Mindennek meg van az ára (prédikáció, Somlószőlős-Kerta, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap, 2016.06.05.)

textus: Ézs 55,1-5

 „1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! 2 Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. 4 Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. 5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged.”

Ebben a világban van egy szabály, ami mindenkire és mindenre érvényes: minden be van árazva, mindennek és mindenkinek meg van az ára. Mindennek van ellenértéke. Ezért találták ki az "árat". Ha bemegyek a boltba, akkor ott az árcédula a terméken és tudom, hogy mennyibe kerül. Meg tudom venni? Van ennyi pénzem? És ha van, akkor szükségem van e rá annyira, hogy rááldozzam a megfelelő mennyiségűt? De így van ez nem csak a boltban, hanem az élet minden területén. Erre van egy mondásunk: "addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér"! Az ember persze szeretné átlépni a határait, de mert nem tudja, ezért találták ki a alkudozást. Hogy meg tudjam szerezni azt is, amit alaphelyzetben nem tudnék megszerezni. Ha pedig így se megy, akkor marad a vágyakozás, vagy a reménykedés az akcióban, a leárazásban, a kedvezményben...

Persze, amikor kimondjuk, hogy mindennek meg van az ára, akkor nem kell feltétlenül pénzre gondolni hanem bármi másra is lehet: időre, energiára, lehetőségre, alkalomra, érzelemre, stb. Ha viszont minden és mindenki megvásárolható így vagy úgy, akkor hol találok egy olyan biztos pontra, ami nem függ attól, hogy ki ajánl többet, jobbat, értékesebbet, szükségesebbet.

"Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!" - ezzel a különös mondattal kezdődik az alapigénk. csupa olyan dolgot sorol fel, amikkel kapcsolatban azt szoktuk meg, hogy súlyos összegeket fizetünk érte. Víz, bor, tej... mind, mind alap dolgok, amelyek szükségesek és/vagy hozzászoktunk, hogy vannak. (Ehhez tartozik, hogy az ókori keleten a bor és tej a bőséget fejezte ki, a víz pedig hatalmas kincs a sivatagos területen mind a mai napig, és egyre inkább!) Ezeket senki nem adja ingyen. Mégis ki az,- és egy kicsit most tágítsuk ki a képet - aki önszántából, mindenfajta érdek és ellenszolgáltatás nélkül, az életet jelentő alapvető dolgokat biztosítaná a számunkra?!

Ebben a világban ne is keressük ezt a forrást. A mai igeszakaszunk egészen konkrét dolgokról, vagy ha tetszik, termékekről beszél, de mégis egy nagyobb és teljesebb perspektívába helyezi. Mert az Úr az, aki fenntartja a világot benne mindennel és mindenkivel, de ő az ember életének is az Ura. Ő tudja jól mire van szükségünk! Tudja jól mi az, ami kell ahhoz, hogy éljünk, létezzünk és el tudjuk végezni a dolgunkat, feladatainkat. Legyünk bátrak, hogy mindezt elkérjük tőle, adja meg ezt nekünk. Nem véletlen, hogy a világ legismertebb imádságában, a Miatyánkban, is elmondjuk ezt a sort: "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma".

De a mai igénk ennél is tovább megy. Az Úr tudja, hogy mik a szükségleteink ezen a Földön, de ő még ennél is többet akar adni! "Hallgassatok rám, és élni fogtok!" - mondja az Úr. Had´utaljak vissza a múlt heti igénkre, ahol is a jó hallással foglalkoztunk! A testi és pszichikai és mentális szükségleteken túl melyek a evilági létünk elengedhetetlen forrásai, élet még ennél is többet tartogat. Ha egészen szó szerint akarnánk ezt az egy mondatot lefordítani, akkor így tudnánk: "Hallgassatok rám, és lelketek élni fog!" - az ige ugyanazt a szót használja itt, mint a teremtésnél, amikor az Isten lelke által lesz az ember ember (Gen [1Móz] 2,7 - "élőlény"). Azt mondja az Úr, hogy van több is, mint léttudat, van több mint vélt vagy valós szükségletek kielégítése, mert teremtettségünkből fakadóan, van az életnek egy másik aspektusa: a lélek. Az a lélek, amely kapcsolódási pont a Teremtőhöz, hiszen belőle fakad, őáltala és őérte van.

Márpedig a lélek élete ugyanolyan fontos mint a élet többi részéé, ha nem fontosabb. Az Isten az embert test és lélek egységének teremtette, aki bármelyiket is elhanyagolja önmagát károsítja meg, s Teremtője akaratának tesz ellent. Az Isten olyannyira fontosnak tartotta ezt, hogy mindent megtett azért, hogy léleknek, az ember lelkének legyen esélye. Már itt (kb. 700 évvel Krisztus születése előtt), megígéri, s beszél a Megváltóról, aki mindenek felett van és minden nemzetből és helyről összehívja az embereket, hogy az élet forrásához, az Atyához vezesse őket. Nem számít honnan jöttek, milyen származásúak, milyen színűek, milyen hagyományokkal rendelkeznek! Mert az Isten általa örök szövetséget köt az emberrel testével-lelkével egyaránt.

És ennek eredményét, az Isten szeretetét, gondoskodását, testi és lelki szinten is, ajándékba, vagy, ha úgy tetszik, ingyen adja! Nekünk. Mert a Krisztus munkája és üzenete és az Isten szeretete nem megvásárolható, nem kialkudható! Senkinek nincsen ezen a földön akkora "takarója", hogy ezt megengedhetné magának. Ezért az Úr ajándékba adja. De nehogy azt higgyük, hogy ez nincsen "beárazva"! Ennek is meg volt a maga ára, de ezt az árat nem mi fizettük meg, hanem maga Krisztus a kereszten, azon a kereszten, amely az egyedüli esemény volt, ami hidat tudott verni a Istent és embert elválasztó végtelen szakadék, a bűn fölött. Mert legyen bármilyen kicsi és jelentéktelennek tűnő bűn is az életünkben átugorhatatlan szakadékot képez köztünk és Isten között. Ezt hidalta át Jézus azzal, hogy magára vállalta azok büntetését! Mert az ember semmit sem adhat váltságul a lelkéért? Még ha minden mást meg is tud szerezni (Mk 8,36-37), az sem elég, de Krisztus azért jött, hogy ő kifizesse ezt az árat (Mk 10,45).

Mindennek ára van... csak az a kérdés, hogy ki fizeti meg! Helyettünk más megtette. Fogadjuk el ezt tőle, kérjük és fogadjuk el a gondoskodást, és az életet, teljeset és olyat, amilyet ő szán nekünk! Ámen