Egy életbevágó kérdés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap, 2019.07.28.)
textus:
Lk 9,18-22
„18Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak
a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a
sokaság? 19Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek
Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi
próféta támadt fel. 20Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek
mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. 21Jézus
rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22Majd azt
mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie
a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell
öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
Nagyon divatosak manapság az interneten a különböző bölcsnek szánt idézetek, motivációs üzenetek. Nagyrészt a közösségi médiában a Facebook-on, az Instagram-on vagy más ilyen oldalakon bukkannak fel. Kb. egy azonos sémát követnek: van egy kép, ami általában giccses, vagy éppen semmitmondó. Egy híres színész, zenéz, celeb, vagy egy sima modell pózol, vagy valamilyen giccses természetfotó (naplemente, erdőrészlet, vízesés, stb.) van rajta. Hozzá tartozik egy egy-, maximum kétmondatos szöveg, ami megpróbál nagy igazság lenni, de általában inkább csak közhely, vagy még csak az sem… Csak párat szeretnék ideidézni a szövegek közül, amikkel az utóbbi napokban találkoztam: „Mindig is tudtam, hogy vannak álnok emberek, de most már nem érdekelnek.”; „Egyszer mindenkinél eljön a számadás napja. Van akinél később, van akinél előbb, de mindenki azt kapja, amit megérdemel.”; „Soha nem fog kritizálni az, aki előbbre jár nálad, hanem az, aki sokkal kevesebb, mint te.”; „Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj.”; „A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahol, ahová már nem tartozol.”; „Hagyd, hogy jöjjön aminek jönnie kell, és menjen, aki menni akar!” Hihetetlen mennyiségben ömlenek ránk ezek a képek.
De
amibe az utóbbi időben többször is „belefutottam”, és amit
nagyon passzol a mai jézusi üzenethez, így szól: „Nem az
számít, hogy mit gondolnak rólad, hanem, az hogy te ki vagy
belül.” Nos, általában azok szoktak ilyen és hasonló
üzeneteket kiposztolni, akiknek a legtöbbet számít az, hogy a
másik mit gondol róluk. Ugyanis, ha valakit tényleg nem érdekelne,
hogy ki mit gondol róla, akkor nem foglalkozna vele, hogy hosszú
órák alatt találjon egy idevágó idézetet, amit közszemlére
tehet…
És
miért is van ez? Azért, mert ember társas lény, és igenis számít
neki, hogy a másik mit gondol róla. Mindenkinek, nekem is. A
kommunikációnak van egy alapszabálya, ami a következőképpen
hangzik: a kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg.
Magyarul az a tartalom számít csak, amit megértenek. Ugyanis, ha
nem érti meg a másik, hogy mit beszélek neki, akkor tök mindegy,
hogy mit mondok! Így van ez a személlyel, a személyiséggel is. Én
csak azt tudom elgondolni a másikról, amit mutat magából, vagy
amit megtudok róla így vagy úgy, és rólam is csak az alapján
tudnak gondolkodni, amit mutatok magamból, vagy megtudnak rólam így
vagy úgy. Számomra az vagy te, amit látok rajtad, benned; én
pedig az vagyok neked, amit látsz rajtam, bennem. És ez bizony
visszahat mindkettőnkre! Amit te gondolsz rólam az beépül az én
személyiségembe, és amit én gondolok rólad, ahogyan viselkedem
veled, az beépül a tiédbe… Nem ragozom tovább, azt hiszem
értjük.
Ez
a kölcsönhatás szinte minden kapcsolatban így van. Szinte.
A
mai történetünk egy mérföldkő az evangéliumban. Két nagyon
fontos tény itt lett kimondva először. Az első, hogy Jézus a
Krisztus, a második pedig, hogy Krisztusnak szenvednie, meghalnia
kell és fel fog támadni. Mindkettő szinte evidencia az egyházban,
de itt, ezen a ponton lett kimondva először. És ami a számunkra
ma a legérdekesebb az az, hogy hogyan jutunk el idáig. Hogyan
mondhatja ki egy tanulatlan halász egy különleges, de mégiscsak
„sima” zsidó vándorprédikátorról, hogy ő az Isten
Krisztusa. Sőt Máté evangélista szerint, aki szintén leírta
ugyanezt az eseményt, Péter még ennél is messzebbre megy. Ő így
tudósítja az apostol szavait: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia.” (Mt 16,16)
A
beszélgetést, aminek a csúcspontján eljutunk a fent idézett
mondathoz, Jézus kezdeményezi. Ezt kérdezi a tanítványoktól:
„Kinek mond engem a sokaság? Ők így válaszoltak: Keresztelő
Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy
valamelyik régi próféta támadt fel.”
