Választás előtt (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap, 2019.09.29.)
textus:
Jer 17,5-8
„5Ezt
mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi
erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! 6Olyan lesz,
mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek
között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. 7De
áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.
8Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig
ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja
üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia,
szüntelenül termi gyümölcsét.”
Így közeledve már az októberhez, a szüret időszakában, végiggondoltam, hogy hogyan is alakult a kertünk ebben a szezonban. Nem rossz, de idén nem tudtunk annyit öntözni, mint kellett volna, így nem lett akkora termés hozam, mint vártuk volna. A nem öntözésnek, pedig idő és energiahiány volt az oka. Ezért gondolkodunk azon, hogy egy olyan rendszert kellene kiépíteni, ami többé-kevésbé automatikus, és mellette gazdaságos is. Így jutottunk el a csöpögtetéses öntözésig. Ennek ugye az a lényege, hogy műanyag csöveket fektetnek le a földre, amelyen pici lukak vannak. Egy tartályból, vagy vezetékről vizet vezetnek a csövekbe, amelyből csak lassan csöpög a víz, mégpedig a növényeknek a tövére. Ez a rendszer nagyjából automatikus, így időt, energiát, nagyon takarékos, így pedig vizet takarít meg. Emellett pedig még sok egyéb haszna is van. Ezt az öntözési módot Izraelben fejlesztették ki, hiszen az ottani éghajlat nem feltétlenül kedvez a földművelés több formájának.
Mielőtt ezt a módszert
kifejlesztették azelőtt három lehetőség volt a Szentföldön.
Vagy kiszáradtak a növények, vagy nagyon nagy erőfeszítéssel és
pazarlással locsolták őket, vagy pedig olyan helyre kellett
ültetni, ahol természetes édesvíz van a közelben, amely nem
engedi kiszáradni a talajt. Ez utóbbiból azonban viszonylag kevés
van arrafelé.
A mai igénk pedig pont ezt
hozza példának. Sokszor kerül elő a Bibliában a kép, az
istenkapcsolat leírásaként, hogy az ember olyan mint egy növény
az Isten pedig olyan mint egy kertész. Két növény van ma is
előttünk. Az egyik egy bokor, mely tengődik a sivatagban és egy
gyümölcsfa mely olyan jó helyen van, hogy „a
folyóig ereszti gyökereit”.
Ez a két növény pedig a két az ember két lehetőségét írja
le. „Átkozott az a
férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól
pedig elfordul szíve!”-
ő a bokor a sivatagban, és „áldott
az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.”-
ő pedig a gyümölcsfa a jó vízellátottságú földben.
Azonban minden példa sántít.
Ebben az esetben az ember azért többre hívatott, mint egy növény.
Szemben ugyanis a növényekkel, az embernek vannak lehetőségei.
Nekünk lehet választani. És persze ez nem csak az uraknak szól,
bár az van ideírva, hogy „férfi”. Ez bizony a hölgyeknek is
szól legalább ugyanannyira.
Sajnos, ma minden arról szól,
hogy oldalt kell választani, különösképpen is az aktuális
választások közeledtével. Ez pedig bizony rossz hatással van az
emberi kapcsolatokra, közösségekre. Ugyanis bárhogyan is
válasszunk, nem csak valaki, vagy valakik mellett, de valaki, vagy
valakik ellen is döntést hozunk. A demokrácia vívmányai mára az
emberek közötti ellenségeskedés fegyvereivé satnyultak.
A mai igénk is lehetőségeket
tár elénk, mégis ez egy egészen más helyzet. Mert ez a választás
gyógyítani tud(hat)! Ha az Úr mellett döntünk, akkor nem kell
valaki (ember) ellen döntenünk! Az Isten mellett letett voks
mindenkiért van, mindenkinek, minden embernek jó. Azt olvassuk,
hogy az az ember, aki az Úrban van „szüntelenül
termi gyümölcsét”.
