Hogyan üdvözülhetek? - Róm 10,12-17 (Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap, 2022.06.19.)

textus: Róm 10,12-17

“12 Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, 13 mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”

Mi manapság az igazán húsbavágó kérdések? Mi az, ami mostanában mindenkit foglalkoztat? [...] Pl. a háború, amely a szomszéd országban tombol, ahol is Vlagyimir Putyin orosz elnök parancsára lerohanták Ukrajnát. Vagy pl. az infláció. Az, hogy a rendszerváltás óta soha nem látott infláció van ma Magyarországon! A megtakarításaink egyre kevesebbet érnek, vagy ha úgy tetszik elolvadnak, és négyszáz forint felett vettem egy liter tejet. Legalábbis még tegnap így volt. Ma már lehet, hogy több. Olyannyira fontos kérdés ez, hogy a nyolc éves nagylányom az esti imádságban azt kérte, hogy ne dráguljanak tovább a dolgok. és az emberek ne szegényedjenek el! Remélem az Úr meghallgatja, és válaszol is neki, mert nem tudom mi lesz itt… És a fentieken kívül talán még van egy pár ilyen jellegű kérdés, de most bőven elég ennyi stressz a prédikáció elejére. Ezek a kérdések mind-mind a hétköznapokból származnak, és mivel a hívő ember is ember, nekünk is enni kell és fizetni kell mindenért. Így nyilvánvalóan az Isten színe előtt való közösségünkben is van helye, hogy erről beszéljünk és a segítségét kérjük. 

Ezek azonban mind olyan kérdések, amelyek a világból indulnak ki és az egyházban is beszélünk róla. Ez minden korban így volt. Az emberek minden helyen és időben az egyházba is bevitték ezeket a hétköznapi témákat. Sőt, nem csak az egyházba, hanem az Isten elé! És ez jól van is így.

Azonban anno egy kicsit más (is) volt a helyzet. Pl. Luther Márton és a reformáció idejében csőstül voltak olyan témák, az egész társadalmat foglalkoztató topikok, amelyek ellentétes utat jártak be, abban az értelemben, hogy nem a világból mentek az egyházba, az egyház felé, hanem éppen fordítva: az egyházból mentek a világba. Praktikusan: voltak akkoriban még olyan egyházi, hitbeli témák, amelyek mindenkit foglalkoztattak. És ezek közül is kiemelkedett az üdvösségnek a kérdése. A középkori és kora újkori ember egyik legfontosabb kérdése (a nélkülözés réme és a háborúk pusztítása mellett, amely akkor is pontosan ugyanolyan aktuális volt mint ma, és valószínűleg az is lesz, amíg világ a világ), az üdvösség volt. Hogyan juthatok a mennybe? 

Azért volt ez nagyon fontos kérdés, mert az akkoriban az emberek sokkal természetesebben álltak hozzá az élethez, és ahhoz a tényhez, hogy az élet egyszer véget is ér. És nem is arról van szó, hogy ma valaki is tagadná azt a tényt, hogy az életnek, ebben a formájában, egyszer majd végeszakad. És azt sem állítanám, hogy a többség szerint ennyi lenne az egész. Nem. Szerintem, ahogyan az emberiség legnagyobb része hisz abban, hogy van valami a fizikai valóságon túl (mégha nem is túl differenciált ez a hit), ugyanúgy szerintem a többség hisz abban, hogy van valamiféle folytatás.

A gond azonban ott van, hogy nem akarunk róla tudomást venni, nem akarunk vele foglalkozni. És ennek egy nagyon súlyos és romboló tünete az ifjúság, a fiatalság fetisizálása. Nem kis hányada a pl. a szolgáltató szektornak arra épül, hogy olyan dolgokat adjon el nekünk, amelyek “megőrzik” a fiatalságot. Nem azt mondom, szuper a dolog a fiatalság, de aki a megállíthatalant próbálja megállítani, úgy, hogy egy bizony állapotot akar konzerválni, az megfosztja magát a fejlődés, és a dinamikus és természetes változás lehetőségétől! Ez pedig nagy baj! Mind fizikailag, mint pedig mentálisan. Gondoljunk csak bele abba, hogy mit keresnek az emberek? Az ÖRÖK FIATALSÁG “elixírjét”. Pedig olyan nincsen! Amit keresni kellene, és amely létének vagy nem létének ma is olyan égető kérdésnek kellene lennie a társadalomban, mint anno, Luther idejében, az nem az örök fiatalság forrása, hanem az ÖRÖK ÉLET reménysége!

