Marx, Jézus és az elidegenedés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2019.07.07.)

textus: Kol 1,21-23

21Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, 22most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 23Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.






Nem tudom kinek a fülét/szemét ütötte meg ebben az igében az "elidegenedés" szó? […] Azt hiszem, hogy a legtöbben találkoztunk már ezzel a kifejezéssel. Az idősebbek mindenképpen, a fiatalabban nem biztos. Az államszocializmus idején (nem szeretem a kommunizmus szót, mert ami a Rákosi-Kádár érában volt, annak nem túl sok köze volt a kommunizmushoz, legalábbis annak eredeti értelmében biztosan nem) az egyik legfontosabb fogalom volt a politikai gazdaságtanban, Marx műveiben nyerte el a ma is használt formáját. Az „elidegenedés” kifejezést azonban nem csak Marx használta, hanem előtte már nagyon sokan. De mit is jelent ez a fogalom? Azt, hogy az embernek létezik, létezett magához, a környezetéhez, a munkájához valamilyen, a történelemben egyszer megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített. Egészen ledöbbentem, mikor ezt a definíciót elolvastam! Miért? Mert igaz. Az embernek valóban létezett egy magához, környezetéhez egyszer, valamikor megvalósult identitása, amelyet elveszített! És ez az identitás nem más, mint az Istenhez való tartozás! (Nyilván Marx másképp vélekedne, aki a nép ópiumának tartotta a vallást…) Pontosan erről szól a Biblia legeleje, a teremtés, majd pedig a bűnbeesés története. Az Isten megteremtette az embert, belehelyezte a világba, ahol harmónia uralkodott, majd ez a harmónia és egység elveszett, valahogy, valamikor. Csakhogy, amíg Marx ennek a harmóniának az elvesztéséért, az elidegenedésért a tőkés osztályt, a gazdagokat okolta, addig a Biblia világosan beszél arról, hogy ennek az oka nem egyes embercsoportokban keresendő, hanem minden emberben ott lapul: a bűn, az Istentől való távolság. Ugyanis az Istentől való távolság, az Istentől való elidegenedés, automatikusan a magunktól, a munkától és a környezettől való elidegenedést is jelenti. Ahogyan Pál megfogalmazza: „Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt”.

Hogyan lehet ezt az állapotot felszámolni? Hogyan lehet az elidegenedést megszüntetve helyreállítani azt a bizonyos harmonikus identitást? Marx a világforradalomban és a társadalmi osztályok megszüntetésében látta a megoldást. Ez nyilvánvalóan nem következett be és nem is fog. Ennek oka az, hogy mivel Marx abban is tévedett, hogy mi az oka az elidegenedésnek, úgy nyilván abban is tévedett, hogy hogyan lehet megszüntetni azt. Ugyanis az elidegenedés egy olyan állapot, amin az ember nem lehet úrrá, mert az meghaladja képességeit, erejét. Pál ezt írja: Ti „akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.Pál az elidegenedés folyamatának ellenirányú, pozitív ellentétpárjaként a „megbékélés”-t állítja elénk, amely a helyreállítás és harmónia szava.

Tehát, az ember alapvetően szemben áll a természetes állapotával több szinten,… igazából minden szinten. Ezt nevezzük elidegenedésnek. És ez nagyon aktuális ma is. Gondoljunk csak a klímaváltozásra. Az ember gyakorlatilag ellensége annak a bolygónak, ahol él. Vagy gondoljunk az egyre elembertelendő emberi kapcsolatokra… De ez nem csak „fizikailag”, hanem lelkileg, a spirituális térben is tetten érthető, hiszen az ember alapvetően az Istentől elszakad állapotban létezik. És, ahogyan mondtam, saját erejéből nem képes ezen változtatni!

DE! Van más, aki tudott és ma is tud! Ti „akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” Ki ez, aki emberi testében megbékéltetett bennünket? Jézus Krisztus. Ő az elidegenedés ellenpólusa, aki a megbékéltetés szolgálatát elvégezte. Hogyan? Úgy, hogy utat nyitott nekünk az Isten felé! Hogy szolgálatában és keresztjében szembeirányú sávot nyitott a pusztulás felé haladó autópályán! Emberré lett azért, hogy elvégezhesse azt, amit ember nem tudott és ma sem tud! Elhordozta a bűnt, a távolságot, a gonosz tetteket, a rossz gondolatokat és minden mást is, ami távolít Istentől, saját magunktól, a másik embertől és a természettől! Az ő munkájából meríthetünk ma, ha meg akarunk békélni az Istennel, magunkkal, a másik emberrel és a természettel. Mindennemű túlzás nélkül állítom, hogy ő az egyetlen esélye az egyes embernek és az emberiségnek egyaránt.

