A hit túlélés szabálya (Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2022.08.14.)

textus: Jn 15,1-8

“1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

Aki valaha túléléssel foglalkozott, az tudja, hogy van az un. “3-mas” szabály. Ennek az a lényege, hogy 3 mit bírunk bizonyos dolgok, szükségletek nélkül. 3 percig levegő nélkül, 3 napig víz nélkül, 3 hétig élelem nélkül, 3 hónapig közösség nélkül. Persze ez nem egzakt, és a gyöngyhalászok bírják 8 percig is levegő nélkül, és van, aki, ha fél napig nem eszik, akkor már éhen akar halni… De azért érezzük, hogy van benne valami, mert csak bizonyos ideig lehet bírni dolgokat, vagy hiányokat. Az ember csak korlátozott ideig tud úgy működni, hogy az nem jó, vagy nem elég neki. Ez igaz a fizikai szükségletekre, de igaz a mentális vagy érzelmi szükségletekre is. Ugyani mindenkinek más a tűréshatára, de van. 

Ez pedig igaz a hívő életre is. A hívőségnek - ha úgy tetszik - is van tűréshatára. Mit bír, hogyan képes életben maradni. Erről beszél a mai igénkben Jézus. “Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” Jézus, mint oly sokszor, a mezőgazdaságból, a kertészetből hoz példát. Milyen jó, hogy pont augusztusban kaptuk ezt az igét, éppen kezd aktuális lenni a szüret. (Sőt, az elmúlt héten a gyülekezeti napközis táborunk témája is az volt, hogy “Megszólító növények a Bibliában.” De még a növényeken belül is kiemelt szerepe van a szőlőnek.) A szőlő és a bor ugyanis a BIbliában mindig az Isten áldásának szimbóluma is. Még Jézus első csodatétele is ezzel kapcsolatos, hiszen a Szentírás tanúságtétele szerint, Jézus Kánában, egy lakodalomban a vizet borrá változtatta (Jn 2,1kk). Ha szőlőről van szó, akkor ha van, ha jó, ha van belőle bor, akkor az az Isten áldását jelképezi, ha viszont nincsen, akkor pedig az Isten áldásának a hiányát is jelentheti. Olyankor mindjárt meg kell nézni, vajon mi hibádzik, velünk, bennünk.

Nem véletlen az, hogy Jézus a hívő élet lényegét, esszenciáját is egy szőlős példán keresztül akarja megvilágítani. “Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. [...] Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.”- mondja Jézus. Ez a hívő élet túlélési “3-mas” szabálya! 3 miliszekundumig sem bírjuk Jézus nélkül! Aki nincsen személyes kapcsolatban - hogy ne mondjam - testközelben, Jézussal, nem kapcsolódik hozzá, annak a hívő élete elszárad, mint ahogyan a lemetszett venyige “megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik”. Tehát, aki hívő, aki kereszténynek, azaz Krisztus követőnek mondja magát, akkor kell, hogy legyen köze Jézushoz! Olyannyira köze, hogy közvetlenül kapcsolódnia kell hozzá! 

És ez nem csak egy szóvirág, vagy képes beszéd, hanem valóság. Ugyanis mi hiszünk abban, hogy Jézus él, és éppen ezért tényleges kapcsolatban lehet vele lenni! Megfeszítették ugyan, de 3(!) nap múlva feltámadt, s elfoglalta a helyét az őt megillető helyen, az Atya Isten mellett. De ez az Atya mellett létel nem akadályozza őt abban, hogy itt és most velünk legyen, mindig!

Van azonban egy nagy különbség a valódi szőlőtő és szőlővessző, illetve Jézus és a mi kapcsolatunk között. Ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor az nem marad életben, csak abban az esetben, hogy újra elültetik, vagy pedig beoltják egy másik tőbe. De ez csak ideig-óráig működik, mert bizonyos idő után, ha nem kezdenek vele semmit, elszárad, és annyi. Nekünk azonban ennél sokkal több és szélesebb lehetőségünk van. Ugyanis, nincsen olyan helyzet, nincsen olyan hosszú kihagyás, vagy nincsen olyan száradt állapot, amikor Jézus - mint szőlőtő - ne fogadna bennünket szívesen. Ez sem állapot, sem pedig idő kérdése! Sőt még az is lehetséges - ami a sima szőlő esetében lehetetlen, nonszensz - hogy még ha soha nem is voltunk a szőlőtő, azaz Jézus, közelében, akkor is szívesen fogad bennünket, és lehetőségünk is van kapcsolódásra! 

És ő vár bennünket! Várja, hogy rátaláljunk, hogy utat mutasson, segítsen, eligazítson, jo kereteket adjon, és elvezessen bennünket az életbe. Nem is akármilyen, hanem az örök életbe! Ezért, jó Jézushoz tartozni, jó vele lenni, mert tulajdonképpen ez lenne az e mber alapállapota, csakúgy mint a szőlővesszőnek, a szőlőtőn való lét!

Erre segítsen bennünket a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Ámen