Pesszimista vagy? (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap, 2017.09.03.)

textus: Ézs 29,17-24

„17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt, 20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.”

Nem szeretem az általánosításokat. Nagyon nagyok nagyot lehet csúsztatni azzal, hogy egyes embereket, embercsoportokat egy kalap alá veszünk. „Ha ő ilyen, akkor biztosan a másik is ilyen.” Én ezzel nem a csoportokat, közösségeket összetartó közös állapotot, helyzeteket, tulajdonságokat tagadom, hanem csak a sztereotípiákat. Mind e mellett el lehet mondani, hogy minden sztereotípiának van valóság alapja. Akármennyire is rosszindulatúak az emberek, és inkább feltételezik a rosszat, mint a jót, de azért minden általánosításnak van valami – még ha nagyon csekély is – alapja.

Hogy ezt a kissé összetett helyzetet érzékeltessem, a magam, magunk háza táján fogok, fogunk söprögetni. Van egy fogalom, ami szintén általánosítás, de van alapja, és szerintem már mindenki hallott róla: a hungaropesszimizmus. Ez azt jelenti, hogy a magyar, úgy általában (akinek nem inge…) borúsabban, sötétebben, pesszimistábban látja a dolgokat, mint más nemzetek. Ennek nyilván van alapja is, gondoljunk csak ezer éves történelmünk jó pár dicstelen fejezetére, de persze akkor is általánosítás. Meg ugye "balsors akit régen tép"... Azonban nem csak történelmi okai vannak a sírva vigadó magyarnak, hanem a jelent, sőt a jövőt is borúsabban látjuk. Egy kutatóintézet az International Republican Institute (IRI) (melynek vezetője az a John McCain, aki Barack Obama republikánus ellenfele volt a 2008-as elnökválasztáskor az USA-ban) kutatta ezt a témát. Persze ez önmagában semmit sem kell hogy jelentsen, de egy ilyen fontos ember, mint McCain nyilván nem adja a nevét kókler dolgokhoz. Szóval, az IRI végzett egy kutatást Magyarországon, melyben az embereket a jelenükről, de főleg a jövőképükről kérdezték. Hogy, milyennek látják jövőt itthon. Ebből az jött ki, hogy a magyar emberek 74%-a úgy gondolja, hogy a jövője rosszabb lesz mint az amúgy is rossz jelene, és csupán 24% gondolja úgy, hogy a jövőben jobb lesz. Magyarul, az emberek háromnegyede szerint úgy általában, inden tekintetben és minden területen rosszabb lesz mint volt, de legalábbis nem fog javulni. Csinálhatnánk itt is a templomban egy röpke közvélemény-kutatást, hogy ellenőrizzük ezt az eredményt, de most nem fogunk. E szerint a kutatás szerint, de szerintem szerintünk is, ez az adat helytálló.

Ami még ennél is érdekesebb az az, hogy mi volt, amit a megkérdezettek, a magyarok, legnagyobb problémának, ill. a fent említett rosszabb jövő okainak megjelöltek. Sok minden előjött, de én csak az első négyet emelném ki: 1. szegénység és esélyegyenlőtlenség; 2. korrupció; 3. munkanélküliség és munkaproblémák, 4. egészségügy. Biztosan tudnánk még ezt a listát bővíteni, de itt ez az első négy.

A mai igénk egy nagyon súlyos politikai és társadalmi helyzetben született. Egy hatalmas birodalom, az Asszír Birodalom terjeszkedett Palesztina irányába és próbálta bekebelezni a kisebb közel-keleti országokat. Ebben a feszült helyzetben ezek a kisebb országok ahelyett, hogy mind összefogtak volna, egymás ellen is hadakoznak, sőt még az országon belül is fokozódtak a társadalmi egyenlőtlenségek. Mindenki ott gázolt át a másikon, ahol tudott. Ebben a zűrzavaros időben szólalt meg Isten üzenete Ézsaiás prófétán keresztül. Csak főbb pontokat emelném ki: „a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik”; „süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak”; „a legszegényebbek is örvendezni fognak”; „Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben […] és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat.” Ez azért elég bátorító üzenet nem? Egy súlyos helyzetben nem még rontani akar az Úr, vagy kárörvendeni, nem a terheket növelni, hanem biztatni és bátorítani.

