Adventi lista - Mt 21,1-9

textus: Mt 21,1-9

“1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, 2 és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. 4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” 6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. 8 A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”

    Új kezdet a mai nap. Lehet, hogy ez nem látszott reggel, amikor felkeltünk, vagy éppen útnak indultunk a templomba, de így van. Advent első vasárnapjával ugyanis egy új egyházi évet kezdünk, kezdtünk. Márpedig a kezdet mindig fontos pont az ember életében, legyen az bárminek, vagy bármilyen folyamatnak a kezdete. Nem véletlen az sem, hogy több szólás-mondásunk is kapcsolódik a kezdethez. Tudunk-e ilyet mondani? [...] pl. “Jó kezdet, fél siker.” vagy “Minden nagynak kicsi a kezdete.” vagy “Minden kezdet nehéz.” Miért mondjuk ezt, hogy “minden kezdet nehéz”? Azért mondjuk, ha kezdődik valami, akkor még nem tudjuk, vagy nem tudjuk biztosan, hogy mi lesz a vége. Ismeretlen a terep, mit kellene csinálni, hogyan kellene ehhez hozzáállni. 

És az advent két szempontból is egy ilyen időszak. Az első, ami talán az egyértelműbb - vagy inkább úgy mondom, hogy általánosabb - az advent a karácsonyi előkészületek ideje. Ilyenkor mind a gyülekezetben, mint otthon rengeteg a feladat, főleg a háziasszonyoknak, és persze a háziembereknek is (nálunk rendszeresen én főzök karácsonyra), ajándékok, dekoráció, külső elvárások, vagy éppen belső elvárások (amelyek sokszor sokkal magasabbra teszik a lécet, mint a külsőek. nem kellene ennyire aggódni.)... Hogyan kezdjek neki? Mást nem tehet az ember, minthogy leül és átgondolja, hogy akkor most mit kell csinálni, mit kell beszerezni, mire lesz idő, mire kell, hogy legyen időm, mire lesz pénzem, mire kell, hogy legyen pénzem. Kivel akarok találkozni, kivel meg nagyon nem karácsonykor, ésatöbbi. Ehhez a legtöbbünk talán listát készít, ahogyan sokszor már angolul szokták mondani, to do list-et. Így kezdjünk neki. Ez volt az első szempontunk.

Na, de mégiscsak templomban vagyunk, úgyhogy vannak nekünk azért a fényfüzéren és a sűrűsödő fahéjillaton túl is dolgunk. (Nem mintha ezek rosszak lennének.) Ugyanis a adventben a karácsonyra nem csak mint piros betűs ünnepre várunk, hanem van itt még más is. 

Tudjuk-e, hogy mit jelent az “advent” szó? [...] Nem “várakozás”, hanem “eljövetel”. Mégpedig az adventus Domini, azaz az “Úr eljövetele” latin kifejezés nyomán. Valóban várakozunk ugyanis, de nem akárkire, hanem Jézusra, az Úrra. Éppen ezért izgalmas a mai igénk, amely Jézus szamárháton való bevonulását adja nekünk tudtul. 

Ez az ige hagyományosan Virágvasárnapkor szokott elhangozni a nagyhét és Jézus szenvedéstörténetének nyitányaként. De nem tévedés a dolog, hiszen kis utánagondolással rájövünk, hogy ennek a szakasznak nagyon is van itt helye, hiszen Jézust várjuk nem? Hát mi lehetne bátorítóbb szakasz a számunkra ezen a napon, mint az, hogy Ő jön, és így nem hiába várunk! 

Mert az igénk nem csak egy 2000 éves történetet mesél el, hanem személyesen nekünk szól! Kedves Emberek! Jézus jön hozzátok! Kedves Jelenlévők! Hozzátok is. Igen, még hozzád is! A nagy kérdés, nem az, hogy jön-e, hanem az, hogy mi hogyan várjuk őt!

Mit is csinálunk a nagy karácsonyi készülődésben, ebben a advent kezdő időszakban? Listát készítünk! Akkor lehet, hogy lelki szempontból is ezt kellene tenni? Szerintem igen. És mivel, most én állok itt, ezért megpróbálunk egy listát írni, ha papíron nem, fejben, és főleg szívben viszont nagyon is. 