Aztán egy újabb kérdést tesz fel: „Hát ti kinek
mondotok engem?” Vajon
Jézusnak is szüksége volt megerősítésre, vagy éppen pozitív
visszajelzésre? Vagy az önérzetének kell egy kis támaszték?
Vajon rá is visszahat, amit gondolnak róla, ugyanúgy mint a mi
esetünkben? Úgy tűnik, Jézus sem mentes attól az emberi
tulajdonságtól, miszerint igenis fontos, hogy mit gondolnak róla
az emberek.
Ahogyan azt említettem ez
kölcsönhatás szinte minden kapcsolatban így van. Szinte. És
Jézus esetében biztosan
nem! Meg
vagyok győződve, hogy pontosan tudta, hogy mit gondolnak róla az
emberek. Máté evangélista még azt is leírja, hogy Jézus
belelátott az emberekbe, ismerte a gondolataikat, szándékaikat (Mt 9,4). Akkor mégis minek
kérdezte a tanítványoktól, hogy mit gondolnak róla az emberek és
ők mit gondolnak róla? Nem
Jézusnak volt szüksége arra, hogy tudja mit gondolnak róla az
emberek, hanem a tanítványoknak volt szüksége arra, hogy
kimondják, ők kinek gondolják Jézust.
És ahhoz, hogy ennek a
kimondásnak igazán nagy
súlya legyen, ahhoz a tanítványoknak meg kellett „küzdeni” a
közvéleménnyel. Hogy vajon Jézus az
új Keresztelő János? Vagy
éppen Illés,
vagy valamelyik másik próféta? Ez
is csoda lett volna, hiszen mind Keresztelő János, mind Illés
ekkorra már halottak voltak. Az is csoda lett volna, ha Jézusban
születnek újra.
De nem. Péter kimondja: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia.”
Ma,
mi is ugyanezen
kérdés előtt állunk. Jézus ma is felteszi a kérdést: „Hát
ti kinek mondotok engem?” Mert
bizony
az emberek sok mindent gondolnak Jézusról. Van, aki semmit nem
gondol, mert egyáltalán nem fontos neki. Van aki azt gondolja, hogy
Jézus csupán egy volt a sorban, a többi nagy vallásalapító
között. Ez nem igaz. Van aki azt gondolja, hogy Jézus egy nagy
tanító volt. Ez
mondjuk igaz. Van aki azt gondolja, hogy Jézus egy forradalmár
volt, aki az egyenlőséget hirdette. Végül
is, ez is igaz. Van aki azt
gondolja, hogy Jézus egy csomó jó dolgot mondott, ami alapján jól
lelhet élni ezen a földön. Ez is igaz… De ez nem a teljes kép.
Sőt! Ezek az előbb
felsoroltak is nagyon
fontosak,
de lényeg szempontjából mellékes dolgok. A
lényeg ugyanis az,
ahogyan Péter kimondta:
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Ő a Krisztus, az Isten küldötte, aki egyben az Ő fia is. A
végtelen vállalta a véges létformát azért, hogy mi megérthessük
őt, és ő pedig megmenthessen minket!
A golgotai kereszt nem azért történt, mert Jézusnak nem volt jobb
dolga, és főleg nem azért, mert nem tudott volna tenni az őt
elfogók, elítélők és a kivégzői ellen! Nem! Azért történt,
mert szeretett bennünket és mert ő a Krisztus, az élő Isten Fia!
Tegyük
ma fel magunknak a kérdést: Kinek gondolom Jézust? A válaszra nem
Jézusnak, hanem nekem van szükségem. Miért? Mert az életem múlik
rajta. Az örök életem. Ámen
Egyre jobban várom már a három hónap múlva sorra kerülő rádiós istentiszteletet... :-)
VálaszTörlés