De hogyan teszi ezt meg Jézus bennünk? Mi változik? Ahogyan Pál fogalmaz, Jézus munkája nyomán szentek, hibátlanok és feddhetetlenek leszünk Isten előtt. Nos, tegyük a szívünkre a kezünket, mi, akik hiszünk. Szentnek, hibátlannak és feddhetetlennek érezzük magunkat? Hát nem nagyon… És nem is vagyunk azok, legalábbis a szavaknak hétköznapi értelmében biztosan nem. De akkor mit jelent ez? A Jézusban való hit által szentek leszünk (1), ami annyit tesz, hogy Istenhez tartozunk, az ő számára vagyunk elkülönítve. Ezen kívül hibátlanok leszünk (2), abban az értelemben, hogy azzá válunk Jézus által, amivé az Isten szánt bennünket a teremtés hajnalán. És végül feddhetetlenek leszünk (3), abban az értelemben, hogy semmilyen bűnt nem tulajdonít nekünk Isten, amit elkövettünk életünk során, mert hiszünk abban, hogy Jézus mindet elhordozta a kereszten! Hát így leszünk szentek, hibátlanok és feddhetetlenek.

Azonban nehogy azt higgyük, hogy mindez csak valamilyen elvont-lelki síkon valósul meg! Hogy amúgy minden megy tovább a régiben, csak a háttérben fut a Jézus-program! Nem. A jézusi munka egyértelműen megváltoztat bennünket.
Akár az internetes, akár a hagyományos, papír alapú bulvár sajtóban szoktak megjelenni sztárokról, sportolókról, híres emberekről „akkor és most” képpárok. Ilyen volt, ilyen lett. És lehet szörnyülködni, vagy éppen irigykedni, hogy milyen kövér vagy éppen sovány lett, mennyire megöregedett, vagy éppen hogy megfiatalodott, stílust váltott, vagy éppen pont ugyanolyan mint 20 évvel ezelőtt, stb. Pál is ilyen szavakat használ: „egykor” és „most”; egykor” távol voltatok, „most” pedig közel kerültetek. Ezek a fogalmak pedig változást sugallnak és nem is kicsit!

Az apostol a változást úgy írja le: „megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől”. A hitben lenni szilárdan. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ember rádöbben, hogy az Isten mennyire szereti, mennyire, közel akar lenni hozzá, hogy Jézust pont ezért jött el hozzánk, és ő az egyetlen esély. Ez a hit. És ebben a hitben megállni szilárdan azt jelenti, hogy az életünk, az életmódunk és a szemléletmódunk megváltozik.

Miben áll ez a változás?
1. Hogy én már nem csak én vagyok, hanem bennem él a Krisztus is (Gal 2,20).
2. Hogy a másik ember nem nem ellenség, hanem vagy testvér, vagy olyasvalaki, akinek a Krisztusban való megbékélésre van szüksége.
3. Hogy a környezetem, a természet nem csupán kiaknázandó erőforrás, ami azért van, hogy mindent biztosítson nekem, ami által kényelmesebb lesz az életem, hanem felelősség, amit gondozni és nem csak a jól felfogott érdekemben, hanem azért is mert az Isten rám bízta. Ezek hatalmas változások és jó változások.



Végül pedig foglaljuk össze röviden mindazt a sok mindent, amiről szó volt.

1. Az ember elidegenedett állapotban van, távol van önmagától, a másik embertől, a környezetétől, az élettől, még akkor is, ha nem tud róla, ha nem érzi.
2. Ebből az állapotból az ember nem tud a maga erejéből szabadulni.
3. Jézus Krisztus azonban Szabadító, aki ezt meg tudja tenni, és közel visz bennünket Istenhez.
4. És ez a közelség pedig megjelenik a hétköznapokban is, hiszen életünk és szemléletmódunk is megváltozik.

Ezt adja meg nekünk a Mindenható Isten! Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcsi bácsi és a feltámadás (prédikáció, Húsvét utáni 1. vasárnap, 2019.04.28.)

Ég és föld (prédikáció, Húsvét ünnepe, 2019.04.21.)

A Jézus-lista (prédikáció, Húsvét utáni 3. vasárnap, 2019.05.12.)