Születésnap (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond-Rigács-Somlóvecse, Pünkösd ünnepe, 2015.05.24-25.)

textus: Apcsel 2,1-13

„1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok:) halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 13 Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.”

Miért vagyunk itt? Ez a mai istentisztelet nagy kérdése. És talán a választ is megtaláljuk Isten igéjében. 

Az első pünkösdöt élhettük át az ige szavain keresztül együtt. Azt az alkalmat, eseményt, amikor a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személye csodálatos módon belépett a világba és megváltoztatott mindent. Nem túlzok: mindent... és mindenkit. Azok az apostolok, akik, mikor Jézust elfogták, fejvesztve menekültek és bezárkóztak, mert annyira rettegtek, élen azzal a Péter apostollal, aki még azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Azok az apostolok, akiknek semmilyen képzettségük, kompetenciájuk, tudásuk nem volt ahhoz, hogy a világ alakítói legyenek; ezek az apostolok rettenthetetlen tanúi, szónokai, elkötelezett hírvivői lettek az evangéliumnak, az örömhírnek, annak, hogy Jézus meghalt, de a halál nem tarthatta fogva, hanem legyőzve azt, örök életet készített el azok számára, akik hisznek és bíznak benne. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha nincsen a Szentlélek. Ő az, aki ezt a csodálatos változást véghez vitte az apostolokban.

Éppen ezért van az, hogy pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának ünnepe, nem más mint az egyház megszületésének a napja, így ma, jó kétezer évvel később, ma együtt ünnepeljük az egyház születésnapját. Isten éltesse!

Mert az a Lélek, aki akkor cselekedett és leszállt az apostolokra, az a Lélek ma is cselekszik és leszáll miránk is. Így fogalmaz Luther a Kiskátéban: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, ő szentelt meg, és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben.” Szerintem mindannyiunknak ismerősek ezek a szavak. Bizony, az a tény, hogy most itt vagyunk, hogy most itt ülünk, az annak az eredménye, hogy a Szentlélek még ma is dolgozik, ma is gyűjt és világosságra hív embereket, bennünket.

Mert bárhogyan is tűnjön, az Isten akarata ma is az, hogy híveket mentsen meg magának. Mert a mentő szándék vezérli Őt, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4) – írja Pál. Persze sajnos ez nem valósulhat meg, emberileg legalábbis biztosan nem. De a Szentlélek ma is azon dolgozik, hogy Istennek ez a hatalmas kegyelme és szeretete nyilvánvaló és megtapasztalható legyen az életünkben.

És ennek az egyik közvetítő eszköze az EGYHÁZ, A CSUPA NAGYBETŰS EGYHÁZ. Amely nem egyenlő a szervezettel, a jogi személlyel, a különböző bejegyzett felekezetek tagjaival, hanem azoknak az embereknek a láthatatlan és felekezeteken átívelő közössége, akik hisznek. Akik komolyan keresztények, azaz Krisztushoz tartozók, benne, reménység szerint, mindannyiunkkal. 

És ebben az egyházban, közösségben ott vannak a Szentlélek ajándékai, melyek építik azt. És az egyik legcsodálatosabb ajándékra van példa ebben az igeszakaszban. Ez pedig nem más, mint a megértés, vagy egyet-értés ajándéka. Azt olvassuk: „Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” Egyrészt hatalmas csoda ez, hogy ahogyan az apostolok beszéltek Krisztusról, mindenki a maga anyanyelvén hallotta őket, mintha csak egy láthatatlan tolmács állna ott mindenki mellett és fordítana mindent! És azt kell mondjam, hogy így is volt! A Szentlélek volt az a „tolmács”, aki mindenki számára érthetővé tette a világ legfontosabb hírét, az örömhírt, az evangéliumot, amely az örök életet jelent(he)i minden ember számára! A Szentlélek kimunkálta a megértést, hogy bárkik is voltak ott, akkor de végül mind egyet-értettek, és mind egyek lettek, gyülekezetté lettek!

De nem kell ennyire messzire elmennünk, hogy olyan helyet, alkalmat keressünk, ahol szükség van a Szentlélek „tolmácsolására”. Nem kell, hogy külföldre menjünk, vagy külföldieket keressünk ahhoz, hogy egyet nem értéssel, hovatovább, ellenérzéssel, ellenségeskedéssel találkozzunk. Mert az egyet-nem-értés problémája örök. Közös nyelvet, egy anyanyelvet beszélők is állhatnak szemben egymással értetlenül, vagy éppen ellenségesen. De ahogyan a probléma örök, úgy a megoldás, a Szentlélek is örök.

Kedves Testvérek! Igazi közösséget, igazi egyet-értést, akár az evangélium megragadását, akár egymás megértését és elfogadását csak a Szentlélek tudja kimunkálni. Így válhatunk gyülekezetté-NAGYBETŰS EGYHÁZZÁ. Fogadjuk hát el, fogadjuk hát be a Szentlelket! Aki nem csak a felolvasott kétezer éves történetben, hanem ma is hatni akar bennünk és rajtunk keresztül. Legyünk (a szó legnemesebb értelmében) ennek eszközei, hírvivői mi is csakúgy mint az apostolok egykor. Forduljunk oda a mellettünk ülőhöz... sőt álljunk fel és minden körülöttünk lévőnek nyújtsuk oda jobb kezünket és mondjuk: Békesség neked!

Békesség!