Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

textus: 1 Thessz 5,1-11
1 Ennek [ti. a feltámadás] idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.





Ki az közülünk, aki szeret kempingezni? Sátorozni? […] Szerintem többen vagyunk így. Egész gyerekkoromat, de legalábbis minden vakációt vízparton töltöttünk, a Tisza partján. Az volt mindig a legjobb, amikor nem csak egész nap, de egész éjjel is kint voltunk a parton. Sátrat vertünk, tábortüzet gyújtottunk, beszélgettünk, sütögettünk. Kisebb koromban a családdal volt mindez, aztán a gimnáziumi évek alatt pedig már a barátokkal. De a legeslegjobb az volt, amikor több napot, sőt, akár egy hetet is együtt töltöttünk a vízparton, akár egy kenutúra keretén belül. Minden este sátrat vertünk, reggel pedig tovább indultunk.
Ma, a vízkereszti istentiszteletünkön egy „sátoros” helyzetben vagyunk. Legalábbis bizonyos értelemben. Vízkereszt ünnepe Jézus nyilvánvalóságának ünnepe. 

Jézus megkeresztelkedésén túl (innen a magyar név), a mai nap arra emlékezünk, hogy a napkeleti bölcsek (akik nem három királyok) meglátogatják Jézust. Van egy nagyon jó kép az interneten láttam. A képen a három bölcs férfi helyén, három bölcs nő áll. Hozzák az ajándékaikat. De a férfiakkal szemben, nem aranyat, tömjént, és mirhát, hanem pelenkát, popsitörlőt meg még valami harmadik, szintén nagyon hasznos dolgot hoztak, amire nem emlékszem. Milyen találó! És valóban, azt hiszem ezekre a dolgokra is nagy szükség lett volna a Kisjézus mellett. Azonban a (férfi) bölcsek ajándékai nem feltétlenül praktikus célokat szolgáltak. (Mind amellett el kell mondani, hogy az arany jól jött mikor menekülni kellett Egyiptomba Heródes elől, a mirha fertőtlenítő, és gyógyhatású, ami szülés után nem árthat, a tömjén pedig… hát, mit ne mondjak, az istálló után elkélt egy kis jó illat.) Elsősorban az volt a céljuk, hogy ezekkel a drága és királyi ajándékokkal, kifejezzék és nyilvánvalóvá tegyék Jézus királyi mivoltát. Azt, hogy minden látszat ellenére Jézus nem csupán egy cuki csecsemő egy istállóban, hanem ennél sokkal, de sokkal több!
Ez a nyilvánvalóság aztán Jézus felnőtt korában, a tanításban, a keresztben, majd a feltámadásban és a mennybemenetelben lett teljes. Jézus mindössze 33 évet élt itt a földön. Ez nem sok idő. Emlékszünk még a sátorozós helyzetre? Van egy ige János evangéliumának elején: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) János a maga filozofikus módján pontosan ezt meséli el. Az Ige, az Isten szava és teljessége, Jézus Krisztusban emberré lett, és közöttünk lakott. Ezt a „közöttünk lakott” kifejezést János nagyon plasztikusan, szó szerint így írja le: „közöttünk sátorozott”. Milyen fantasztikus ez a kép! Sátorozott. Amikor mi is sátorozunk, kempingeztünk, akár két hét hosszan is a nyári szünetben, akkor is tudtuk, hogy ez időleges és nem állandó, hiszen le kell bontani ahhoz, hogy tovább mehessünk. És különben is a nyári szünet nem tart örökké! Jézus királyi mivolta is nyilvánvalóvá vált a bölcsek látogatása és ajándékai nyomán, de… már ekkor látni kellett, hogy ez ideiglenes. Ez „sátorozás”. Jézus 33 éve a megváltásunk ideje volt, de akkor is időleges. Jézus meghalt és feltámadt, majd a mennybe ment. Miért? Nem azért, hogy elhagyjon bennünket, nem azért, hogy eltávolodjon tőlünk. Nem azért, hogy a következő generációknak ne lehessen kapcsolata vele, hanem azért, hogy fizikai valóság korlátja nélkül örökre velünk maradhasson! Hogy megvalósuljon, amit ígért nekünk: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20)
