Téved, és igaza van - Jób 5,6-16 (Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2023.07.23.)

textus: Jób 5,6-16

“6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.”

Amikor az embernek rossz napja van, vagy éppen rossz hete, hónapja, szenved, éri valamilyen tragédia, akkor önkéntelen emberi reakció, hogy keresi, hogy mi lehet ennek az egésznek az oka. Ez a keresés több szempontból is egy jó dolog. Egyrészt, mert az ember, ha keres és megtalálja az okot, a rossznak a forrását, akkor legközelebb nagyobb eséllyel el tudja kerülni, másrészt pedig, az okok megtalálása segít a lelki, mentális megküzdésben, tudniillik, hogy nem ok nélkül történt, történik velem az, ami. Az persze, hogyha rátalálunk EGY okra, az még nem azt jelenti, hogy az a VALÓDI ok, de ettől még az ember így működik, és így van ez jól.

Azonban, időről időre meg kell küzdenünk azzal, hogy a dolgoknak, eseményeknek nincsen oka, vagy legalábbis ez az ok nem világos a számunkra. Ezek a legnehezebb helyzetek, mert az ember nem tud mibe kapaszkodni. Nemhogy a változtatás, jobbulás, de még a beletörődés is nehezebb, ha az ok nem hozzáférhető. 

Jób története (nagyobb részében) egy ilyen történet, legalábbis a szereplők számára. Jóbbal mindenféle szörnyűségek történnek annak ellenére, hogy elvileg “mindent jól csinált”. Elképzelhetetlen veszteségeket szenvedett, vagyonát, sőt, családját is elveszítette. Barátai a nagy bajban meglátogatják, de mivel segíteni nem tudnak neki, és az okok - úgy tűnik - nem hozzáférhetőek, ezért egy klasszikus “menekülő útra” lépnek: az áldozatot, Jóbot hibáztatják. “Mivel látszólag semmi racionális oka nincsen annak, hogy szenvedsz, ezért biztosan te vagy a hibás! Ha mindent az Isten szerint tettél volna, akkor bizonyosan nem büntetne!”

Elifáz az egyik “barát”, két fejezeten keresztül ecseteli a dolgot, melynek része a mai igénk is. “Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.” Ha nem ismernénk a kerettörténetet - miszerint Jób tényleg ártatlanul szenved, és Elifáz nagyon téved - akkor ezek a sorok igazi igéslapra való gyöngyszemek lennének. De Elifáz téved. Nem abban, ahogyan azt Istent látja, hanem abban, ahogyan a dolgok működnek a világban. De hogyan is értem ezt? 

“Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.”- mondja Elifáz. Ezekben a sorokban - nem egyértelmű, de nagyon határozott - utalásokra bukkanunk, Utalásokra, mégpedig teremtéstörténet kapcsán. “Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész” Porból, földből. Ugyanezeket a szavakat, ugyanezt a “mozdulatot” látjuk a teremtéstörténetben is. “Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába” (1Móz 2,7) A magyarban is érződik, de az eredeti, héber szövegben még egyértelműbb a párhuzam. Mire akar ezzel az ige utalni? Arra, hogy a rossz a világban nem az Isten teremtett világának szándékos velejárója! Nem az Isten akar rosszat a világnak, nekünk, nekem, neked! És ebben Elifáznak teljesen igaza van! Amiben viszont nincsen igaza, az a következtetés, amit ebből levon. Mégpedig az, hogy akkor a rossz események, történések (mint, ami Jóbbal is történt) az egyes embernek a hibája, és elsősorban annak, akivel a rossz megtörténik! 

Ez egyszerűen nincsen így! Hányan, de hányan szenvednek ártatlanul a világban! Valóban a bűn az oka az emberi szenvedésnek, de ez a bűn nem mindig azé, akivel maga a rossz történik! És ennek a sokszor rejtett oknak a közvetlen forrását nem érzékeljük, hiszen nem láthatunk mindent, és ezért tűnik úgy, hogy látszólag nincsen oka a rossz dolgoknak. MInden emberbe bele van kódolva, hogy keresse az okokat. De ha ezek nincsenek meg, akkor szenvedünk ennek a hiányától is. Ez pontosan azért van, mert a dolgoknak mindig van oka, csak éppen nem mindig találjuk meg őket. 

Ezen változtatni nem lehet. Nem tudunk szuperképességet “növeszteni”, hogy átlássunk mindent. Akkor min tudunk változtatni? Saját magunkon. “Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.” Eddig olvastuk, de Elifáz így folytatja: “De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.” És ebben is mennyire igaza van! Ezt tudjuk mi is megtenni! Az Isten kezébe helyezni a magunk és mások életét, ügyét sorsát. Ez az amit tehetünk. És ezt is kell tennünk!

Milyen csodálatos Isten igéje! Még akkor is igaza van, amikor nincsen igaza! Elifáz rosszul látta a dolgokat, rosszul értette meg az Istent. De még ebben a tévedésben is olyan igazságok lapulnak, amelyek reményt és erőt adhatnak a számunkra. Ezért van az, hogy mi, keresztények, nem a Bibliában hiszünk, hanem az Istenben. Abban az Istenben, aki még az emberek tévedéséből is tud reménységet, bátorítást, és helyes cselekvésre buzdítást teremteni. 

Így hallgassuk meg, Isten szeretetére nyitottan az alapigét mégegyszer: “6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.”

Ámen