A jó almafa holtig tanul (prédikáció, Somlószőlős-Karakószörcsök, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2016.06.12.)

textus: Ez 18,20.29-32

20 Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli. […] 29 De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! 30 Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt! 31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? 32 Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!





Egy jó ideje már, hogy a tudomány felfedezte, hogy kettő dolog, kettő körülmény van, ami meghatározza, alakítja az ember életét: az öröklés és a környezet. Azaz mindaz, amit hozunk magunkkal, öröklünk, és mindaz, amit a körülöttünk lévőktől tanulunk. E kettő körülmény adja össze az embernek a személyét. Azonban azon mind a mai napig megy a vita, hogy melyik mondás a hangsúlyosabb a „nem esik messze az alma a fájától” (mit hozunk, öröklünk), vagy „a jó pap holtig tanul” (mit tanulunk, „szedünk” magunkra). Hol egyik, hol másik oldal a trendi, de azt hiszem nem nekem a tisztem igazságot tenni, és nem kívánok ebbe a vitába belefolyni, mert nem értek hozzá.
Annál is inkább, mert ma csak eme vita két oldalának elegyével foglalkoznánk, azaz mindazzal, amit magunkkal hozunk és amit megtanulunk szüleinktől, nagyszüleinktől, családban, vagy azon kívül. Mert döbbenetesen sokat hozunk, nem is hinnénk mennyit! És sokkal komolyabbakat és meghatározóbbakat is, mint hogy „a szemed az anyukádé, a arcod meg teljesen olyan mint apád”… stb. Nemzedékről, nemzedékre cipelünk magunkkal mintákat, vagy éppen azok hiányát, viselkedési formákat, megoldási sablonokat. Ez így van, ha akarjuk, ha nem. És ennek megvannak a pozitív és negatív oldalai is. Mert nem válogathatjuk meg, hogy mit viszünk magunkban, kapjuk a jót és a rosszat is.
Nem véletlen, hogy a Tízparancsolat záradékában ez a mondat szerepel, ami minden úrvacsorai liturgiában elhangzik: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem(Ex [2Móz] 20,5). Igen, következménye van az ember életének. Ha így él, akkor így adja tovább, ha úgy, akkor úgy. Ez egy olyan egyetemes rend, ami alól senki sem bújhat ki! És ezt ne csak testi-fizikai szinten értsük, mert ennek komoly lelki, mentális, sőt adott esetben, spirituális oldala is lehet! Mert, amit átadok a gyermekemnek, vagy éppen amit átveszek a családomtól, azt bizony cipelni fogom, legyen az jó vagy rossz, és akarva akaratlanul átadom magam is.
De ha ez így van, akkor mit lehet tenni? Főleg a rossz, negatív dolgok kapcsán égető ez a kérdés. Dobjak sarokba minden erőlködést, akaratot, minden szándékomat, mert úgyis mindegy, csak úgy élhetek, amint azt hozam magammal, és csak azt adhatom át, amit kaptam…?!
Izrael népe, pontosan erre jutott Ezékiel próféta idejében, akinek a könyvéből felolvastam. Azt gondolták, hogy azért vannak olyan rossz helyzetben jelenleg, azért érte az országot, a baj, azért rossz az életük, mert a felmenőik bűne és azok következményei kísértenek az életükben. A fejezet elején, amiből a mai igénk van ezt olvassuk: „Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle” (Ez 18,2). Megtörténhet ilyen? Igen, megtörténhet. Igenis az ősök tettei megtározzák a leszármazottakét is. Ezt a tényt azonban, a saját felelősségünk elhárítására használni legalábbis csúsztatás! Jól megtámogatott, de mégiscsak kifogás.
Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli.” Hangzik az igénkben. Hangzik, mert a beszámítható egyén felelősségét, a maga tettei és élete felett semmilyen indokkal nem lehet kikerülni. Igen, lehet, hogy az ősök bűne, annak eredménye nálam csapódik le, de nem vagyok sem robot, sem pedig tehetetlen bábu, van akaratom, van erőm és időm, több, vagy kevesebb, használjam!
De bizony van az az állapot, amikor ez kevés. Küzdök, hogy ki tudjak lépni egy-egy generációs teherből, de egyszerűen nem megy. Akkor is olyan vagyok, akkor is azt teszem. Mert a bűn és gonosz ilyen. Pál apostol írja a római levelében: „miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem” (Róm 7,21).

De hát akkor mit tudok tenni akkor, amikor már nem tudok mit tenni? Nyilván semmit. De milyen jó, hogy nem vagyunk egyedül ebben sem. „Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!” - írja Ezékiel. A mi gyenge akaratunk mellett van más is, még pedig az Úrnak végtelen és kegyelmes akarata, amely ez: „Éljetek! Ti éljétek az életeteket ne más! Mert ti vagytok értékesek nekem, személy szerint!” Kedves Testvérek! Az egyetlen lehetőség kiszállni a generációkon átívelő mókuskerékből az Úr által van! Ő mindent megtesz azért, hogy az életünk élet legyen és a minénk legyen! Van egy mondás: „hozott anyagból dolgozunk”! Hát az Úr hozzátesz ehhez még valamit, ami megváltoztatja az egésznek nem csak a mennyiségét, de a minőségét is. Ez pedig nem más, mint a kegyelem. Az a végtelen szeretet, amellyel felénk fordul és az élet lehetőségét adja nekünk a megváltásban, Krisztus keresztjében. Mert a kereszten ott lehet a mi „hozott anyagunk” is, mindaz, ami terhel bennünket, amit magunkkal cipelünk! Tegyük le oda! Tagadjuk meg, és tegyük le Urunk elé! Micsoda csoda ez, micsoda lehetőség! 
Uram, vedd el tőlem mindezt, mert csak te egyedül tudod megtenni! Had' tegyem le kereszted alá mindazt a rosszat, amit cipelek magammal. Adj nekem új életet, teremts újjá engem a magad számára, hogy csakis te tölts be az életemet, a te műhelyedben alakuljak azzá, amivé megálmodsz engem. Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)