Márpedig egy mindig termő gyümölcsfa, nos, az fantasztikus
lenne! Mert ezek a gyümölcsök, melyeket a hívő ember terem, a
Szentlélek által, „szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás”
(Gal 5,22-23)-ahogyan Pál apostol írja. És ahogyan a fa sem tudja
megválogatni, hogy kinek terem, úgy a hívő élet gyümölcsei is
mindenkihez szólnak, mindenkire hatnak, aki csak a közelünkben
van. Csodálatos lenne, ha minél többen lennénk így…
Azonban két dolgot le kell
szögeznünk ezzel kapcsolatban. „Átkozott
az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az
ÚRtól pedig elfordul szíve!”-
írja az ige. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberi erőnek
nincsen jelentősége vagy szerepe! Ez nem azt jelenti, hogy ha az
Istenben bízom, akkor senki emberfiában, még magamban sem
bízhatok! És azt sem jelenti, hogy „szent” passzivitásba,
semmitevésbe kell vonulnom, hiszen „majd az Úr…”! Nem, ez nem
ezt jelenti. Az Isten nem csinál meg semmit sem helyettem, viszont
én se akarjak semmit sem az Úr helyett csinálni! Az Úr az, aki
egyedül, Jézus Krisztus által üdvözíthet, ezt én kimunkálni
nem tudom, azonban a hitemből fakadó jótetteket az Úr nem fogja
helyettem elvégezni!
A másik pedig: „Nincs
mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz
esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.”
Ez a mondat, mely nagy bátorítás nekünk, nem csak azt jelenti,
hogy az Isten minden körülmények között velünk van, hanem azt
is jelent, hogy bizony a körülmények azok lehetnek mindenfélék!
Az ige nem mondja azt, hogy nem jön a „hőség”
és azt sem mondja, hogy nem kell megállni a „száraz
esztendőben”, mert
az is lesz. Magyarul az Isten útján való járás nem azt jelenti,
hogy minden mindig rendben lesz, hogy nem lesznek nehéz, vagy
szenvedéssel, szomorúsággal, gyásszal, sikertelenséggel,
tragédiával teli időszakok! Mert voltak, talán vannak, és
biztos, hogy lesznek is! De! „Nincs
mitől félni”- mert
az Isten akkor is ott van, kísér, segít, forrásunk lesz! És
mennyivel jobb az Úrral együtt mindezt megélni, mint nélküle!
*
És szeretnék meg egy dolgot
említeni ma. Nem mehetünk el amellett, hogy szeptember utolsó
vasárnapjától október első vasárnapjáig van egyházunkban a
teremtés hete! És sajnos ma már nem csupán az a feladatunk, hogy
rácsodálkozzunk az Isten végtelen szeretetére és kreativitására,
amely a teremtet világban is nyilvánvalóvá válik nap mint nap.
Hanem bizony fel kell emelnünk a hangunkat az ellen a féktelen
rombolás ellen, amelyet az emberiség végez a világban. Sajnos ott
tartunk, hogy a legtöbb tudós szerint a változás, amely
százmilliók életébe fog kerülni, már visszafordíthatatlan.
Azonban mindent meg kell tennünk az ellen, hogy a helyzet ne legye
még rosszabb. Gondolunk kell saját magunk, de mindazokra is, akik a
következő vagy az azutáni generációban jönnek utánunk.
Kedves Testvérek! Az egyház és
a keresztény ember alapvetően zöld! Más nem is lehet, hiszen azt
olvassuk a teremtéstörténetben: „Fogta
tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében,
hogy művelje és őrizze azt.”
(Gen [1Móz] 2,5) És ez nem csak akkor és ott, de ma is szól.
Adott a feladat, az ember művelje és őrizze a világot, amit az
Isten alkotott a számára. Művelje, azaz használja, és őrizze,
azaz óvja meg!
Közös felelősségünk az,
hogy a magunk háza táján keressük a módját és tájékozódjunk,
hogyan tudunk leginkább kialakítani egy zöld, egy természetbarát
környezetet, háztartást, munkahelyet, stb. És emeljük fel a
szavunk az állam(ok) és nagy cégek felé, hogy tegyenek azért,
hogy a helyzet ne legyen rosszabb mint muszáj. Mert itt nem csak
arról van szó, hogy egyre bolondabb az időjárás, de arról is,
hogy mindez, végső soron, az emberiséget is kipusztulással
fenyegeti! Az Úr őrizzen meg minket ettől!
Ámen! Ámen! Ámen! És sokadszorra is csak... ámen!
VálaszTörlésKöszönöm! Ámen!
VálaszTörlés