Egy életbevágó kérdés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap, 2019.07.28.)


textus: Lk 9,18-22
18Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? 19Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 20Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. 21Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.





Nagyon divatosak manapság az interneten a különböző bölcsnek szánt idézetek, motivációs üzenetek. Nagyrészt a közösségi médiában a Facebook-on, az Instagram-on vagy más ilyen oldalakon bukkannak fel. Kb. egy azonos sémát követnek: van egy kép, ami általában giccses, vagy éppen semmitmondó. Egy híres színész, zenéz, celeb, vagy egy sima modell pózol, vagy valamilyen giccses természetfotó (naplemente, erdőrészlet, vízesés, stb.) van rajta. Hozzá tartozik egy egy-, maximum kétmondatos szöveg, ami megpróbál nagy igazság lenni, de általában inkább csak közhely, vagy még csak az sem… Csak párat szeretnék ideidézni a szövegek közül, amikkel az utóbbi napokban találkoztam: „Mindig is tudtam, hogy vannak álnok emberek, de most már nem érdekelnek.”; „Egyszer mindenkinél eljön a számadás napja. Van akinél később, van akinél előbb, de mindenki azt kapja, amit megérdemel.”; „Soha nem fog kritizálni az, aki előbbre jár nálad, hanem az, aki sokkal kevesebb, mint te.”; „Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj.”; „A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahol, ahová már nem tartozol.”; „Hagyd, hogy jöjjön aminek jönnie kell, és menjen, aki menni akar!” Hihetetlen mennyiségben ömlenek ránk ezek a képek.
De amibe az utóbbi időben többször is „belefutottam”, és amit nagyon passzol a mai jézusi üzenethez, így szól: „Nem az számít, hogy mit gondolnak rólad, hanem, az hogy te ki vagy belül.” Nos, általában azok szoktak ilyen és hasonló üzeneteket kiposztolni, akiknek a legtöbbet számít az, hogy a másik mit gondol róluk. Ugyanis, ha valakit tényleg nem érdekelne, hogy ki mit gondol róla, akkor nem foglalkozna vele, hogy hosszú órák alatt találjon egy idevágó idézetet, amit közszemlére tehet…
És miért is van ez? Azért, mert ember társas lény, és igenis számít neki, hogy a másik mit gondol róla. Mindenkinek, nekem is. A kommunikációnak van egy alapszabálya, ami a következőképpen hangzik: a kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg. Magyarul az a tartalom számít csak, amit megértenek. Ugyanis, ha nem érti meg a másik, hogy mit beszélek neki, akkor tök mindegy, hogy mit mondok! Így van ez a személlyel, a személyiséggel is. Én csak azt tudom elgondolni a másikról, amit mutat magából, vagy amit megtudok róla így vagy úgy, és rólam is csak az alapján tudnak gondolkodni, amit mutatok magamból, vagy megtudnak rólam így vagy úgy. Számomra az vagy te, amit látok rajtad, benned; én pedig az vagyok neked, amit látsz rajtam, bennem. És ez bizony visszahat mindkettőnkre! Amit te gondolsz rólam az beépül az én személyiségembe, és amit én gondolok rólad, ahogyan viselkedem veled, az beépül a tiédbe… Nem ragozom tovább, azt hiszem értjük.
Ez a kölcsönhatás szinte minden kapcsolatban így van. Szinte.
A mai történetünk egy mérföldkő az evangéliumban. Két nagyon fontos tény itt lett kimondva először. Az első, hogy Jézus a Krisztus, a második pedig, hogy Krisztusnak szenvednie, meghalnia kell és fel fog támadni. Mindkettő szinte evidencia az egyházban, de itt, ezen a ponton lett kimondva először. És ami a számunkra ma a legérdekesebb az az, hogy hogyan jutunk el idáig. Hogyan mondhatja ki egy tanulatlan halász egy különleges, de mégiscsak „sima” zsidó vándorprédikátorról, hogy ő az Isten Krisztusa. Sőt Máté evangélista szerint, aki szintén leírta ugyanezt az eseményt, Péter még ennél is messzebbre megy. Ő így tudósítja az apostol szavait: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16)
