Választás előtt (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap, 2019.09.29.)


textus: Jer 17,5-8
5Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! 6Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. 7De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. 8Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.










Így közeledve már az októberhez, a szüret időszakában, végiggondoltam, hogy hogyan is alakult a kertünk ebben a szezonban. Nem rossz, de idén nem tudtunk annyit öntözni, mint kellett volna, így nem lett akkora termés hozam, mint vártuk volna. A nem öntözésnek, pedig idő és energiahiány volt az oka. Ezért gondolkodunk azon, hogy egy olyan rendszert kellene kiépíteni, ami többé-kevésbé automatikus, és mellette gazdaságos is. Így jutottunk el a csöpögtetéses öntözésig. Ennek ugye az a lényege, hogy műanyag csöveket fektetnek le a földre, amelyen pici lukak vannak. Egy tartályból, vagy vezetékről vizet vezetnek a csövekbe, amelyből csak lassan csöpög a víz, mégpedig a növényeknek a tövére. Ez a rendszer nagyjából automatikus, így időt, energiát, nagyon takarékos, így pedig vizet takarít meg. Emellett pedig még sok egyéb haszna is van. Ezt az öntözési módot Izraelben fejlesztették ki, hiszen az ottani éghajlat nem feltétlenül kedvez a földművelés több formájának.
Mielőtt ezt a módszert kifejlesztették azelőtt három lehetőség volt a Szentföldön. Vagy kiszáradtak a növények, vagy nagyon nagy erőfeszítéssel és pazarlással locsolták őket, vagy pedig olyan helyre kellett ültetni, ahol természetes édesvíz van a közelben, amely nem engedi kiszáradni a talajt. Ez utóbbiból azonban viszonylag kevés van arrafelé.
A mai igénk pedig pont ezt hozza példának. Sokszor kerül elő a Bibliában a kép, az istenkapcsolat leírásaként, hogy az ember olyan mint egy növény az Isten pedig olyan mint egy kertész. Két növény van ma is előttünk. Az egyik egy bokor, mely tengődik a sivatagban és egy gyümölcsfa mely olyan jó helyen van, hogy „a folyóig ereszti gyökereit”. Ez a két növény pedig a két az ember két lehetőségét írja le. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!”- ő a bokor a sivatagban, és „áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.”- ő pedig a gyümölcsfa a jó vízellátottságú földben.
Azonban minden példa sántít. Ebben az esetben az ember azért többre hívatott, mint egy növény. Szemben ugyanis a növényekkel, az embernek vannak lehetőségei. Nekünk lehet választani. És persze ez nem csak az uraknak szól, bár az van ideírva, hogy „férfi”. Ez bizony a hölgyeknek is szól legalább ugyanannyira.
Sajnos, ma minden arról szól, hogy oldalt kell választani, különösképpen is az aktuális választások közeledtével. Ez pedig bizony rossz hatással van az emberi kapcsolatokra, közösségekre. Ugyanis bárhogyan is válasszunk, nem csak valaki, vagy valakik mellett, de valaki, vagy valakik ellen is döntést hozunk. A demokrácia vívmányai mára az emberek közötti ellenségeskedés fegyvereivé satnyultak.
A mai igénk is lehetőségeket tár elénk, mégis ez egy egészen más helyzet. Mert ez a választás gyógyítani tud(hat)! Ha az Úr mellett döntünk, akkor nem kell valaki (ember) ellen döntenünk! Az Isten mellett letett voks mindenkiért van, mindenkinek, minden embernek jó. Azt olvassuk, hogy az az ember, aki az Úrban van „szüntelenül termi gyümölcsét”. Márpedig egy mindig termő gyümölcsfa, nos, az fantasztikus lenne! Mert ezek a gyümölcsök, melyeket a hívő ember terem, a Szentlélek által, „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23)-ahogyan Pál apostol írja. És ahogyan a fa sem tudja megválogatni, hogy kinek terem, úgy a hívő élet gyümölcsei is mindenkihez szólnak, mindenkire hatnak, aki csak a közelünkben van. Csodálatos lenne, ha minél többen lennénk így…
Azonban két dolgot le kell szögeznünk ezzel kapcsolatban. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!”- írja az ige. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberi erőnek nincsen jelentősége vagy szerepe! Ez nem azt jelenti, hogy ha az Istenben bízom, akkor senki emberfiában, még magamban sem bízhatok! És azt sem jelenti, hogy „szent” passzivitásba, semmitevésbe kell vonulnom, hiszen „majd az Úr…”! Nem, ez nem ezt jelenti. Az Isten nem csinál meg semmit sem helyettem, viszont én se akarjak semmit sem az Úr helyett csinálni! Az Úr az, aki egyedül, Jézus Krisztus által üdvözíthet, ezt én kimunkálni nem tudom, azonban a hitemből fakadó jótetteket az Úr nem fogja helyettem elvégezni!
A másik pedig: „Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” Ez a mondat, mely nagy bátorítás nekünk, nem csak azt jelenti, hogy az Isten minden körülmények között velünk van, hanem azt is jelent, hogy bizony a körülmények azok lehetnek mindenfélék! Az ige nem mondja azt, hogy nem jön a „hőség” és azt sem mondja, hogy nem kell megállni a „száraz esztendőben”, mert az is lesz. Magyarul az Isten útján való járás nem azt jelenti, hogy minden mindig rendben lesz, hogy nem lesznek nehéz, vagy szenvedéssel, szomorúsággal, gyásszal, sikertelenséggel, tragédiával teli időszakok! Mert voltak, talán vannak, és biztos, hogy lesznek is! De! „Nincs mitől félni”- mert az Isten akkor is ott van, kísér, segít, forrásunk lesz! És mennyivel jobb az Úrral együtt mindezt megélni, mint nélküle!

