Burn in (prédikáció, Rigács-Somlószőlős, Böjt 3. vasárnapja, 2015.03.08.)

textus: 1Kir 19,1-8

„¹Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, ²Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! ³Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ⁴ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! ⁵Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! ⁶Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. ⁷Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! ⁸Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.”

Nem egyszerű azoknak az élete, akik Isten akaratát közvetítik. Mert az Isten mindig is elhívott magának olyan embereket, akikre az igéjét, az üzenetét bízta. Szinte az egész Biblia másról sem szól, csak arról, hogy micsoda az Istennek az üzenete és hogyan továbbítják azt az ő küldöttei. És sokszor bizony nem egyszerű helyzetekbe keverednek, ugyanis Isten üzenete nem mindig az, amit az emberek hallani akarnak, hanem az, amit hallaniuk kell! És ez sokszor nem kellemes, vagy nem éppen a legvidámabb. De Isten jó Atyaként mindig jót üzen és jóval üzeni azt!

Illés is egy ilyen kiválasztott ember volt, talán a leghíresebbek és legeredményesebbek egyike. Győzelmet, győzelemre halmoz, az Isten egészen megfoghatóan vele volt, csodák történtek és sok-sok ember megismerte őt, mint az élő Isten követét.

Ebben a mai szakaszban is – bármilyen hitetlen, - de egy sikeres és Isteni csodával megtámogatott esemény után van Illés. A Karmel hegyen egymással szemben álltak egy akkori bálványnak – Baálnak – a papjai és Illés, hogy vajon kinek van igaz istene! Majdnem ezer ember gyűlt ott össze, hogy ennek az idegen istennek a kegyét keresse és megmutassa, de nem történt semmi! Illés egymagában kiáltott az Úrhoz, aki meghallgatta őt és csodás jellel bizonyságot is tett afelől, hogy tényleg van és létezik! Nagy győzelem volt ez, és minden bizonnyal sokan csatlakoztak az Úr útjához ezek után.

Mégis azt olvassuk ezek után, hogy Illés a nagy próféta, „Isten embere”, ahogyan őt nevezték, súlyos depresszióba esett, kiégett! Igaz, hogy a karmel hegyi események után a királynő - Jezabel, aki maga is Baál hívő volt – megfenyegette, hogy megöli őt, de akkor is… akinek az életében ilyen hatalmas dolgokat tesz az Isten, annak nem kellene kétségbe esnie! Mégis azt olvassuk, hogy a kiégett (burn out-os) Illés depressziójától hajtva kimegy a sivatagba, befekszik egy csenevész bokor alá és meg akar halni! Úgy érezte elfogyott az ereje és az energiája, nem tudja tovább csinálni a szolgálatát. Bizony, sokszor nehéz az Istenben bízni, az ő segítségében, még akkor is, amikor csodás dolgok történnek az ember éltében.

Illés úgy csinál, mintha végre akarná hajtani magán azt a halálos ítéletet, amelyet a királynő hozott ellene! És nem csak mintha! Illés – ugyan nem elítélhető módon – de maga kezébe akarta venni reménytelennek tűnő sorsát! Mintha nem is menekülne, hanem inkább keresné a véget!

De Isten egészen különleges módon gondot visel róla, és nem hagyja meghalni a sivatag magányában!

A mai vasárnap – böjt 3. vasárnapja – a „látás”, vagy ha úgy tetszik a „felnézés” vasárnapja. Nevét a huszonötödik zsoltár egy soráról kapta, amely így hangzik: „Szemem állandóan az ÚRra néz”. Itt, Illés próféta történetében pontosan ugyanezeket a szavak olvassuk: Illés „föltekintett”. ÉS amikor felemelte a tekintetét, akkor érkezett meg a segítség, egy angyal formájában. Egészen pontosan így történt az eset: „De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.” Isten nem hagyta elveszni Illést, hanem egy küldöttét, angyalát küldte segítségül, hogy minden tekintetben erőt öntsön Illésbe. A kulcsszó a minden tekintetben. Mert az Isten, egy olyan Isten, akinek gondja van az egész emberre, nem csupán a lelkére, bensőjére, hanem a testére is! Szó szerint azt olvassuk, hogy az angyal előbb „belül érintette meg” Illést, majd pedig enni adott neki. Mégrintette a lelkét, hogy újra bízhasson az Istenben, majd pontosan ugyanazzal az étellel táplálta őt,mint amit Illés által a sareptai özvegynek adott az Úr! Lángos.(1Kir 17,8kk)

