Embernek lenni (Esti áhítat; EHE; 2013.12.10)

textus: 2Pét 1,3-5a

„³Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. ⁴Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. ⁵Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget,...”

Nem régen egy kósza hír röppent fel a neten. Úgy is mondhatnám, hogy rémhír: visszaállítják a sorkatonaságot. Természetesen pár nap alatt kiderült, hogy kacsa az egész, mégis ezzel foglalkozott a net unatkozó, és függő népe, hogy „na, most mi lesz?”. 

Azt hinné az ember, hogy mindenki fel volt háborodva, hogy micsoda időpocsékolás, bohóckodás a sorkatonai szolgálat, mit kell szívatni a fiatalságot ezzel. Nem tudom, hogy kit soroztak még, engem igen. Az utolsó előtti eresztésben voltam 2002-ben, de az a helyzet, hogy nem voltam alkalmas a szemem miatt. Legalábbis a fegyveres szolgálatra.

De visszatérve a kamu hír fogadtatására. Nem mindenki utasította volna el az ötletet. És meglepő módon nem csak azok a sértett férfiak támogatták az ötletet, akik „dögöljön meg a szomszéd tehene is” alapon elpazarolt sorkatonai éveiket úgy próbálták érzelmileg feldolgozni, hogy másoknak is hasonlóan fölösleges időtöltést kívántak. Korombeliek és fiatalabbak is támogatták a dolgot, lányok is fiúk is.

Miért? - tesszük fel kérdést. Azért mert a katonaságtól lesz férfi a férfi. Ez persze marhaság, de ennek ellenére van valami a dologban. Annyi biztosan, hogy legalább még keresi a férfi, hogy mitől férfi. Ennek ellenére, nem mondom azt, hogy aki nem volt katona az nem férfi, ugyanúgy nem mondom, mint a női verziót, hogy a nő attól nő, hogy főz-mos-takarít-világít. Az biztos, hogy háziasszony lesz ezektől a tevékenységektől és jó, ha elvégzi, de nem ettől... pontosabban nem csak ettől lesz nő!

A végtelenségig tudnám folytatni ezeket a kicsit, vagy nagyon sztereotip gondolatmeneteket, de mennyivel célszerűbb az, hogy kicsit kitágítva a látószöget azt a kérdést tenném fel, hogy mitől ember az ember? Először erre a kérdésre kellene kielégítő választ adni, utána megküzdhetünk a nemi szerepekkel is. Szóval, mitől ember az ember? Ezerféle választ kapunk, a felegyenesedett járástól, az agytérfogaton át a művészetekig, ha ezt a kérdést feltesszük a nagyközönség előtt.

A textusunk azonban világosan beszél: ajándék; ígéret! Péter apostol arra döbbent rá, hogy minden amitől ember az ember, az ígéret és ajándék Jézus Krisztustól, az ő „isteni ereje” által. Ő az aki emberré tesz, és ő az aki azzá tud formálni, amivé lenned kell, hogy teljes életet tudj élni. Hogy legye értelme a létednek a világban!

Őáltala lehetünk az „isteni természet részeseivé”, ahogyan az ige fogalmaz. De ez nem afféle kapkodós osztozkodás! Nem arról szól, hogy ki tud minél nagyobb szeletet ebből az „isteni természetből” lekanyarintani, hanem egy életközösség. Ezt fejezi ki a görög eredeti is: „γένησθε θείας κοινωνοὶ φύσεως” (genészthe theiasz koinónoi fűszeósz), azaz részestársává válni az isteni természetnek. És ez nem más szóval van kifejezve, mint a koinóniá-val, amely a lehető legbensőségesebb közösséget jelenti. Nem kiszakítok egy részt belőle, hanem közösségben vagyok vele.

Az Isten ilyen közösségre hívott el bennünket. Ebben a közösségben működik csak az, amiről az ötödik vers ír: „Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget,...” Scholz László egyik igehirdetésében ezt írta: „egyedül a hit tiszteli Istent Istenként” - nagyon tanulságos ez a mondat. Ha az ember közösségben van az Istennel és van hite Krisztusban, akkor igaz emberségre tesz szert. Akkor leszel igazán emberi, ha igazán „isteni” vagy, ha Krisztushoz tartozol! És akkor nemcsak az igaz emberségre fogsz rátalálni, hanem az igazi férfiságodra és nőiségedre is! Mert az Istennek az az akarata, hogy Krisztusban, őrajta keresztül fedezzük fel új-teremtettségünket!