IGEN (prédikáció, Ajka-Öcs, Böjt 1. vasárnapja, 2017.03.05.)

textus: Mt 4,1-11

„1 Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! 4 Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” 5 Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6 és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 7 Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.”

Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!

A böjti időszak alapigéjét kaptuk mára. A húsvétot megelőző negyven napos böjt negyven napja ebből a szakaszból eredeztethető. Egy nagyon ismert történetről van szó, hiszen aki csak érintőlegesen is találkozott már egyházzal, kereszténységgel az biztosan „belefutott” már ebbe a szakaszba, ha más nem, akkor részleteibe biztosan. A „Nem csak kenyérrel él az ember…” rész pedig már szinte szólássá nőtte ki magát.

Egy küzdelmet tanúi lehetünk. Egy küzdelmet láthatunk itt, amiben az ördög már a szolgálata elején le akarja győzni, de legalábbis eltéríteni Jézust a megváltó munkájában. Megkísérti, megpróbálja rossz irányba vinni őt. Ennek érdekében megpróbálja rávenni Jézust, hogy védelmi pozícióba helyezkedjen: „Ha Isten Fia vagy”, akkor tedd ezt és ezt… - mondja Jézusnak. De mivel is próbálja megkísérteni őt? Először is az éhségére apellál. „Ha Isten Fia vagy varázsolj magadnak kenyeret!” - mondja az ördög. Jézus ezt válaszolja: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ez nem jött be. „Ha Isten Fia vagy ugorj le a templom párkányáról, úgyse lesz bajod, benne van a Bibliában.” Jézus válasza: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Végül elveszi egy magas hegyre és megmutat neki minden hatalmat a Földön. „Ezt mind neked adom, ha imádsz engem” - mondja. Jézus pedig így válaszol rá: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Döbbenetes ez a jelenet! Mivel próbálja az ördög megkísérteni Jézust? A szükségleteivel (kenyér), a védelem vágyával (biztonság kérdése), és főség/fensőbbség választással (irányultság). Próbálja Jézust rávenni arra, leálljon meccsezni és megváltás művét felcserélje cirkuszi mutatványokra, illetve az Isten vezetését a gonoszéra. De Jézus áll bele ebbe a „játékba”! Ő neki nem kell bizonygatni az Istenfiúságát, isteni mivoltát. Ő nem bizonyítgat, hanem az Atyával való tökéletes kapcsolatára épít és az igére.

Micsoda fantasztikus üzenet! Hiszen az Istennel való kapcsolat és az ige nekünk is rendelkezésünkre áll! Jézus úgy győzte le a kísértőt, hogy csupa olyan dolgot mondott, amit mi is mondhatunk és megtehetünk! Tette ezt ő azért, mert nem „csak” Isten, hanem teljes ember is volt, s tanítványai és mindenkori követői számára mutatta meg: nincsen másra szükségünk a győzelemhez a gonosz és bűn felett, mint az Úrral való kapcsolatra (hitre) és az igére (az ő szavára és útmutatására). S e kettő dolog az, ami a böjtnek is az alapját képezi.

A böjt egy nagyon különleges időszak, és egy nagyon különleges és oly nagyon kevéssé gyakorolt istenkapcsolati forma. Bár – a böjt gyakorlata – manapság divatossá vált az egészségmegőrzés szempontjából. Biztosan hallottunk már léböjt kúra, ilyen böjt, olyan böjt… Azonban az egyházban való böjt mintha egy időszak leírására, nevére redukálódott volna csupán. De tévednénk, ha az éppen divatos böjtölős gyakorlatok felé terelnénk a hitünkből fakadó böjti gyakorlatot. Mert az egyházi böjt, mint cselekedet, nem az egészségmegőrzést szolgálja, de nem is az önsanyargatás a cél (ahogyan sokan gondolják) és nem is csupán egy automatizmussá váló népszokás, hogy pénteken (vagy akár negyven napig) nem eszünk húst…

Ezek talán mind benne lehetnek a böjtben, de böjt valójában egy nagy IGEN! Mert persze, a böjtben lemondunk valamiről. Lemondhatunk a húsról, de bármi másról is, akár részlegesen, akár teljesen. Manapság szoktak csokoládé, TV, internet, Facebook, stb böjtöt is tartani. De, ha az eldöntendő kérdésre adható két válasz közül kellene választani, akkor az nem a „NEM” lenne a választás, hanem az „IGEN”. Mert a lényeg nem lemondásban van, hanem Istenre való nagybetűs „IGEN”-en! Mert amikor böjtömben olyan helyzetbe kerülök, amikor a számomra fontos dolgot, vagy cselekvést csinálnám, akkor nem arra kell gondolni, hogy „Ó én olyan szívesen ennék olyat, vagy csinálnám azt a dolgot!”, Hanem azt a gondolatot, azt az alkalmat, azt az időt ráfordítom valami másra. Egészen pontosan VALAKI másra: az Úrra. Mert ez a böjt lényege, az Istennel való feltöltekezés, az ő munkája által való megtisztulás, melyet a testi böjtünk segít. Az ember test és lélek egysége, ahogyan a test tudja akadályozni, vagy rossz irányba vinni lelket, ugyanúgy segíteni is tudja, pl. böjttel. Ezért épülhet a böjt által az Istennel való viszonyom. És rendelkezésre áll minden, ami kell a gonosz legyőzéséhez, a belső „nagytakarításhoz”: az Úrral való kapcsolat és az ő igéje.

Én bíztatok arra mindenkit, hogy ezt a nagyon ősi, de mégis olyan friss gyakorlatot, építse bele ebbe az időszakba. Böjtöljünk együtt, kihasználva az alkalmat és az időt még több igeolvasására, az Isten akarata kutatására, és még több imádságra. Kincsre lelünk ebben. Ámen