A hajtásban is fitten (Esti Áhítat; EHE; 2013.12.17.)

 textus: 1Tim 4,16

 „¹⁶Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”

Elkezdődött a vizsgaidőszak! Mint minden fajta hajtós és nagyon munkás időszakot, az emberek, mind-mind másképpen élik meg. Mindenki a saját vérmérséklete és kapacitásai alapján kezeli ezeket a stresszes időszakokat. Én, ha visszaemlékszem a sajátjaimra, azt kell megállapítanom, hogy a végletek embere vagyok. Nyomás alatt, vagy csinálok valamit, de akkor nagyon, vagy pedig képtelen vagyok bármit is tenni. Hál' Istennek ez utóbbi, az igazán éles helyzetekben lényeges ritkább. Ezért fordulhatott elő az, hogy az egyetemen 15 óra volt a rekordom az együltőhelyben való tanulásra.

Ez az attitűdöm a vizsgaidőszakok elmúltával is megmaradt. Viszonylag jól szoktam teljesíteni, de vannak hátulütői is. Ugyanis az istenkapcsolatomat is sokszor így kezelem. Vannak olyan időszakaim, amikor csak erről tudok beszélni, amikor csak Szentírást és hitépítő dolgokat olvasok, csak ebben gondolkodom. De vannak olyan időszakok, amikor meg semmi. És ez nem normális, ezen változtatnom kell. Nekem is, de szerintem sokunknak!

De ami talán még ennél is bonyolultabb kérdés az az, amikor e fenti két esetet mixeljük, azaz, amit a bencés szerzetesek a jelmondatukban összefoglaltak: ora et labora, „imádkozz és dolgozz”. Mennyire nehéz megteremteni a munka és az imádság egyensúlyát az életünkben! Mert ezek nem egymás ellen vannak, hanem egymásért. Az ima és a munka (vagy éppen a tanulás) egysége! A textusunk pedig éppen erre biztat: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” - Legyen gondod, magadra is, legyen gondod arra, (és most én inkább az egyik oldalra hívnám fel a figyelmedet) hogy imádságban és az igében (mint lelki táplálékban!) épülj, erősödj, gyarapodj, legyél tőle boldog, mert csak is ebben az esetben működik a munka!

Jézus mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9,37-38) Nem azt mondja, hogy „sok a munka, kedves teológus-lelkész-hívő keresztény, akkor dolgozz már légyszi a 12 órád mellé még ötöt mert úgy az igazi!” Nem, nem ezt mondja, hanem azt, hogy vegyél el az idődből TÖBBET az imádságra, mert most, a szükségben, még fontosabb!

Félreértés ne essék, én nem a tanulás, vagy a munka ellen prédikálok, mert sokszor nem hogy tizenkettőt, de huszonnégyet is kell, hanem azt akarom a szívetekre helyezni, hogy ha most, itt nem találod meg a helyes arányokat az ora és a labora között, akkor később nagyon nagy bajban leszel!

Kedves testvérek, legyen az a mai üzenet, hogy a Krisztusra való odafigyelés a vele való kapcsolat az, ami hatékonnyá tesz téged és a munkádat, mert maga a Feltámadott lesz benne! Ámen