Tényleg minden jóra fordulhat? - 1Móz 50,20

textus: Gen 50,20

“Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”

“Minden jóra fordul” - ha nem is sokszor, de szignifikáns pontokon halljuk ezt a mondást, vagy szófordulatot(!). Nézzünk három példát:

1. Történetekben, regényekben, filmekben is előfordul. Általában a narrátor mondja vagy a történet végén, hogy azért mégiscsak happy end legyen… Vagy valamilyen nehéz mélypont után hangzik el, hogy legyen valamiféle feloldás, meg át lehessen kötni a következő jelenetbe, fejezetbe, epizódba. 

Jellegzetessége, hogy múlt időben szerepel (Minden jóra fordult), jelentése pedig, hogy durva volt, de túléltük és utána, ha nem is tökéletes, de legalább jobb lett.

2. Van, hogy jövő időben hangzik ez el: Minden jóra fordul meglásd. Ez olyankor használatos, amikor valami nagyon rossz éppen, és egy ember vigasztal egy másikat. Nincsenek jelek a jobbra fordulásra, hanem inkább a vágy szólal meg ebben. Minden jóra fordul meglásd.

3. De hangzik ez felszólító módban is: fordítsd jóra. Hol szokott ez előfordulni? Például cégek, üzemek, vállalatok HR irodáiban, amikor éppen kirúgnak. “Sajnos vállalatunk nem tudja ön tovább foglalkoztatni, de tekintse ezt egy új kezdetnek, hogy valami más területen méretesse meg magát, hogy személyes életében fejlődjön!” Ja, még köszönjem is meg, mi?! Ez csupán marketing alapú pozitív pszichológia.

Illetve az a mondás is idetartozik, hogy “Minden rosszban van valami jó.” Jelentem nincs. Közel sem minden rossz tartalmaz jót. Persze értem, hogy a rosszban való jó keresés egy megküzdési mód, és így releváns is lelki szempontból adott helyzetben, de ez így szerintem kevés.

“Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”- nézzük meg ennek a mondatnak a természetét, különösen is kontrasztban az előző három verzióval. Mi ebben a különleges?

1. Nem egy narrátor, nem egy ember, vagy egy önös érdek mondja/mondatja ezt, hanem a Mindenható Isten a cselekvő! És ez deklarálva is van. Felolvasom az előző verset is: “Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” - mondja József a testvéreinek.

2. Ez a szakasz nem felejtésre (1), nem csupán túlélésre (2), vagy bagatellizálásra (3) hív, hanem valami nagyon más van a középpontban.

3. Ez pedig a transzformáció, az átalakulás.

A szakasz nem tagadja a rosszat, nem is akarja relativizálni, vagy meg nem történtté tenni (amit amúgy sem lehet), hanem rámutat az Úrra, aki még a rosszat is át tudja formálni, hogy valami új és jó legyen.

A héber nagyon érzékletes itt: רַע (rá)-ból, ami rosszat, gonoszat, bűnöst, vagy akár bántót is jelent, טוֹב (tóv) lesz, ami gyakorlatilag minden jó(ság) gyűjtőfogalma. 

És ez az, ami bátorító! Nem kibekkelésre, nem kifordított értelmezésre hív, hanem arra a reménységre, hogy az Úr kezében van minden, akiről Pál ezt írta: “Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)

És hogy lássuk, hogy ez nem csak makroszinten igaz, hanem mindennapokban is igaz, hoztam nektek egy részletet a idei böjti olvasmányomból… 

(Adalberto Piovano: Alázatban járni Istennel)