Hogyan nőhet az egyház? - Lk 8,26,39

textus: Lk 8,26-39

“26 Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. 27 Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult előtte, és hangosan ezt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem! 29 Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek pedig a pusztába hajtotta. 30 Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió! – mert sok ördög költözött bele. 31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32 Ott a hegyen egy nagy disznónyájat legeltettek; arra kérték őt a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. 33 Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 34 A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. 35 Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amint odaértek, megdöbbenve látták, hogy felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál az az ember, akiből kimentek az ördögök. 36 Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37 Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. 38 Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: 39 Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten. Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.”

Mitől gyarapodhat az egyház? Észrevettétek, hogy általában annak a forrását szoktuk keresni, hogy mitől fogy az egyház, és nem azt, hogy mitől nőhet, gyarapodhat? Izgalmas, de erről majd kicsit később.

Szóval, amikor ezt a kérdést feltesszük, akkor általában valami extrában gondolkodunk. Mi kellene az egyháznak? “Hát mondjuk, ébredés lehetőleg minél nagyobb, hogy végre értelmet nyerjen mindaz, amit eddig csináltunk! “Vagy mondjuk… jó sok csoda! Olyan sok, mint amilyen a bibliai időkben volt!” (Csöndben jegyzem meg, akkor sem volt több mint ma, csak össze lett gyűjtve egy csokorba.) Vagy ugyanez csak a negatív oldalról megközelítve: “Itt már csak a csoda segíthet!”.

Ennek fényében nézzük meg ezt a fenti, keresztény körökben amúgy elég jól ismert, történetet. Alapvetően nem szoktam ilyen hosszú textust választani, nehogy igehirdetés prédikálása helyett bibliatanulmány előadás, de most kivételt kellett tennem, mert ha nem is fogjuk tárgyalni minden részletében a szöveget, de a teljes képhez szükségünk van rá. Kezdjük a végével mert úgy “izgalmasabb”.

A mai történetünk végén két (el)küldéssel találkozunk. Az első, hogy a gadaraiak, akik megtapasztalták a gyógyulást, majd a malacok ámokfutását is, elküldik Jézust: “Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük” És ezt a döbbenetes reakciót nem indokolja az sem, amit Lukács még megoszt ebből, hogy “mert nagy félelem lett úrrá rajtuk”. Persze a félelem lehetett EGY az okok között, hiszen itt valami nagyon nagy hatalom megnyilvánulása történt, ami valóban félelmetes. De ez még NEM ELEGENDŐ ok arra, hogy meg akarjanak szabadulni Jézustól. Főleg úgy nem, hogy azt viszont nem olvassuk, hogy a meztelen megszállottól féltek volna, sőt azt sem, hogy mondjuk őtőle meg akartak volna szabadulni. Lehetne meditálni azon, hogy ez miért van, sőt minden bizonnyal spirituális jelentése is van, de számunkra a lényeg a csodában, illetve a csoda hatásmechanizmusában van. 

Ugyanis, itt a gadaraiak valami hallatlan nagy csodát tapasztaltak meg, de ennek ellenére mégsem tudtak mit kezdeni Jézussal! És nem ez az egyetlen példa. A Biblia - és nem csak az evangéliumok - tele vannak csodával. Dugig. Mégis azt látjuk, hogy akik között megtörténik a csoda, sokszor azok hagyják el legtöbbször az igaz utat. Ahogyan Jézus fogalmaz: “Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban!” (Mt 11,21) vagy “Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak,” (Mt 21,15) Persze én nem valami fordított vagy anti szabályszerűséget akarok felállítani, hogy ahol csoda történik, ott elhagyják a hitet! Nyilván nem. És persze azt sem mondom, hogy a csoda nem jó, vagy nem lenne jó nekünk ma az egyházban! Dehogynem! Csak azt mondom - amit már talán ebben a körben elmondtam - hogy a csoda önmagában nem teremt(het) hitet! A csoda építheti a hitet, bizonyosságot adhat a hívőnek, de nem teremti meg a hitet! Hitet építeni csak a Szentlélek tud az evangélium által! Tényleg milyen drámai, hogy egy ilyen csoda után meg akarnak szabadulni Jézustól! De ne vessünk rájuk követ, hasonló helyzetben, nyilván mi is először azt keresnénk, hogy hol itt a trükk az AI, vagy az illúzió…