Vízkereszt ünnepét a világosság ünnepének is mondják. Abban az értelemben, hogy az emberiség számára világossá vált, hogy kicsoda Jézus! Vagy legalábbis körvonalazódott… Éppen ezért Vízkereszt ünnepe nem hagy, nem hagyhat változatlanul minket. „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” - írja Pál a mai igénkben. Ha Jézushoz tartozunk, ha felismerjük őt, akkor az nyomot hagy bennünk. A világosság gyermekeivé, ahhoz tartozóvá formál bennünket. Amelyben nekünk is tudatosítani kell magunkban, hogy nem vagyunk többek (ebben sem) a Mesternél. Mi is csupán „sátorozunk” ezen a világon. Bár reménység szerint több adatik – vagy már adatott nekünk – mint 33 év, de ez ettől még időleges.
Azonban ebben az időlegességben is meg tudjuk találni a teljességet, pont azáltal, hogy Jézus itt van velünk. Adja a személyét, akivel kapcsolatban lehetünk, és ad eszközöket, amivel teljességre törekedhetünk. „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” - írja az igénk. E világi kempingezésünkben megkaptuk a Feltámadottól a hitet, a szeretet és a reménységet. E három, melyek jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, adja meg életünknek azt a fűszerét, amely az ízetlen túlélés és a valódi, ízletes, jól megélt idő közötti különbség. Lehet enélkül is élni a Föld nevű bolygón…, de nem érdemes.
És még egy dolog, talán a legfontosabb. Nem csak abban az értelemben követjük a Mestert, hogy csak időlegesen vagyunk részesei a fizikai valóságnak, ennek a világnak, hanem abban is, hogy mindez a valóság nem akadályozhat bennünket az Úrral való kapcsolatban. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a Feltámadott Krisztust mi is követni fogjuk, mi is követjük földi életünk lejártával a Örök Országba! Nem hiába mondja Pál a hit és a szeretet mellett az „az üdvösség reménységét”. Mert Jézus nyilvánvalóvá vált, időlegesen tartózkodott testben („sátorozott”), mi is időlegesen tartózkodunk itt. Ő feltámadt és az „Atya jobbján ül”, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is mondjuk. És mi is feltámadunk és az Atya mellett lesz majd a helyünk!
Nem tudjuk mikor jön el az idő. Akár úgy, hogy ennek a világnak vége szakad Krisztus visszajövetelével (mert ő azt ígérte, hogy visszajön), vagy mi szűnünk meg e testben létezni, és állunk oda Őelé! Akárhogyan is legyen, most nyilvánvalóvá vált: Krisztus üdvösséget ajándékoz a benne hívőknek! Ő adja meg, hogy mi is megkaphassuk! Ámen

Megjegyzések

  1. Nagyon jó a kép, és legalább annyira jó volt olvasni, hogy azért a férfiak ajándékai sem voltak hiábavalók... ;)

    Vízkeresztről szólva: én személy szerint nagyon nem bánnám, ha ez az ünnep "valahogy jobban előtérbe kerülne". Persze, tudom, hogy pl. az Útmutatóban "ki van emelve", egyes országokban ünnepnap, amikor nem kell dolgozni...

    Mégis olyan jó lenne, ha "ánblokk" az emberiség (legalábbis a "keresztény része") jobban át tudná élni azt, mit jelent ez az ünnep! (És nemcsak annyiban merülne ki, hogy leszedjük a fenyőt, oszt annyi. Tudom, hogy advent, karácsony és szilveszter után nem egyszerű az ünneplés tekintetében rövid időn belül negyedszerre is "felpörögni", de akkor is... )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)