Szántás, mese, követés (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap)
textus:
Lk 9,57-62
„57Amikor
mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy.
58Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi
madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét
lehajtania. 59Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő
ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem
apámat! 60Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak
a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!
61Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg,
hogy búcsút vegyek házam népétől! 62Jézus pedig így felelt:
Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas
az Isten országára.”
Az
a helyzet, hogy nem járok sokat külföldre. Mindazonáltal két
nagyon meghatározó külföldi utazási élményem van. Az első
2009-ben, amikor egy szemesztert tanulhattam odakint Finnországban,
a második pedig pont tíz évvel később, idén, 2019-ben, amikor
is hat napot töltöttünk el feleségemmel együtt a Szentföldön,
Izraelben, főleg Jeruzsálemben. Órákat tudnék mind a két
utazásomról mesélni, de nyilván ez nem egy úti beszámoló,
hanem egy igehirdetés.
De!
Van egy közös aspektus ebben a két utazásban, ami nagyon
ideillik. Mégpedig az, hogy mind Finnország, mind pedig Izrael egy
nagyon másmilyen hely, mint Magyarország. Nem csak földrajzilag,
vagy kulturálisan, hanem időjárás, éghajlat tekintetében is.
Érdekes, hogy mind a két országba januárban érkeztem. Nálunk
olyan 0°C volt itthon, Finnországban -17, Izraelben pedig +20.
Ebből is látszik, hogy azért ezek nagyon más helyek, mint amit mi
megszoktunk, ami a „normális” a számunkra. És pontosan ebből
adódóan nagyon más ezeken a helyeken a mezőgazdaság megítélése.
Hiszen ameddig nálunk, ha az ember csak ledobja a magot a földre,
akkor is kinő belőle valami (persze tudom, hogy rengeteg munka van
vele, és minden tisztelet a mezőgazdaságban dolgozóknak!), addig
mind Finnországban, mind pedig Izraelben nagyon nehéz dolga van a
földművesnek. És pontosan ezért mind a két helyen iszonyatosan
nagy megbecsülése van azoknak, akik sikeres termelő tevékenységet
folytatnak. Aki az izraeli sivatagban, vagy a finn jégmezőkön
termelni tud, az hős a nép szemében! És az tuti, hogy nem
„parasztozzák” le őket!
Jézus
nem véletlenül használt a mezőgazdaságból vett képeket.
Egyrészt azért, mert a gépesítés előtti időszakban nagyon sok
élőerőre volt szükség a megfelelő mennyiségű élelmiszer
megtermeléséhez, ezért sokan foglalkoztak ezzel. Másrészt pedig
életbe vágóan fontos ágazat volt, hiszen a nép, a közösség
léte múlt rajta, hogy sikerül egy-egy évben a termés.
A
mai igében Jézus követéséről van szó. Arról, hogy hogyan
lehet valaki igazán keresztény. Nem csak keresztény címkéjű,
ízű, szagú, hanem valóban az is. És ezzel kapcsolatban Jézus
nagyon radikális dolgokat mond. „Kövess engem!”- mondja
valakinek. És érkezik a válasz: „Követlek, Uram, de előbb
engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! Jézus pedig így
felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem
alkalmas az Isten országára.” Erről az jut eszembe, amikor a
kislányom mesét néz, számítógépen (nincsen tévénk). Vége a
mesének és szólunk neki, hogy jöjjön vacsorázni. „Csak még
egy mesét, lécci! És közben meg is vacsorázok.” És ilyenkor,
ha sikerül neki az apukáját az ujja köré csavarni, akkor
belemegyek a dologba. Általában ekkor szokott történni, hogy
ráborul a kakaó a billentyűzetre, a szendvics a szőnyegen landol
(és természetesen „arccal” lefelé), a pohár szörp meg az
ölében… Vagy (ami a legtöbbször megtörténik) vége az újabb
mesének a vacsora meg érintetlenül ott van a tányéron. Miért?
Mert az étkezés egész embert kíván. Oda kell rá figyelni, mert
fontos.
Az
ember, akit Jézus megszólított, azt mondja: „előbb szeretnék
búcsút mondani a szeretteimnek, után a követni foglak”. Jézus
ezt mondta neki: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és
hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Micsoda durva
dolognak tűnik ez elsőre! Mi azt, hogy Jézus nem engedi elbúcsúzni
a szeretteitől?! Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy nem fontos a
család? Nyilvánvalóan nem. Elsőre a Jézussal beszélgető ember
is, és talán mi is félreértettük az igét.
Két
nagyon fontos dolgot kell leszögeznünk. Az egyik az az, hogy Jézus
követése, akkor Jézus korában sem feltétlenül azt jelentette,
hogy konkrétan együtt vándorolni Jézussal. Az apostolok esetében
persze igen, de tudjuk jó, hogy Jézusnak több mint 500 tanítványa
volt (1Kor 15,6), akik jelentős többsége nem követte Jézust
mindenhová. Szóval Jézus itt nem (feltétlenül) arra utalt, hogy
konkrétan nem búcsúzhatna el otthon. Hanem akkor mire? Arra, amit
az a mini hasonlat sugall, amit válaszként mondott: „Aki az
eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten
országára.” Ahogyan mesenézés közben nem lehet rendesen
vacsorázni, úgy szántani sem lehet úgy, ha az ember nem előre,
hanem hátra néz. Főleg nem Izraelben, ahol nagyon kevés a
termőföld, és nagyon kell rá vigyázni, nagyon körültekintően
kell művelni, hiszen egy közösség sorsa, életben maradása múlik
rajta. Minden ferde barázdával értékes négyzetméterek vesznek
kárba! Magyarul: a Krisztus követés egész embert kíván,
odafigyelést, akaratot, hitet. De ez nem azt jelenti, hogy nem lenne
érték a család, a közösség, a házasság, a szeretetkapcsolat.
Hanem azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy ezekben az előbb
felsorolt értékes kapcsolatokban is akkor tudunk kiteljesedni és
akkor tudunk eleget adni és elfogadni, ha mindezeket a Krisztus
követés, a Krisztusban való hit alapjára tudjuk felépíteni!
Ahogyan máshol mondja Jézus: „Keressétek először Isten
országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként
megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)
Tehát
a hit nem egy extra dolog az ember életében. Nem valami olyasmi,
ami úgy mellesleg ott van, hanem alap! Olyan alap, amire lehet
építkezni, amire fel lehet húzni egy egész életet! Jó alapra
lehet csak jó házat építeni, rossz alapra bármilyen csilli-villi
palotát húzunk is fel, előbb vagy utóbb össze fog dőlni! Persze
jó alapra is lehet rossz házat felhúzni. De, ha össze is dől,
akkor lehet újat építeni, amely már szilárd és biztonságos.
Ezt
kínálja most nekünk Jézus. Vár, hogy egész lényünkkel
odaforduljunk hozzá, rálépjünk az általa kijelölt útra és
elkezdjünk építkezni! Ahol mi is otthonra találhatunk benne és ő
is bennünk! Ámen
Köszönöm! :-)
VálaszTörlés