Aranyborjú az üzenőfalon - 2Móz 32,1kk (Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2023.08.06.)

textus: 2Móz 32,1-11.13-14

“1 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. 2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! 3 Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. 4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. [...] 7 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. 8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. [...] 10 Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek.

11 Mózes azonban így esedezett Istenéhez, az Úrhoz: Miért lángolt fel a haragod, Uram, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? [...] 13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, amikor megígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, és az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom, örökké az ő birtokukban lesz. 14 Ekkor szánalomra indult az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyről beszélt.”

1973. augusztus 23. és 28. között egy túszdráma zajlott Stockholmban. Jan-Erik Olsson megpróbálta kirabolni Kreditbanken-t, az egyik legnagyobb bankot a svéd fővárosban. Ez nem sikerült neki, tekintve, hogy a rendőrök útközben a helyszínre értek. Erre túszul ejtette a bank négy alkalmazottját, és öt napon keresztül fogva tartotta őket. Miután sikerült tárgyalással kiszabadítani a túszokat, azok elkezdtek nagyon furcsán viselkedni. Egyikőjük sem volt hajlandó tanúskodni Olsson ellen, illetve még gyűjtést is rendeztek a jogi képviseletére. 

Nils Bejerot svéd pszichiáter kezdett el a dologgal foglalkozni, hogy hogyan lehet az, hogy valaki, az ellene rosszat elkövetővel szemben, nem haragot, dühöt, vagy más negatív, hanem ellenkezőleg, nagyon is pozitív érzéseket táplál. A jelenség nem új, hanem talán egyidős az emberiséggel, de ő foglalkozott vele először. Bejerot, magát az ide vezető, folyamatot “agymosásként”, az állapotot, pedig “Norrmalmstorgssyndromet”-nek nevezte el, ami onnan jön, hogy maga a bank épület a Norrmalm téren található. De mivel ezt senki sem tudta, nem hogy normálisan kiejteni, de még megjegyezni sem, ezért Svédországon kívül mindenki Stockholm-szindrómának nevezi. Azt hiszem így már hallottunk róla.

Nem véletlenül hoztam ezt elő. A mai igénk Izrael népének vándorlásának idejéből való. Isten kiszabadította őket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltak, majd évtizedeken át vezette őket a sivatagon keresztül a Szentföldre. Ennek a vándorlásnak egy kulcspontján vagyunk most. Mózes - az Isten által a nép élére állított vezető - fent van a Sínai hegyen, ahol éppen a Tízparancsolatot kapja meg az Úrtól, sok más törvénnyel együtt, a nép pedig lent táborozik a hegy tövében. Isten és Mózes együttléte azonban időt vesz igénybe, negyven napot. Odalent pedig egyre türelmetlenebbek. Mi van már? Hol van Mózes? Visszajön egyáltalán? Meghalt? 

És eljött az idő, hogy már nem tudtak tovább várni. Ezt mondták Áronnak, Mózes testvérének, aki a nép papja volt, hogy “Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” És erre Mózes összegyűjtette mindenkivel az ékszereit és egy aranyborjút, azaz egy fiatal szarvasmarha szobrát készített belőle, és a nép ezt mondta: “Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból.” 

Döbbenetes, hogy mennyire összetett ez az aktus. Egyrészt, ott van az a tény, hogy itt nem egy új isten megformázásáról van szó, ahogyan általában erről a történetről gondolkodni szoktunk. Egyes vélemények szerint magának az Istennek az ábrázolásáról, mások szerint pedig egy olyan “hátasállatról”, amelyen maga az láthatatlan Isten trónol, azaz egy posztamensről van szó. De bármelyik is legyen, nagyon rossz utat választott a nép ezáltal. És ezt azért is mondom, mert az a forma, az az alak, amit Áron választott a szobornak, nem máshonnan jön, mint Egyiptomból. Ugyanis ott a sok-sok isten között ott volt az Ápisz bika is, amelyet imádtak.  

Sokféleképpen lehet ezt magyarázni, hogy miért pont aranyborjú, de szerintem a legjobb magyarázat a Stockholm-szindróma. Krízis van, Mózes fent van a hegyen, ki tudja mi van vele. Hova fut a nép segítségért, lelki támaszért? Egy olyan istennek a képéhez, amely az elnyomó rabszolgatartóké, azoké, akik évszázadokon át rabszolgaként tartották fogva Izraelt! Akiktől az Isten sok-sok csodával megszabadította a népet, pont őhozzájuk akarnak - legalábbis lélekben - visszatérni! 

De mit üzen ez ma számunkra? Hogyan aktuális ez most nekünk? Két kérdést kell feltenni! 

1. Mit kezdünk egy olyan istennel, aki tényleg Isten?

2. Mit teszünk akkor, ha az Isten nem úgy csinálja a dolgokat, ahogyan mi elképzeljük?

Nézzük az elsőt. A 21. században szinte minden arról szól, hogy hogyan lehet minél gyorsabban, hatékonyabban az ember vágyait és igényeit kielégíteni. Ennek iskolapéldája a üzenőfal/hírfolyam. Egyszerre, pontosabban gyorsan egymás után, nézem a különböző közösségi oldalakon, hogy ki mit csinál, mi történik több száz emberrel a világ minden pontjáról, és azonnal reagálok mondjuk egy lájkkal vagy egy kommenttel. Vagy éppen én teszek ki valamit, és szinte azonnal jönnek rá a reakciók. Ez nekem nagyon jól esik, sőt még függővé is tesz, és ezt a gyors reakciót várom és várom el egyre inkább és erősebben. Egy idő után azonban már nem csak az üzenőfalamon, de a fizikai valóságban is ezt várom el. Márpedig egy emberi kapcsolat nem így működik. Éppen ezért egyre nehezebb kapcsolatot építeni az újabb és újabb generációknak.

És bizony nem csak az emberi kapcsolatokban, de ez Istentől is ugyanezt várjuk el. “Én kérek valamit, és neki az a dolga, hogy meghallgassa, és csináljon valamit, nem?” És amikor nincsen azonnali reakció - hol vagyunk már attól, hogy valamire 40 napot várjunk, mint a nép Mózesre… - akkor aztán meg helló!

És - itt jön a második kérdés -  amikor az Isten nem úgy, vagy nem akkor cselekszik, mint mi elképzeltük, akkor vajon mi mit teszünk? Ugyanis, amikor “helló”-t mondunk az Istennek, akkor formázzuk meg a magunk aranyborjúját! Azaz, hogy mindaz, ami az Istentől elválaszt, ami nem az Isten, ami valójában rosszat tesz nekünk, sőt, ami - ahogyan a Biblia írja - rabszolgává tesz, azt fogjuk megépíteni és beépíteni az életünkbe, sőt annak alapjául választani! Egyfajta Stockholm-szindróma-szerű állapot!

Ha van tanulsága az aranyborjú történetnek, akkor az ez: Az Isten végtelenül hűséges, és ezt számunkra végtelenül felerősítve megmutatta Jézus Krisztus által! De ő nem egy automata, nem egy üzenőfal, nem közösségi média algoritmus, hanem Isten! Olyan, aki jobban tudja, és sokszor nem úgy és nem akkor cselekszik, amikor és ahogy mi azt elképzeljük! De, ha így is van, akkor ne hagyjuk el őt, mert ha akkor és ott nem is “látjuk” őt, de ő ott van, és éppen értünk dolgozik! Ő adja meg, hogy ez minél hamarabb élő tapasztalat lehessen a számunkra.