És itt jön be a mai igénk. Pál apostol ugyanis felvázolja nekünk az örök életbe tartó út mikéntjét! Azt mondja, hogy annak van üdvössége, “aki segítségül hívja az Úr nevét”. Na, de ez hogyan lehet? Hát úgy, ha valakinek van hite. De hogyan lehet hitem? Pál azt írja: “a hit tehát hallásból van”. Na, de hogyan hallom meg azt, amit meg kell hallanom ahhoz, hogy hitem legyen? Úgy, ha hirdetik, elmondják nekem. De, hogyan mondhatja el nekem valaki ezt? Hát úgy, hogy el van küldve, ki van küldve, hogy ezt csinálja! Eddig visszafelé haladtunk, de most nézzük sorrendben az örök élet útjának lépéseit.

Kiküldés → hirdetés → hallás → hit → az Úr segítségül hívása → és a cél: az üdvösség.

Ez a sorrend. Pontosabban, inkább egy kör. Hiszen, ha a végén bizonyosságom van az üdvösségem felől, akkor Krisztus már el küldött, hogy ez a jó hírt (evangéliumot) adjam át másoknak. És a kör újrakezdődik valaki mással. Ezt nevezzük missziónak. A kör elején Krisztus küld ki, és a kör végén ő vár majd az örök életben. 

De Krisztus nem csupán keretezi ezt az egész folyamatot, hanem ő maga a tartalma is. Hiszen ő küld, ő vár a végén, de őt is kell hirdetni és meghallani! “A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”- írja az apostol. És bizony itt több dologra is kell ezt értenünk! Egyrészről természetesen a Bibliára, hiszen ott van leírva az evangélium, oda jegyezték le “Krisztus beszédét” is. Azonban van még egy nagyon fontos aspektus. Ez pedig a kapcsolat. Ugyanis önmagában - bármennyire is furcsának vagy botránkoztatónak hathat - de a Biblia ÖNMAGÁBAN nem elég! Jézus ezt mondja a farizeusoknak János evangéliumában: “Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5,39-40) Jézus nem azt mondja, hogy rossz, ami a Bibliában le van írva. Nem is azt mondja, hogy nem kell az üdvösséghez! Dehogyisnem! János evangélista konkrétan ezt írja: “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31) Mit akar mondani tehát Jézus és az evangélista a Bibliával kapcsolatban? Azt akarják mondani, hogy a Biblia ÖNMAGÁBAN nem elegendő! Mert a Biblia csakis a Krisztussal való élő kapcsolatban ad életet! Mert nem a holt szöveg, a szavak, a betűk a lényeg, hanem az a fantasztikus misztérium, hogy ezen keresztül szólít meg ma bennünket a Krisztus! 

És ez az élő kapcsolódás adja meg azt a döbbenetes befogadó szeretetet, amit Jézus közelében lehet tapasztalni. És ez szöges ellentétben el azzal, a korunkat jellemző intitás-harccal, ami ma folyik mind társadalmi, mind politikai, mind pedig kulturális szinten. Mert a Krisztusban nincsen “ők” akikre lehet mutogatni, akiket lehet hibáztatni. És nincsen “mi” sem, akik a jók, a tökéletesek és normálisak vagyunk! Hanem “Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”” Pál világosan megmondja, hogy nem származási vagy külső belső tulajdonságok mentén osztályozódunk! Nem! Bárki, aki segítségül hívja az Úr nevét! Mindenki számára nyitva áll az örök élet reménysége!

Nem azt mondom, hogy nem fontos a háború és az infláció, azaz a napokban, hetekben mérhető és számolható elszegényedés! Dehogyisnem! Nagyon fontos, és az Úr elé fogjuk vinni közösen ezeket! De, ami még ennél is fontosabb, és ami amúgy az egyház primer, elsődleges feladata: hogy az Istennek ezt a mindenkit átölelni akaró szeretetét, és az örök élet reménységét hirdesse, a Jézus Krisztusról szóló örömhírt! Micsoda fantasztikus küldetés ez! Erre kaptunk mi, hívő emberek mandátumot! Ehhez adjon tüzet és erőt a Szentlélek! Ámen