Krisztusi szinkron - Ef 4,23-24 (Luther-istentisztelet)

textus: Ef 4,23-24

"23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett."

Sok szempontból volt nagy váltás nekem - és családilag: nekünk - az utóbbi két hónap. A szolgálati hely váltás miatti költözés, az új hely és munkahelyek, új bölcsi és suli a gyerekeknek, stb. Ehhez járulnak, vagy sokszor kellene, hogy járuljanak, új dinamikák, munkamódszerek, vagy éppen új workflow. 

Van egy terület, amely mind a családi, mind pedig a munka szempontjából nagy és szükséges váltás volt, ez pedig azidőbeosztás menedzselésének a kérdése. Ennek érdekében - és ez tényleg nagy váltás volt nekem - elkezdtem Google naptárat használni. Lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, vagy tök alap, de én megrögzött papír-határidőnapló párti voltam. Sok mindenben haladok a korral, és igyekszem magamhoz képest a legújabb cuccokat használni, de a keményborítású nagyalakú határidőnapló szent dolog… volt. Egyszerűen muszáj volt váltani, mert másképpen már képtelen lettem volna kezelni a mindenhonnan jövő programokat, információkat és tennivalókat. 

Sőt, nem csak a munka kapcsán, de családban is bezettük. Ritával egy családi naptárfülre (-be?) írjuk közösen a saját dolgainkat és a gyerekek dolgait egyaránt. Így nem kell mindig mindent egyesével megbeszélni, egyeztetni, hanem ott van elérhető módon mind a kettőnk számára. Így - és ez a kulcsszó - szinkronizálni tudjuk a teendőket, és végső soron, a hétköznapokat úgy általában.

Ma egy un. Luther-istentiszteleten vagyunk együtt. Nekem nem tetszik ez a név, és szerintem Luthernek sem tetszene. (Ezt kérem ne vegyék magukra a szervezők!) Márton kifejezetten utálta, ha lutheránusoknak nevezték a követőit. Nevezzük inkább Luther-féle, vagy pedig Luther szerinti istentiszteletnek. Mert, hogy itt van a lutheri reformáció üzenetének a lényege: nem ember, vagy nem emberi rend van a középpontban, hanem a magát leginkább Krisztuson keresztül bemutató Mindenható. És… az őhozzá igazított Krisztus-követő élet. 

S ez utóbbi, amely gyönyörűen kiábrázolódik a mai igéinkben, különösen is efézusi szakaszban. “újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” Micsoda holisztikus szemlélet jelenik itt meg, ebben a fél mondatban! Lelketekben és elmétekben, valóságos igazságban (itt nincs mit vetyengeni, hogy ez most az “alétheia” vagy a “dikaioszüné”, mert mind a kettő), és… szentségben. Összefoglalva: az új ember! Az új ember, akinek a lelke, elméje egyben van, aki valódi életet él, nem egy álomvilágban lebeg csupán, aki az igazság mellett áll, a “ki-tudja-kinek-van-igaza?”, a végtelen relativizmus korában, és… aki mindezt meg is éli, életén meglátszódik a Krisztus: azaz szentségben él! 

Én úgy gondolom, hogy a reformáció és Luther szándéka elsősorban nem a protestálás volt, hanem ez a szinkronicitás. Ezt fogalmat most nem ezoterikusan vagy jungi értelemben értem, hanem, hogy az emberben, az egyénben, mind pedig az egyházban szinkronban van, a hit, a gondolat, a tett. Nem erőszakkal hajlítgatjuk egyiket a másikhoz, amikor valami nem stimmel! Mint mikor az IKEÁs bútor nem akar passzolni, és azt hisszük, hogy ha erőltetjük, akkor két elem csavar helye végül majd egy vonalba kerül. Nem. Lélek és elme, valóság és igazság egysége, s mindezt a szentség, azaz az Istenhez tartozás életviteli manifesztuma fogja össze! 

Képzeljük el ezt úgy, mint egy gugli naptárt. Ott vannak a különböző színek, kategóriák, események, teendők; valóság, igazság, lélek, elme, test, élet, szó, tett… Minden odakerül, ami számít, s mivel minden egy helyen van, ezért össze lehet őket egyeztetni, szinkronizálni. Az életet. 

És még egy dolog a végére. Ne tévedjünk, ugyanis ezt a szinkronizálást nem nekünk kell erőltetni, (mint amúgy a valóságos gugli naptárban a napi szintű homlokráncolós “sakkozást”) mert úgy nem működik, és nem is fog működni. Sokszor a normál naptárat sem tudom menedzselni, szinkron ide vagy oda, nem hogy a életet, annak minden aspektusával együtt. Ezt sem én, sem senki más nem tudná egy egységes egészbe foglalni. Ezt “kisakkozni”, erőltetni nem, csupán kapni és felfedezni lehet! 

Nos, erre hívok meg mindenkit. Pontosabban nem én, hanem az ige! Fedezzük fel a krisztusi élet szinkronját, egységét, amely a valódi emberséghez, emberléthez, s reménység szerint, aiónok perspektívájában, az örök életbe vezet! Ebben vezessen bennünket a Szentlélek! Ámen