Most pedig csavarjunk egyet az egészen, és állítsuk párhuzamba a magyarok pesszimizmusának okait, a fent említett kutatás alapján, és Isten ígéreteit a Biblia alapján. Mert, hogy ezek az ígéretek, amiket Isten itt tett, a Szentírás lapjain át nekünk most nekünk szólnak. Szóval…

Probléma	Isten ígérete
1. szegénység és esélyegyenlőtlenség	„a legszegényebbek is örvendezni fognak”
2. korrupció	„Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben […] és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat.”
3. munkanélküliség és munkaproblémák	„a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik” (a sivatagos terület kertté és erdővé válik)
4. egészségügy	„süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak”

Rám lehet fogni, hogy csúsztatok, mert ezek így nem jogos párosítások, ráadásul meglehetősen erőltetett is. De nekem meggyőződésem, hogy a Szentíráson keresztül nem csak általánosság igazságokat kaphatunk – bár azok is nagyon fontosak – hanem aktuális üzeneteket is, amelyek speciálisan nekünk szólnak. Mindezt olyan igék, olyan bibliai szakaszok által, melyek tíz vagy száz évvel ezelőtt másnak, máshol, másmilyen üzenetet hordoztak. Mi következik ebből? Két dolog. Az egyik az, hogy csakis úgy lehet helyen értelmezni a Szentírást, ha Isten Szentlelkét kérjük, hogy tegye élővé, üzenetté a számunkra. A második pedig az, hogy az Isten törődik velünk. Mert ebből az igéből világosan látszik, hogy ellene van a szegénységnek, a korrupciónak, a lehetetlen munkaproblémáknak, és gondja van a testünkre, egészségünkre is.

Az embernek egyetemes vágya az, hogy rendben legyen. Hogy oké legyen a dolog, a családban, a munkahelyen, a magánéletben, a barátokkal, a szomszédokkal, anyagilag, meg az élet minden területén. Egy bizonyos fokú gondot, bajt még elbír az ember, de ha ezek a problémák halmozottan jelen vannak, akkor abba bele lehet roppanni. Azt hisszük, hogy az Isten nem figyel ezekre? Hogy csak a templomot látja, meg a jó cselekedeteket? Nem. Ő ránk figyel, és ígéretet tesz. Azt mondja: „Ha az én utamon fogsz járni, akkor rendben leszel. Nem lesznek tökéletesek a dolgok, de rendben leszel, mert bármilyen nehéz is legyen, én ott leszek melletted.”

„Ez nagyon jó, csak már látnánk!” Igaz? Mégis mikor? - kérdezhetnénk. „Már csak kevés idő van hátra” - így kezdi az ige. „A kevés idő az mennyi? Percek? Órák? Napok? Hónapok? Évek? Mégis mennyi?” Erre két választ tudok adni: Semennyi, és nem tudjuk. Mit értek ezalatt? Azt értem, hogy aki az Isten útján jár, az már az első pillanattól kezdve érzi annak a hatását, pozitív hatását az életében. Mert az Úr alakítja az övéit. Másrészről pedig az Isten nem automata, és nem lehet programozni sem. A világ az ő „órája” szerint jár, így ez az ő kezében marad. Bízzuk bátran a terminusokat Őrá.

Így hát, mai bátorító szakaszunk ellene megy a pesszimizmusnak, vagy a matematikai esélyeknek. Arra biztat bennünket, hogy jövőképünket, váradalmainkat ne a világhoz, hanem Isten ígéreteihez igazítsuk, ahhoz tartsuk magunkat, és annak megvalósításában legyünk a Mindenható munkatársai. És amikor megtapasztaljuk, hogy „az Úr csodásan működik”, akkor adjunk neki hálát, ahogyan az ige is mondja: „Nem szégyenül meg többé Jákób [„Jákób” alatt az egész népet kell érteni], nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet.” Valljuk meg őt másoknak, tegyünk bizonyságot róla és tetteiről. És akkor tényleg igaz lesz, hogy munkatársai vagyunk az Istennek, hogy „A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.” Ámen