Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)
textus: 1 Thessz 5,1-11
Ki az közülünk, aki szeret kempingezni? Sátorozni? […] Szerintem többen vagyunk így. Egész gyerekkoromat, de legalábbis minden vakációt vízparton töltöttünk, a Tisza partján. Az volt mindig a legjobb, amikor nem csak egész nap, de egész éjjel is kint voltunk a parton. Sátrat vertünk, tábortüzet gyújtottunk, beszélgettünk, sütögettünk. Kisebb koromban a családdal volt mindez, aztán a gimnáziumi évek alatt pedig már a barátokkal. De a legeslegjobb az volt, amikor több napot, sőt, akár egy hetet is együtt töltöttünk a vízparton, akár egy kenutúra keretén belül. Minden este sátrat vertünk, reggel pedig tovább indultunk.
„1 Ennek [ti. a feltámadás]
idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom
nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr
napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják:
Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső
romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak
megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben,
hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien
a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé,
sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem
legyünk éberek és józanok! 7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak,
és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik
a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és
a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az
üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt
értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt
éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a
másikat, ahogyan teszitek is.”
Ki az közülünk, aki szeret kempingezni? Sátorozni? […] Szerintem többen vagyunk így. Egész gyerekkoromat, de legalábbis minden vakációt vízparton töltöttünk, a Tisza partján. Az volt mindig a legjobb, amikor nem csak egész nap, de egész éjjel is kint voltunk a parton. Sátrat vertünk, tábortüzet gyújtottunk, beszélgettünk, sütögettünk. Kisebb koromban a családdal volt mindez, aztán a gimnáziumi évek alatt pedig már a barátokkal. De a legeslegjobb az volt, amikor több napot, sőt, akár egy hetet is együtt töltöttünk a vízparton, akár egy kenutúra keretén belül. Minden este sátrat vertünk, reggel pedig tovább indultunk.
Ma, a vízkereszti istentiszteletünkön egy „sátoros”
helyzetben vagyunk. Legalábbis bizonyos értelemben. Vízkereszt
ünnepe Jézus nyilvánvalóságának ünnepe.
Jézus
megkeresztelkedésén túl (innen a magyar név), a mai nap arra
emlékezünk, hogy a napkeleti bölcsek (akik nem három királyok)
meglátogatják Jézust. Van egy nagyon jó kép az interneten
láttam. A képen a három bölcs férfi helyén, három bölcs nő
áll. Hozzák az ajándékaikat. De a férfiakkal szemben, nem
aranyat, tömjént, és mirhát, hanem pelenkát, popsitörlőt meg
még valami harmadik, szintén nagyon hasznos dolgot hoztak, amire
nem emlékszem. Milyen találó! És valóban, azt hiszem ezekre a
dolgokra is nagy szükség lett volna a Kisjézus mellett. Azonban a
(férfi) bölcsek ajándékai nem feltétlenül praktikus célokat
szolgáltak. (Mind amellett el kell mondani, hogy az arany jól jött
mikor menekülni kellett Egyiptomba Heródes elől, a mirha
fertőtlenítő, és gyógyhatású, ami szülés után nem árthat,
a tömjén pedig… hát, mit ne mondjak, az istálló után elkélt
egy kis jó illat.) Elsősorban az volt a céljuk, hogy ezekkel a
drága és királyi ajándékokkal, kifejezzék és nyilvánvalóvá
tegyék Jézus királyi mivoltát. Azt, hogy minden látszat ellenére
Jézus nem csupán egy cuki csecsemő egy istállóban, hanem ennél
sokkal, de sokkal több!
Ez a nyilvánvalóság aztán Jézus felnőtt korában, a
tanításban, a keresztben, majd a feltámadásban és a
mennybemenetelben lett teljes. Jézus mindössze 33 évet élt itt a
földön. Ez nem sok idő. Emlékszünk még a sátorozós helyzetre?
Van egy ige János evangéliumának elején: „Az Ige testté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és
igazsággal.” (Jn 1,14) János a maga filozofikus módján
pontosan ezt meséli el. Az Ige, az Isten szava és teljessége,
Jézus Krisztusban emberré lett, és közöttünk lakott. Ezt a
„közöttünk lakott” kifejezést János nagyon plasztikusan, szó
szerint így írja le: „közöttünk sátorozott”. Milyen
fantasztikus ez a kép! Sátorozott. Amikor mi is sátorozunk,
kempingeztünk, akár két hét hosszan is a nyári szünetben, akkor
is tudtuk, hogy ez időleges és nem állandó, hiszen le kell
bontani ahhoz, hogy tovább mehessünk. És különben is a nyári
szünet nem tart örökké! Jézus királyi mivolta is nyilvánvalóvá
vált a bölcsek látogatása és ajándékai nyomán, de… már
ekkor látni kellett, hogy ez ideiglenes. Ez „sátorozás”. Jézus
33 éve a megváltásunk ideje volt, de akkor is időleges. Jézus
meghalt és feltámadt, majd a mennybe ment. Miért? Nem azért,
hogy elhagyjon bennünket, nem azért, hogy eltávolodjon tőlünk.
