Melyik az igazi? (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap, 2017.08.06.)

textus: Mt 7,15-21

„15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? 17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. 18 Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. 19 Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. 20 Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

21 Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

A nemzeti bank időről időre lecseréli a bankjegyeket. Ennek rengeteg oka lehet, a hamisítás megelőzésétől, a modernizáción át, ki tudja miig. Ebben az évben is sorra jöttek ki az új bankjegyek. Öt napja, augusztus 1-től, már nem érvényesek a régi, 2000 és 5000 forintos bankjegyek. Mint magánember, de gyülekezeti szempontból is, igyekeztem tájékozódni, hogy, s mint lesz a dolog, mikorra kell „megszabadulni” és milyen címletektől, nehogy bajba kerüljünk. Nem mellesleg meg is kell szokni az új bankjegyeket, mert – és szerintem ezzel nem vagyok egyedül – fizetésnél, vagy a pénztárcám feltöltésénél, nem nagyon figyelek oda, hogy mi van ráírva a bankjegyre, csak arra, hogy milyen színű. Volt már rá példa, hogy (amikor még a régi és az új bankjegyek is forgalomban voltak) más címletet tettem el, mint kellett volna. Nem figyeltem oda. Emiatt és más tévedések, hibák elkerülése végett elmentem a postára, és tájékoztatást kértem. Kaptam egy brosúrát, amiben minden benne volt, amit tudni kell a váltásról és a bankjegyekről. Innentől kezdve nem volt bajom a dologgal.

A mai igénk is egy ilyen „brosúra”. Máté hetedik fejezete annak a nagy jézusi prédikációnak (Máté 5-7. fejezet) a része, amelyet Hegyi beszédnek nevezünk. Jézus egy nagy tömeget tanít az Isten országának dolgaira, a Isten szeretetének mélységeire, az ember tennivalóira, a keresztény életre, stb. Mind a mellett, hogy a „hegyi beszéd” mint közfogalom az utóbbi időben kapott egy pejoratív felhangot is („Ne prédikálj nekem! Elég volt a hegyi beszédből!”), tele van olyan fordulatokkal, mondásokkal, amelyek mélyen beleivódtak a kultúránkba. Ilyen pl.: „Nem enged egy jottányit sem!” (Mt 5,18), „Szemet szemért, fogat fogért.” (Mt 5,38), „Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb.” (Mt 6,3), a Miatyánk (Mt 6,9-13), „A szem a lélek tükre (lámpása)” (Mt 6,22), „Nem szolgálhatsz két úrnak.” (Mt 6,24), „Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34) stb. Jézus ebben a nagy beszéden világosan elmondja, hogy milyen(nek kellene lennie) a hívő ember(nek), hogy mit is jelent Őt követni, az Isten gyermekének lenni.

Mind e mellett nem azt látjuk, hogy a magát kereszténynek mondó kultúrkör, e szerint az iránymutatás szerint élne! Sőt! Azt látjuk, hogy ezernyi más irány, motiváció, tanítás, érdek stb. van, ami meghatározza a társadalom és az egyén életét. A „gondoltok piacán” mindenki szabadon válogathat és szedheti tele lelki-szellemi kosarát a legkülönfélébb gyümölcsökkel. Mindez még akár pozitívnak is tűnhet, csakhogy van egy nagy bökkenő! Senki sem ellenőrzi, hogy az az adott „gyümölcs” milyen körülmények között „termett”, mivel „kezelték”, milyen élettani, hovatovább lélektani eredménye lesz a fogyasztásának.

Az igehirdetés elején elmondta, hogy amikor bajban voltam az új bankjegyekkel, akkor elmentem a postára és tájékoztatást kértem, és kaptam egy brosúrát. Ebben minden információ benne volt, hogy el ne tévesszem a címleteket és – adott esetben – felismerjem a hamis bankjegyeket. Mert annyiféleképpen lehet elnézni a dolgokat, és annyiféle hamis pénz is lehet a forgalomban, hogy egyetlen módszer van arra, hogy semmi baj ne legyen: ismernem kell az eredetit. Ha a jó bankjegyet ismerem, tudom, hogy milyen, akkor bármikor meg tudom állapítani, hogy melyik nem az.