A beszélgetést, aminek a csúcspontján eljutunk a fent idézett mondathoz, Jézus kezdeményezi. Ezt kérdezi a tanítványoktól: „Kinek mond engem a sokaság? Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel.” Aztán egy újabb kérdést tesz fel: „Hát ti kinek mondotok engem?” Vajon Jézusnak is szüksége volt megerősítésre, vagy éppen pozitív visszajelzésre? Vagy az önérzetének kell egy kis támaszték? Vajon rá is visszahat, amit gondolnak róla, ugyanúgy mint a mi esetünkben? Úgy tűnik, Jézus sem mentes attól az emberi tulajdonságtól, miszerint igenis fontos, hogy mit gondolnak róla az emberek.
Ahogyan azt említettem ez kölcsönhatás szinte minden kapcsolatban így van. Szinte. És Jézus esetében biztosan nem! Meg vagyok győződve, hogy pontosan tudta, hogy mit gondolnak róla az emberek. Máté evangélista még azt is leírja, hogy Jézus belelátott az emberekbe, ismerte a gondolataikat, szándékaikat (Mt 9,4). Akkor mégis minek kérdezte a tanítványoktól, hogy mit gondolnak róla az emberek és ők mit gondolnak róla? Nem Jézusnak volt szüksége arra, hogy tudja mit gondolnak róla az emberek, hanem a tanítványoknak volt szüksége arra, hogy kimondják, ők kinek gondolják Jézust. És ahhoz, hogy ennek a kimondásnak igazán nagy súlya legyen, ahhoz a tanítványoknak meg kellett „küzdeni” a közvéleménnyel. Hogy vajon Jézus az új Keresztelő János? Vagy éppen Illés, vagy valamelyik másik próféta? Ez is csoda lett volna, hiszen mind Keresztelő János, mind Illés ekkorra már halottak voltak. Az is csoda lett volna, ha Jézusban születnek újra. De nem. Péter kimondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Ma, mi is ugyanezen kérdés előtt állunk. Jézus ma is felteszi a kérdést: „Hát ti kinek mondotok engem?” Mert bizony az emberek sok mindent gondolnak Jézusról. Van, aki semmit nem gondol, mert egyáltalán nem fontos neki. Van aki azt gondolja, hogy Jézus csupán egy volt a sorban, a többi nagy vallásalapító között. Ez nem igaz. Van aki azt gondolja, hogy Jézus egy nagy tanító volt. Ez mondjuk igaz. Van aki azt gondolja, hogy Jézus egy forradalmár volt, aki az egyenlőséget hirdette. Végül is, ez is igaz. Van aki azt gondolja, hogy Jézus egy csomó jó dolgot mondott, ami alapján jól lelhet élni ezen a földön. Ez is igaz… De ez nem a teljes kép. Sőt! Ezek az előbb felsoroltak is nagyon fontosak, de lényeg szempontjából mellékes dolgok. A lényeg ugyanis az, ahogyan Péter kimondta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Ő a Krisztus, az Isten küldötte, aki egyben az Ő fia is. A végtelen vállalta a véges létformát azért, hogy mi megérthessük őt, és ő pedig megmenthessen minket! A golgotai kereszt nem azért történt, mert Jézusnak nem volt jobb dolga, és főleg nem azért, mert nem tudott volna tenni az őt elfogók, elítélők és a kivégzői ellen! Nem! Azért történt, mert szeretett bennünket és mert ő a Krisztus, az élő Isten Fia!
Tegyük ma fel magunknak a kérdést: Kinek gondolom Jézust? A válaszra nem Jézusnak, hanem nekem van szükségem. Miért? Mert az életem múlik rajta. Az örök életem. Ámen

Megjegyzések

  1. Egyre jobban várom már a három hónap múlva sorra kerülő rádiós istentiszteletet... :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcsi bácsi és a feltámadás (prédikáció, Húsvét utáni 1. vasárnap, 2019.04.28.)

Ég és föld (prédikáció, Húsvét ünnepe, 2019.04.21.)

A Jézus-lista (prédikáció, Húsvét utáni 3. vasárnap, 2019.05.12.)