Marx, Jézus és az elidegenedés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2019.07.07.)
textus:
Kol 1,21-23
„21Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és
ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt,
22most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint
szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe
elé. 23Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el
nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet
hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt,
és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.”
Nem
tudom kinek a fülét/szemét ütötte meg ebben az igében az "elidegenedés" szó? […] Azt hiszem, hogy a legtöbben találkoztunk
már ezzel a kifejezéssel. Az idősebbek mindenképpen, a
fiatalabban nem biztos. Az államszocializmus idején (nem szeretem a
kommunizmus szót, mert ami a Rákosi-Kádár érában volt, annak
nem túl sok köze volt a kommunizmushoz, legalábbis annak eredeti
értelmében biztosan nem) az egyik legfontosabb fogalom volt a
politikai gazdaságtanban, Marx műveiben nyerte el a ma is használt
formáját. Az „elidegenedés” kifejezést azonban nem csak Marx
használta, hanem előtte már nagyon sokan. De mit is jelent
ez a fogalom? Azt, hogy az embernek létezik, létezett magához, a
környezetéhez, a munkájához valamilyen, a történelemben egyszer
megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített.
Egészen ledöbbentem, mikor ezt a definíciót elolvastam! Miért?
Mert igaz. Az embernek valóban létezett egy magához, környezetéhez
egyszer, valamikor megvalósult identitása, amelyet elveszített! És
ez az identitás nem más, mint az Istenhez való tartozás! (Nyilván
Marx másképp vélekedne, aki a nép ópiumának tartotta a vallást…) Pontosan erről szól a Biblia
legeleje, a teremtés, majd pedig a bűnbeesés története. Az Isten
megteremtette az embert, belehelyezte a világba, ahol harmónia
uralkodott, majd ez a harmónia és egység elveszett, valahogy,
valamikor. Csakhogy, amíg Marx ennek a harmóniának az
elvesztéséért, az elidegenedésért a tőkés osztályt, a
gazdagokat okolta, addig a Biblia világosan beszél arról, hogy
ennek az oka nem egyes embercsoportokban keresendő, hanem minden
emberben ott lapul: a bűn, az Istentől való távolság. Ugyanis az
Istentől való távolság, az Istentől való elidegenedés,
automatikusan a magunktól, a munkától és a környezettől való
elidegenedést is jelenti. Ahogyan Pál megfogalmazza: „Istentől
elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz
cselekedeteitek miatt”.
Hogyan
lehet ezt az állapotot felszámolni? Hogyan lehet az elidegenedést
megszüntetve helyreállítani azt a bizonyos harmonikus identitást?
Marx a világforradalomban és a társadalmi osztályok
megszüntetésében látta a megoldást. Ez nyilvánvalóan nem
következett be és nem is fog. Ennek oka az, hogy mivel Marx abban
is tévedett, hogy mi az oka az elidegenedésnek, úgy nyilván abban
is tévedett, hogy hogyan lehet megszüntetni azt. Ugyanis az
elidegenedés egy olyan állapot, amin az ember nem lehet úrrá,
mert az meghaladja képességeit, erejét. Pál ezt írja: Ti „akik
egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak
voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett
emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat
és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” Pál az
elidegenedés folyamatának ellenirányú, pozitív ellentétpárjaként
a „megbékélés”-t állítja elénk, amely a helyreállítás és
harmónia szava.
Tehát,
az ember alapvetően szemben áll a természetes állapotával több
szinten,… igazából minden szinten. Ezt nevezzük elidegenedésnek.
És ez nagyon aktuális ma is. Gondoljunk csak a klímaváltozásra.
Az ember gyakorlatilag ellensége annak a bolygónak, ahol él. Vagy
gondoljunk az egyre elembertelendő emberi kapcsolatokra… De ez nem
csak „fizikailag”, hanem lelkileg, a spirituális térben is
tetten érthető, hiszen az ember alapvetően az Istentől elszakad
állapotban létezik. És, ahogyan mondtam, saját erejéből nem
képes ezen változtatni!
DE! Van más, aki tudott és ma is tud! Ti „akik egykor
Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok
gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi
testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és
feddhetetleneket állítson majd színe elé.” Ki ez, aki
emberi testében megbékéltetett bennünket? Jézus Krisztus. Ő az
elidegenedés ellenpólusa, aki a megbékéltetés szolgálatát
elvégezte. Hogyan? Úgy, hogy utat nyitott nekünk az Isten felé!