*

És szeretnék meg egy dolgot említeni ma. Nem mehetünk el amellett, hogy szeptember utolsó vasárnapjától október első vasárnapjáig van egyházunkban a teremtés hete! És sajnos ma már nem csupán az a feladatunk, hogy rácsodálkozzunk az Isten végtelen szeretetére és kreativitására, amely a teremtet világban is nyilvánvalóvá válik nap mint nap. Hanem bizony fel kell emelnünk a hangunkat az ellen a féktelen rombolás ellen, amelyet az emberiség végez a világban. Sajnos ott tartunk, hogy a legtöbb tudós szerint a változás, amely százmilliók életébe fog kerülni, már visszafordíthatatlan. Azonban mindent meg kell tennünk az ellen, hogy a helyzet ne legye még rosszabb. Gondolunk kell saját magunk, de mindazokra is, akik a következő vagy az azutáni generációban jönnek utánunk.
Kedves Testvérek! Az egyház és a keresztény ember alapvetően zöld! Más nem is lehet, hiszen azt olvassuk a teremtéstörténetben: „Fogta tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (Gen [1Móz] 2,5) És ez nem csak akkor és ott, de ma is szól. Adott a feladat, az ember művelje és őrizze a világot, amit az Isten alkotott a számára. Művelje, azaz használja, és őrizze, azaz óvja meg!
Közös felelősségünk az, hogy a magunk háza táján keressük a módját és tájékozódjunk, hogyan tudunk leginkább kialakítani egy zöld, egy természetbarát környezetet, háztartást, munkahelyet, stb. És emeljük fel a szavunk az állam(ok) és nagy cégek felé, hogy tegyenek azért, hogy a helyzet ne legyen rosszabb mint muszáj. Mert itt nem csak arról van szó, hogy egyre bolondabb az időjárás, de arról is, hogy mindez, végső soron, az emberiséget is kipusztulással fenyegeti! Az Úr őrizzen meg minket ettől!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)