Kedves Testvérek! Az első nagy tanulságunk az, hogy az Isten egységként kezeli az embert! Nem „csupán” a lelkével foglalkozik, hanem a testével is. Isten az életnek az Istene, a maga teljességében, itt a földön is! És ezáltal a gondoskodás által lesz az egységes (test és lélek) ember küldötté! Nagyon érdekes, hogy a héberben, az eredeti szövegben, a „küldött” és az „angyal” ugyanaz a szó: malach! Egy angyal-küldött segít Illésnek továbblendülni a depressziójából, a kétségbeeséséből, és így válik Illés is küldött-angyallá, Isten üzenetének közvetítőjévé!

Nem könnyű az Isten akaratát közvetítő embereknek az élete. Senki sem ígérte, hogy könnyű lesz. Az angyal is ezt mondta Illésnek: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Egészen pontosan így mondja: „bőséges út áll előtted”. Igen, lehet, hogy túl nagy a feladat Illés számára, igen lehet, hogy lehetetlennek tűnik, sok esetben, az ige hirdetése, de ez a „bőség” nem csak út nehézségére, hanem az ezen az úton elhelyezett isteni ajándékokra is vonatkozik. Pál apostol ezt írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13) – s bár Pál ezt a kísértésekkel kapcsolatban írja, szerintem, nyugodtan alkalmazhatjuk a jelen helyzetben, a küldetéssel kapcsolatban is! Mert, ha az Isten a megpróbáltatásokban erőt ad, akkor hogyne adna erőt, akkor mikor az ő szolgálatát végezzük amikor az ő üzenetének küldöttei vagyunk.

Második nagy tanulságunk, hogy soha nincsen küldetés erőforrás nélkül! Az Isten senkit sem küld vaktában! Mert az Isten ügye, a mi ügyünk, és a mi ügyünk Isten ügye! Sajátjaként kezeli az Isten szolgálatunkat, ha az ő nevében járunk!

Igen mert nekünk is feladatunk, nem csak Illésnek, hogy az Isten akaratát közvetítsük az embereknek! Ha megismertük az Isten szeretetét akkor azt tovább kell adnunk, ha pedig még nem akkor kérjük az Urat, hogy megismerhessük! Mert ennél csodálatosabb dolog nem történhet velünk, mint hogy megtapasztalhatjuk azt, hogy ha mi le is mondunk az Istenről, ő sohasem mond le rólunk. Csakúgy, mint Illésről sem.

És ezek után Illésnek volt ereje 40 napot gyalogolni az Isten hegyéig a Hóreb, avagy Sínai hegyig. Mert nem csakúgy küldte Illést az Isten, hanem felkészítette a Vele való találkozásra. És – emiatt bátran kimondhatjuk – Ő mindannyiunkat méltónak tartott arra, hogy küldetést adjon. Utat adjon, amelyen ő kísér, és nem valami ezoterikus homályos bizonytalanságba, az ismeretlenbe vezet, hanem Őhozzá az örök életbe!

És legyen ez a végső üzenet! Isten mindig lehetőséget ad a vele való találkozásra! Nincs olyan akadály, amely megakadályozhatná, hogy találkozzunk az Istennel, hogy részesüljünk a jelenlétéből, hogy mi az övé és ő a miénk legyen!

Adja Isten, hogy ez a csoda mindannyiunkkal megtörténjen!

Ámen