Ahhoz, hogy ez a lista elkészüljön, először is tudnunk kell, hogy mire számítsunk, ki az aki hozzánk jön, ki ez a Jézus? A mai szakaszunk ebben is segít bennünket.

1. Szamárháton jön. Sőt, “Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül”, hangzik a sokszáz évvel ezen események előtti jövendölés Jézusról. Ebből két dolog is következik.

1. Ő király. Tehát valaki olyan jön, aki uralkodik, akinek van hatalma.

2. Mindez a hatalom nem párosul azzal a elnyomással, azzal a kizsákmányolással, és azzal öncélú hatalmaskodással, amivel a akkori, és mostani nagyobbak nyomják el a kisebbeket. 

Ez már önmagában is hatalmas és jó hír! Evangélium, örömhír. Hiszen az a hatalom akkor, hogy még a végső nagy ellenséget a halált is legyőzte! 

2. A Jézus fogadó tömeg pedig így kiáltozott: “Áldott, aki jön az Úr nevében!” Szóval ez a hatalom nem csupán egy sima hatalom és Jézus nem csupán egy sima ember, hanem olyasvalaki, aki az Isten nevében van közöttünk. Visszautalva, a szamárháton szamaragoló Jézus nem azért kapcsolódik az adventen keresztül a karácsonyhoz, mert itt is van szamár és biztos a jászol mellett is volt szamár (láttuk a képeslapon!), hanem azért mert jól mutatja azt, hogy az Isten mi mindenre képes azért, hogy megértesse velünk az ő szeretetét!

Mert Jézust csakis a maga szolgálatának teljességében lehet nézni. Úgy értjük meg. Ugyanis nem Jézus a karácsonyi történet része, hanem a karácsony (és az advent) a Jézus történetének a része. És ez nagy különbség.

Tehát, aki jön hozzánk, az király, de mégis szelíd, hatalma van, de mégsem elnyomó, és az Isten szabadítását hozza el nekünk! Szabadulást a bűntől, a rossztól, a boldogtalanságtól, a függőségektől, és szabadságot a szeretetre és jó- és örök életre. Ez szerintem szuperül hangzik!

És mi lehet a mi listánkon? Hogyan kezdjük el Jézus várását? Nem lesz hosszú lista, de annál fontosabb.

1. Nyitottság. Talán ez az első. Legyünk nyitottak arra, aki jön. Annak és úgy várjuk, ami ő. Ne másnak és ne kevesebbnek. Legyünk nyitottak a felfedezésre, hogy vajon milyen ez a Jézus - sőt - milyen ez a Jézus velem ma, itt , most? Ne zárkózzunk be előtte, mert akkor nem jön be. Legyünk nyitottak, nem elvárni kell tőle dolgokat, hanem őt magát várni. 

2. A szívünk felkészítése. Ahogyan a lakást, házat is megpróbáljuk legalábbis normalizálni karácsonyra, úgy a szívünket is készítsük fel. Legyünk készek a megtisztulásra. Nagyon sok minden van bennünk, ami nem odavaló, ezt mind pontosan tudjuk. Legyünk készek ezektől megszabadulni azért, hogy a király megérkezhessen. Nem véletlen az, hogy adventben lila az oltárterítő, pont úgy mint böjtben. A lila a bűnbánat színe. Nem kell ettől félnünk, pontosan tudjuk, hogy mindannyiunknak szabadulásra van szükségünk oly sok dolog alól.

3. Kapcsolódás. A nyitottság és a szívünk felkészítése azonban nem megy egyedül. Kérjük erre az Istent, forduljunk hozzá, kérjük őt erre! Sőt, menjünk és találkozzunk másokkal, akik szintén ezen az úton akarnak járni! Úgy hívjuk: gyülekezet. Menjünk keresztény közösségbe, gyülekeztbe, adventi alkalmakra… Meglátjuk, nagyon sokat fog adni és segíteni.

Azt hiszem - pontosabban remélem - hogy már másként tekintünk a mai napra, és látjuk benne a valódi kezdetet. Amiben Jézus várjuk, hogy ne csak 2000 éve, nem csak Jeruzsálembe, hanem ma is, hozzánk is megérkezzen, mint feltámadott Úr! Erre készüljünk nyitottsággal, a szívünk felkészítésével és kapcsolódással, közösséggel, ezt adja meg nekünk az Isten. Ámen.