igazi jó pásztor, aki nem bérmunkában dolgozik, hanem saját tulajdonára vigyáz, az bizony így (is) viselkedett anno, 2000 éve. De Jézus ezt mondja: “Én vagyok a jó pásztor.” Nos, akkor ezt hogyan kell értelmezni? Jézus szakmája ugyanis ács volt és nem pásztor. Természetes tehát, hogy nem egy mezőgazdasági -állattenyésztési szaktanfolyamon vagyunk, és ezt nem szó szerint kell érteni (bár akár lehetne úgy is), hanem itt valami mélyebb, lelki jelentés lapul. 

Amikor a Bibliában példázatokat nézünk (mint pl. a tékozló fiú, vagy magvető példázata), akkor úgy kell kezelni őket, mintha forgatókönyvek lennének. Vannak a példázatban szereplők, akik megfeleltethetők a való életben lévő “színészeknek”, azaz valós személyeknek. És bár a mai igénk nem egy példázat, hanem egy példaszerű hasonlat, de ugyanezzel a módszerrel megvizsgálhatjuk. Jézus pedig már el is kezdi a szereposztást: “Én vagyok a jó pásztor.” (Innen kapta a mai nap a nevét: jó pásztor vasárnapja.) És azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mi vagyunk a nyáj! Így ebből a szakaszból egy csomó mindent megtudhatunk, hogyha Krisztushoz tartozunk, akkor mi jellemzi a vezetőnket, pásztorunkat, Megváltónkat, és milyen viszonyban vagyunk egymással. 

1. “az enyéim ismernek engem” A pásztor megismerhető. Nem olyan Megváltónk van, aki valahol távol van csupán, hanem olyan, aki közel van és megismerhető, kapcsolatot lehet vele teremteni. 

2. “én ismerem az enyéimet” Jézus is ismer minket. Nem csupán egy arc vagyunk neki a tömegből, vagy egy szám valami rideg listában, hanem pontosan tudja, hogy kik vagyunk. És… Mindazzal, amink van, vagy amink nincs, amit cipelünk, akik mi vagyunk, azzal együtt tartozhatunk hozzá! Úgy, ahogyan vagyunk. Mert ismer.

3. “Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók” Véssük eszünkbe és a szívünkbe, hogy az Istennek (és Jézusnak is) sokkal tágabb az ölelése, mint a miénk. Lehet, hogy mi úgy gondoljuk, véljük, következtetünk, hogy ettől-eddig tart a Krisztus népe, de legyünk nyugodtak, sokkal nagyobb mindennél, amit mi gondolnánk. Ez pedig alázatra kell, hogy tanítson bennünket, és annak tudatosítására, hogy nem mi vagyunk a pásztor.

4. “vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra” Jézus jó pásztor, azaz jó vezető. A hangjára, igéjére, az evangéliumra figyelve jó úton vezet minket.

5. És végül: “én életemet adom a juhokért” Most érünk odáig, hogy miért szolgálat a pásztorság, pontosabban szólva, ez a Jézus-féle pásztorság, amiről a mai igénk szól. Többek között azért tiszteljük az igehirdetés elején felsorolt szakmákat, mert életet mentenek, mégpedig a saját élet kockáztatásával. És mit tesz Jézus? Pontosan ezt. Életet ment a saját életét (nem csak kockáztatva, de) odaadva. “Mert az Emberfia [azaz Jézus] sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) Jézus szolgálni jött, szolgálatot teljesíteni mégpedig azért, hogy az ő élete a mi életünket váltsa ki a halál és a bűn fogságából! És nem csak lokálisan, ott és akkor, amikor ez megtörtént, hanem téren és időn átívelve, kozmikus méretben! Ez húsvét üzenete!

Végül pedig nem mehetünk el amellett, hogy ma anyák napja van. Hitünk szerint, Jézus az, akiben a leginkább megmutatta magát az Isten. Márpedig, bár Atyaként gondolunk azt Istenre, de neki nincsen neme, abban az értelemben, bizonyosan nem, mint ahogyan nekünk embereknek van. És emiatt, egy csomó olyan részt találunk az ószövetségben is, ahol az Istennek hagyományosan a női princípiumhoz tartozó tetteket és attitűdöket tulajdonítanak. Krisztussal sincsen ez másképpen. Mert bár ő férfi testben jött el ebbe a világba, de azt Isten teljességét átadva, sokkal több volt, mint csak egy sima férfi. “Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!” (Lk 13,34)- mondja Jézus. Mert ez a fajta anyai szeretet is ott van őbenne! És ez nem csak az előbb idézett igéből nyilvánvaló, hanem a maiból is. Az a fajta gondolkodás, amely akár az életét is kész adni, és akinek a hangjára odafigyel a bárány…, a gyermek,... mintha a jó pásztor mellett, egy jó anya képe is kirajzolódna… Ez a szeretet vezessen és erősítse az édesanyákat - ma kicsit jobban mint másokat - de mindannyiunkat is! Ámen