Nem azért, hogy a következő generációknak ne lehessen kapcsolata
vele, hanem azért, hogy fizikai valóság korlátja nélkül
örökre velünk maradhasson! Hogy
megvalósuljon, amit ígért nekünk: „veletek
vagyok minden napon a világ végezetéig”
(Mt 28,20)
Vízkereszt ünnepét a világosság
ünnepének is mondják. Abban az értelemben, hogy az emberiség
számára világossá vált, hogy kicsoda Jézus! Vagy legalábbis
körvonalazódott… Éppen ezért Vízkereszt ünnepe nem hagy, nem
hagyhat változatlanul minket. „Hiszen
valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az
éjszakáé, sem a sötétségé.”
- írja Pál a mai igénkben. Ha Jézushoz tartozunk, ha felismerjük
őt, akkor az nyomot hagy bennünk. A világosság gyermekeivé,
ahhoz tartozóvá formál bennünket. Amelyben nekünk is
tudatosítani kell magunkban, hogy nem vagyunk többek (ebben sem) a
Mesternél. Mi is csupán „sátorozunk” ezen a világon. Bár
reménység szerint több adatik – vagy már adatott nekünk –
mint 33 év, de ez ettől még időleges.
Azonban ebben az időlegességben
is meg tudjuk találni a teljességet, pont azáltal, hogy Jézus itt
van velünk. Adja a személyét, akivel kapcsolatban lehetünk, és
ad eszközöket, amivel teljességre törekedhetünk. „Mi
azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük
magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az
üdvösség reménységét.”
- írja az igénk. E világi kempingezésünkben megkaptuk
a Feltámadottól a hitet, a szeretet és a reménységet. E három,
melyek jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, adja meg
életünknek azt a fűszerét, amely az ízetlen túlélés és a
valódi, ízletes, jól megélt idő közötti különbség. Lehet
enélkül is élni a Föld nevű bolygón…, de nem érdemes.
És még egy dolog, talán a
legfontosabb. Nem csak abban az értelemben követjük a Mestert,
hogy csak időlegesen vagyunk részesei a fizikai valóságnak, ennek
a világnak, hanem abban is, hogy mindez a valóság nem akadályozhat
bennünket az Úrral való kapcsolatban. Mit jelent ez? Azt jelenti,
hogy a Feltámadott Krisztust mi is követni fogjuk, mi is követjük
földi életünk lejártával a Örök Országba! Nem hiába mondja
Pál a hit és a szeretet mellett az „az
üdvösség reménységét”.
Mert Jézus nyilvánvalóvá vált, időlegesen tartózkodott testben
(„sátorozott”), mi is időlegesen tartózkodunk itt. Ő
feltámadt és az „Atya jobbján ül”, ahogyan az Apostoli
Hitvallásban is mondjuk. És mi is feltámadunk és az Atya mellett
lesz majd a helyünk!
Nem tudjuk mikor jön el az idő.
Akár úgy, hogy ennek a világnak vége szakad Krisztus
visszajövetelével (mert ő azt ígérte, hogy visszajön), vagy mi
szűnünk meg e testben létezni, és állunk oda Őelé! Akárhogyan
is legyen, most nyilvánvalóvá vált: Krisztus üdvösséget
ajándékoz a benne hívőknek! Ő adja meg, hogy mi is megkaphassuk!
Ámen
Nagyon jó a kép, és legalább annyira jó volt olvasni, hogy azért a férfiak ajándékai sem voltak hiábavalók... ;)
VálaszTörlésVízkeresztről szólva: én személy szerint nagyon nem bánnám, ha ez az ünnep "valahogy jobban előtérbe kerülne". Persze, tudom, hogy pl. az Útmutatóban "ki van emelve", egyes országokban ünnepnap, amikor nem kell dolgozni...
Mégis olyan jó lenne, ha "ánblokk" az emberiség (legalábbis a "keresztény része") jobban át tudná élni azt, mit jelent ez az ünnep! (És nemcsak annyiban merülne ki, hogy leszedjük a fenyőt, oszt annyi. Tudom, hogy advent, karácsony és szilveszter után nem egyszerű az ünneplés tekintetében rövid időn belül negyedszerre is "felpörögni", de akkor is... )