És ez pontosan így van a élet minden területén, a „gondolatok piacán” is. Jézus ezzel teljes mértékben tisztában volt. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” Jézus egy nagyon egyszerű, de annál hatékonyabb elvet fogalmaz meg: Ha valaki azt mondja, hogy nála van az amire nekünk lelkileg, vagy szellemileg szükségünk van, akkor vizsgáljuk meg az illetőt. Nézzük meg, hogy a szavai és a tettei, a tanítása és az élete összhangban van-e? Higgyük el, hogy ennél a vizsgálatnál, ha alapos és mindenre kiterjedő, akkor mindig kibújik a szög a zsákból, akár pozitív, akár negatív értelemben.

És nem lehet kivétel ez alól. Senki. Azt kell, hogy mondjuk, hogy ezen a bizonyos „rostán” nem sok mindenki megy át. De egy valaki biztosan: maga Jézus. A Biblia tanúságtétele és tapasztalatink szerint ő úgy tanított, mint akinek hatalma van (Mk 1,22), valódi és igazi hatalma. De e mellett mindvégig engedelmes maradt az Istennel szemben (Lk 22,42; Fil 2,8), semmilyen bűnt nem találtak benne (Apcsel 13,28), gyógyította a betegeket (Mt 9,35), szeretettel fordult a társadalom peremére szorultak felé (Lk 7,36kk), leleplezte a képmutatást (Lk 18,9kk), új esélyt adott azoknak, akiket mindenki elítélt (Jn 8,1kk), és kitartott mind e mellett haláláig, amely kimondhatatlan szenvedések után jött csak el… És mind ezek után feltámadt a halálból, aminek szemtanúi is voltak, nem is kevesen (Apcsel 3,14-15). Hát mi kell ennél több? Még csupán értelemmel is felfogható, hogy Jézusnál hitelesebb személy nincsen, de ha még hittel is meg tudjuk őt ragadni, akkor tárul föl előttünk az ő tanításának, életének és szolgálatának igaz mivolta és mélysége…!

Annyi mindenki akarja nekem megmondani, hogy hogyan éljek, mit gondoljak, vagy – ami manapság még nagyobb divat – hogy ne is gondolkodjak egyáltalán. Ebben a kusza összevisszaságban tudnom kell, hogy milyen az igaz tanítás, különben rossz útra tévedek, ami igen ártalmas lehet mind nekem, mind a környezetem számára. Kedves Testvérek! A lelkem számára a „brosúra”, amely megmutatja az igaz utat: Jézus. De ő nem csupán egy út, egy személytelen, recept szerű tanítás, hanem egy élő személy, a mindenható Isten Fia, akivel én kapcsolatban lehetek.

Ebben az áldott kapcsolatban pedig megkaphatom a felismerés ajándékát. Jézus megmutathatja nekem, hogy mi a szemét és mi az érték akár a gondoltok, eszmék, filozófiák között, akár a mindennapok döntéseiben, akár pedig a saját életünkben. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” - figyelmeztet bennünket Jézus. Ugyanis az ő követésében, egy valódi emberi életben, nekünk is harmonikus személyiségnek kell lennünk. Ez alatt azt értem, hogy szavainknak, tetteinknek, életünknek összhangban, harmóniában kell lenniük. Nem elég csak beszélni, tenni is kell. DE! Nem elég tenni, hinni is kell! Mert a hitünk, a Krisztus szerető és bűnbocsátó irgalmában az, amely Istenhez és az ő országába tud minket vezetni. Biztos talajt tud nekem adni a legrázósabb helyzetben is, a jó döntést tudja munkálni bennem, helyrehozhatja az emberi kapcsolataimat, de legalábbis általa tisztán láthatom azokat, értékrendet ad, amely meg tud tartani a „minden relatív” bizonytalanságában, bajtársam tud lenni a mindennapi kenyérért folyó küzdelemben. De a legjobb az egészben mégiscsak az, hogy maga Jézus, az élő személy, ott van mellettünk és mindenben segít, támogat, bátorít, lelket önt belénk, Szentlelket… Ámen