Van egy titkunk - Ef 3,8-12 (Szentháromság ünnepe, 2022.06.12.)

textus: Ef 3,8-12

“8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, 9 és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; 10 és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. 11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.”

Kinek van titka? Tegye fel a kezét! [...] Úgy látom, hogy vagyunk egy páran. A titok, mint olyan hozzátartozik az emberléthez. Miért? Mert, hogy vannak olyan dolgok, amik nem tartoznak mindenkire, és vannak olyan dolgok, amik senkire sem tartoznak. Mi alapján szoktunk mások előtt titkot tartani? Miért titkolunk el másoktól dolgokat, és megint másoknak meg miért mondjuk el? [...] A titok bizalom kérdése. Vajon megbízunk-e a másikban annyira, hogy elmondjuk neki a titkunkat vagy sem. És persze nagyon jól jellemzi a másikat és a vele való kapcsolatot, hogy hogyan gazdálkodik a titkunkkal.

De nem tudom, hogy észrevettük-e már, hogy magát a “titok” szót kétféleképpen is lehet érteni. Egyrészt van az a jelentése, ahogyan legtöbbször gondolunk rá: olyan dolog, amit nem szabad elmondani másoknak, mert nem tartozik rájuk. Valószínűleg eddig csak így gondoltunk rá. Azonban van egy másik jelentése is. Mégpedig olyan dolog, helyzet szituáció, amely abban az értelemben titok, hogy nem lehet megérteni, felfogni teljesen. “Titok számomra, hogy hogyan működik ez vagy az.” És bizony a mai igeszakaszunk ebben az értelemben használja a titok kifejezést. Pál így ír: nekem “adatott az a kegyelem, hogy [...] hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben” 

A hívő élet tele van titkokkal. Nem érthetjük igazán mi az a hit, értelmünkkel nem tudjuk felfogni, hogy kicsoda Isten, és főleg nem értjük azt, hogy kicsoda is a Szentháromság. Ma, amikor Szentháromság ünnepe van, - azt hiszem - a legnagyobb titok kerül elénk! “Atya, Fiú, Szentlélek” - mondjuk minden istentisztelet elején, de megérteni a maga teljességében sohasem fogjuk azt, hogy kicsoda is a Szentháromság, titok marad a számunkra. Ezen azonban nincsen mit csodálkozni, hiszen az Istenről beszélünk, akivel való kapcsolatunk elsősorban nem a megértésen, felfogáson múlik, hanem a hiten. Persze azért fontos dolog, hogy amit lehet azt értsünk meg, de Isten nem lenne Isten, ha mindazzal tökéletesen tisztában lennénk, amivel ő. Akkor vagy ő nem lenne Isten, vagy mi is azok lennénk.

De mit is kezdhetünk a hit titkaival, amelyet más kifejezéssel misztériumnak is nevezünk. Ezt mutatja meg a mai igénk. Három fogalmat hoz itt Pál ezzel kapcsolatban: “feltárás” az ember által (9.v.); “ismertté tevés” az egyház által (10.v.); “megvalósítás” az Isten által (11.v.).

1. “Feltárás” az ember által. Nagyon izgalmas a szó, amit itt Pál használ. Szó szerint azt írja: “megvilágosít” vagy még inkább “bevilágít”. A misztérium olyan, mint egy sötét szobában lévő nagy tárgy, amit zseblámpával világítunk meg. A fénycsík soha nem tudja befogni az egész tárgyat, mindig csak egy részletét láthatjuk. És éjjellátója csak Istennek van.
   Feladatunk az, hogy az Isten titkaival misztériumaival foglalkozzunk, azokból a lehető legtöbbet megértsük, felfogjuk, de mindig azzal az alázattal kell közelítenünk felé, hogy a teljes képet ebben az életben sohasem fogjuk látni. És ez nem csupán az Isten felé való alázattal kell, hogy járjon, hanem a másik emberhez való hozzáállásomat is meg kell, hogy változtassa. Mert mi van akkor, ha ott állunk egymás mellett a lelki zseblámpáinkkal, és ő az egy részét világítja meg, én meg a másikat? És mi van akkor, ha e kettő rész köszönőviszonyban sincsen egymással? Mégis ugyanaz a titok. Ezért kell nagyon vigyázni olyan kijelentésekkel, hogy az “igazság nálam van”. Mert nincs! Maximum egy része.

2. “Ismertté tevés” az egyház által. Bár töredékes az ismeretünk (1Kor 13,12) a titkokat tekintve is, de ennek ellenére az a feladat, hogy az egyház által tegyük ezeket ismertté. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért hirdessünk, kommunikáljunk teljesen meg nem értett dolgokat? Azért, mert mi nem tudatlanságból könnyelműen mondunk olyat pl. hogy Szentháromság, hanem azért, mert mi az Egyházban (minden Krisztusban hívők közösségében) nem csupán az értelemnek a fennhatósága alatt vagyunk, hanem azt ki nem hagyva, de a hit birodalmához is tartozunk! Ha csak olyan dolgokat hirdetnénk, amelyek teljesen érthetőek mindenki számára, könnyen és gyorsan befogadhatóak és instantak, akkor az üzenetből - kis túlzással - csupán a kötőszavak, a névelők és az igekötők maradnának. Viszont mi egyház vagyunk, ahol a hitnek a felfedező útján járunk, ahol együtt sokkal többet tudunk megragadni az Isten titkaiból, mintha egyszál magunkban lennénk.

3. És végül: “Megvalósítás” az Isten által. Nagyon fontos azt is tudatosítanunk, hogy a titok, a misztérium nincs a mi hatalmunkban. Bár értjük egyes részeit, megragadhatjuk a hitünkkel, de nincs a mi fennhatóságunkban. A minisztériummal ugyanis nem mi rendelkezünk, hanem misztérium történik velünk! A titok megvalósulása Isten akarata és cselekvése. Milyen fantasztikus hír ez a számunkra? Milyen jó, hogy az Isten olyan erőket, dolgokat, helyzeteket, információkat, stb. is felhasznál és megmozgat a mi érdekünkben, amiket mi fel sem foghatunk! És, mind a mellett, hogy mi hirdetjük az egyházban, az emberek között, a misztérium érvényessége nem rajtunk múlik, hanem Isten teszi velünk!

Így van ez a Szentháromság Isten személyével kapcsolatban, és így van azzal a titokkal is, amelyre nekünk, keresztényeknek a leginkább figyelnünk kell. Mégpedig azzal, amit Pál így ír le a szakaszunk végén: Krisztusban “van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.” Pál egy közös és szabad útra hív bennünket az Istenhez. Ahhoz az Istenhez, akihez jó tartozni, akit jó megszólítani, akivel jó együtt lenni, aki elképzelhetetlen módokon, titkokon keresztül is vezet és szeret minket! Kapcsolódjunk hát őhozzá! Imádkozzunk!