De ott van nekünk egy másik küldés is. “Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amint odaértek, megdöbbenve látták, hogy felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál az az ember, [...] [a meggyógyult pedig] arra kérte, hogy vele [ti. Jézussal) maradhasson. De Jézus elküldte” Ez nem kevésbé drámai elküldés, mint amilyen az első volt! Itt van ez az ember, aki meggyógyult, megtapasztalta az életét megváltoztató Jézust, odaült a lábához (ami egyértelmű bibliai megfogalmazás a tanulásra, tanítványságra), és erre Jézus elküldi! Miért? Lukács így folytatja: “Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten. [-mondta neki Jézus, és] Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” És itt van a lényeg! Pontosan erre van szükség, a személyes bizonyságtételre, a hitmegosztásra!

Minden marketinges, minden politikai tanácsadó is arra jutott, hogy lehet bármilyen jó online vagy éppen a plakátkampány, de semmi sem tudja semmilyen szinten sem helyettesíteni a személyes beszélgetés, a személyes kapcsolódást. Ideje nekünk is eljutnunk idáig! Pontosabban vissza… Mert ez mindig is a miénk volt. Ember és ember kapcsolódása Jézus tettei által. Mit érzek? Mit gondolok? Mit tett velem Jézus? Mit változtatott? Mit erősített meg? Mit jelent a hitem nekem? Ezek azok a kérdések, amelyek mentén megfogalmazhatjuk a mindennapok személyes evangéliumát! 

Először is erre van szükség, arra, hogy minden hívő keresztény ember ebbe beleálljon. Minden gyülekezeti tag, aki komolyan gondolja a hitét, mert végső soron csak ez adhat növekedést. Bármilyen stratégiának, tervnek akkor van értelme, ha azok, akiket érint komolyan gondolják. És ennek - tapasztalatból tudom - megvan az eredménye. És Márk evangéliuma is megerősít ebben: “Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16,19-20) (és akkor megvan a mennybemeneteli üzenetmorzsa is holnapra) Igen, a Krisztus meg fogja erősíteni az evangéliumát “jelek”-kel. Hogy ezek milyenek lesznek? Talán csodák lesznek? Talán. Előre nem tudhatjuk, de ott és akkor, amikor megtörténik tudni fogjuk, hogy ez az.

Ehhez viszont az (is) kell, hogy merjünk lépni és kilépni a keretekből, amennyire azt az evangélium megkívánja. Miért? Mert Jézus is ezt csinálta. Gadara, a pogányok földje + meztelen megszállott + sírbolt hullákkal + disznók. Aki egy kicsit is tisztában van az Ószövetséggel, meg a jézusi kor kor- és vallástörténeti körülményeivel, az pontosan tudja, hogy ennél nem igazán van távolabb, ha az Isten szerint való létet tekintjük! De mégis! Az Úr maga lépi át ezeket a falakat, lép túl a körülményeken, egyetlen cél érdekében: hogy megmutassa, hogy mindenre képes az evangéliumért és értünk! Nem kevesebbet kér tőlünk. De többet sem. 

Mitől gyarapodhat az egyház? Evangélium komolyan vétele és átadása, és az erre való nevelés. Ez nem a maximum, hanem a minimum projekt! Ennek mentén jó lenne lassan leszoknunk (mondom magamnak is) a probléma fókuszról és átszokni az evangélium fókuszra. Ha sokat lamentálunk azon, hogy mi nem megy, akkor viszonylag kevés idő és energia jut arra, amit csinálni kellene. De ha nekilendülünk, akkor Jézuson nem fog múlni. Ő átlépett pogányostul, gonoszostul, halálostul minden akadályt. És ő pontosan ma is ugyanaz, aki akkor volt (Zsid 13,8). 

Kérjük őt, az egyház Urát, hogy óvja és gyarapítsa az övéit! Ámen