Hogy szolgálatában és keresztjében szembeirányú sávot nyitott
a pusztulás felé haladó autópályán! Emberré lett azért, hogy
elvégezhesse azt, amit ember nem tudott és ma sem tud! Elhordozta a
bűnt, a távolságot, a gonosz tetteket, a rossz gondolatokat és
minden mást is, ami távolít Istentől, saját magunktól, a másik
embertől és a természettől! Az ő munkájából meríthetünk ma,
ha meg akarunk békélni az Istennel, magunkkal, a másik emberrel és
a természettel. Mindennemű túlzás nélkül állítom, hogy ő az
egyetlen esélye az egyes embernek és az emberiségnek egyaránt.
De hogyan teszi ezt meg Jézus bennünk? Mi változik? Ahogyan Pál
fogalmaz, Jézus munkája nyomán szentek, hibátlanok és
feddhetetlenek leszünk Isten előtt. Nos, tegyük a szívünkre a
kezünket, mi, akik hiszünk. Szentnek, hibátlannak és
feddhetetlennek érezzük magunkat? Hát nem nagyon… És nem is
vagyunk azok, legalábbis a szavaknak hétköznapi értelmében
biztosan nem. De akkor mit jelent ez? A Jézusban való hit által
szentek leszünk (1), ami annyit tesz, hogy Istenhez tartozunk, az ő
számára vagyunk elkülönítve. Ezen kívül hibátlanok leszünk
(2), abban az értelemben, hogy azzá válunk Jézus által, amivé
az Isten szánt bennünket a teremtés hajnalán. És végül
feddhetetlenek leszünk (3), abban az értelemben, hogy semmilyen
bűnt nem tulajdonít nekünk Isten, amit elkövettünk életünk
során, mert hiszünk abban, hogy Jézus mindet elhordozta a
kereszten! Hát így leszünk szentek, hibátlanok és
feddhetetlenek.
Azonban nehogy azt higgyük, hogy mindez csak valamilyen
elvont-lelki síkon valósul meg! Hogy amúgy minden megy tovább a
régiben, csak a háttérben fut a Jézus-program! Nem. A jézusi
munka egyértelműen megváltoztat bennünket.
Akár az internetes, akár a hagyományos, papír alapú bulvár
sajtóban szoktak megjelenni sztárokról, sportolókról, híres
emberekről „akkor és most” képpárok. Ilyen volt, ilyen lett.
És lehet szörnyülködni, vagy éppen irigykedni, hogy milyen kövér
vagy éppen sovány lett, mennyire megöregedett, vagy éppen hogy
megfiatalodott, stílust váltott, vagy éppen pont ugyanolyan mint
20 évvel ezelőtt, stb. Pál is ilyen szavakat használ: „egykor”
és „most”; „egykor”
távol voltatok, „most”
pedig közel kerültetek. Ezek
a fogalmak pedig változást sugallnak és nem is kicsit!
Az apostol a változást úgy írja
le: „megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el
nem tántorodva az evangélium reménységétől”.
A hitben lenni szilárdan. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ember
rádöbben, hogy az Isten mennyire szereti, mennyire, közel akar
lenni hozzá,
hogy Jézust pont ezért jött el hozzánk, és ő az egyetlen esély.
Ez a hit. És ebben a hitben megállni szilárdan azt jelenti, hogy
az életünk, az életmódunk és a szemléletmódunk megváltozik.
Miben áll ez a változás?
1. Hogy én már nem csak én
vagyok, hanem bennem él a Krisztus is (Gal 2,20).
2. Hogy a másik ember nem nem
ellenség, hanem vagy testvér, vagy olyasvalaki, akinek a
Krisztusban való megbékélésre van szüksége.
3. Hogy a környezetem, a természet
nem csupán kiaknázandó erőforrás, ami azért van, hogy mindent
biztosítson nekem, ami által kényelmesebb lesz az életem, hanem
felelősség, amit gondozni és nem csak a jól felfogott érdekemben,
hanem azért is mert az Isten rám bízta. Ezek hatalmas változások
és jó változások.
Végül pedig foglaljuk össze röviden mindazt a sok mindent,
amiről szó volt.
1. Az ember elidegenedett állapotban van, távol van önmagától, a
másik embertől, a környezetétől, az élettől, még akkor is, ha
nem tud róla, ha nem érzi.
2. Ebből az állapotból az ember nem tud a maga erejéből
szabadulni.
3. Jézus Krisztus azonban Szabadító, aki ezt meg tudja tenni, és
közel visz bennünket Istenhez.
4. És ez a közelség pedig megjelenik a hétköznapokban is, hiszen
életünk és szemléletmódunk is megváltozik.
Ezt adja meg nekünk a Mindenható Isten! Ámen
Ehhez a 10/10-es prédikációhoz csak annyi tudok hozzátenni, hogy: ámen!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés