Jézus is vár téged - Fil 2,5-7

Az advent alapvetően a készülődés ideje. Ha össztársadalmi szempontból közelítünk, akkor karácsony ünnepére készülődésnek az ideje. Mit kell megcsinálni? Mit kell beszerezni? Ki mit kapjon karácsonyra? Hova utazunk? Kik jönnek? Mit együnk? Mire kéne pénz? Mire van pénz? És ezek fontos kérdések. 

De templomos, hívő emberként azért van a fényfüzéren és a sűrűsödő fahéjillaton túl is dolgunk. (Nem mintha ezek rosszak lennének.) Ugyanis a adventben a karácsonyra nem csak mint piros betűs ünnepre várunk, hanem van itt még más is. 

Krisztusra várunk. Persze nem Jézus születésére, vagy “kisjézusra” hiszen ő már eljött, tehát azt hiába várjuk. Inkább várjunk - és ez biztatás is - várjuk, hogy hozzánk is eljöjjön valamilyen formában. 

Tudjuk-e, hogy mit jelent az “advent” szó? [...] Eljövetelt. Jön hozzánk Jézus. Milyen biztató ez így, az erről elnevezett négy hétben, hogy Jézus jön! Mi meg, várjuk. De menjünk tovább: mit jelent az, hogy Jézust várjuk? Hát nem azt, mintha a Bosnyákon várnánk 7-est, vagy azt, hogy végre fejezzék már be ezt az építkezést itt a téren… Nem, nem így várjuk. Hiszen Jézus nem egy dolog. Nem egy időpont a naptárban, nem egy eszme, nem egy filozófiai vagy erkölcsi szabályrendszer kreatív megszemélyesülése, hanem egy személy! Egy valóságos és élő személy. Egy személyt várunk, Jézust. Ez pedig akkor nem csupán várakozást és eljövetelt, hanem találkozást is jelent. Gondoltunk már arra, hogy a Jézus megérkezése az találkozás. Találkozás vele.

Nehéz lenne elképzelni, hogy az a Jézus, aki emberré lett, aki tanított az irgalomról, aki gyógyította betegeket és kisemmizettek mellé állt, és végeredményben minden emberért jött, ez a Jézus szintén vár? Várja a találkozásunkat? Találkozás veled, találkozás velem. Jézus valódi személy, akinek bizony vannak vágyai. Például a tanítványaira, a földi szolgálata alatti tanítványaira is vágyott. Ezt mondta nekik az utolsó vacsora előtt: “Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.” (Lk 22,15) Én meg vagyok győződve arról, hogy Jézus a mai tanítványaival való találkozásra is pontosan ugyanúgy vágyik, mint az egykoriakra.

Úgyhogy, arra gondoltam, hogy ma nem a mi adventi készületünk lesz a középpontban, mert szerintem arról sokat hallottunk és fogunk hallani. Hanem inkább a velünk való találkozásra készülő Jézusról beszélnék! 

De persze nem azért teszem ezt, mert a mi készülődésünk nem fontos! Dehogyisnem! Hanem, pont azért beszélek Jézus készületéről, mert ha így tudunk őrá tekinteni, mint személyre, akkor talán könnyebben tudunk ténylegesen kapcsolódni hozzá. S ezzel a mi készületünk is talán új értelmet nyer, de legalábbis megfrissül.

Így hallgassuk/olvassuk Isten igéjét “5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt;” (Fil 2,5-7)

A mai szakaszunk az Újszövetség egyik legszebb Krisztusról szóló hitvallásából származik, az un. Krisztus-himnuszból. 

Már ez a kis részlet, ez a három vers is, amit felolvastam, rengeteg információt tartalmaz. Egy csomó mindent megtudhatunk belőle Krisztusról, pl. arról, hogy kicsoda is ő. De nem csak azt, hogy kicsoda, hanem arról is olvashatunk benne, hogy hogyan készült arra, hogy hozzánk érkezzen kétezer évvel ezelőtt! És, ha komolyan vesszük azt a másik igeszakaszt, amivel már legtöbben szerintem találkoztunk, hogy “Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8), akkor ebből egyenesen következik, hogy a fenti sorok nem csupán a földre jövő Krisztusról szól, hanem a most közénk, hozzánk, hozzám és hozzád jövő Krisztusról is szól.

Na, de mit tudunk meg ebből a fantasztikus szakaszból? Hogyan készül Jézus a veled való találkozásra?

1. “Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel” - Elsőnek azt tudjuk meg, hogy a Krisztus isteni hatalommal érkezik, de azt a hatalmát nem úgy használja, mint az emberi hatalmat.
   Valahogyan nem egy békesseges dolog soha, ha hatalomtól beszélünk. Ha meghalljuk csak magát a szót, “hatalom”, akkor annak mindig van valamilyen hátralépésre késztető hangulata. Ez nem véletlen, hiszen most is tapasztaljuk, hogy bár a világnak a kellemesebb felén lakunk (ne legyenek kétségeink efelől), de 21. század ide vagy oda, az emberi közösségek - úgy tűnik - előbb vagy utóbb mindig a feudalizmus felé konvergálnak, ahol a sok kicsi szolgálja a nagy és hatalmas keveseket.
   De Jézus nem ilyen! Ő nem zsákmányt gyűjt, nem pár év harácsolásra rendezkedett be, hanem éppen ellenkezőleg. Minden hatalmával alárendelte magát nekünk, hogy aztán megemelhessen. Felemelhessen magához.

2. “megüresítette önmagát” Ez nem azt jelenti, hogy Jézus, amikor a hatalmát értünk használta, akkor ő ne lett volna 100%-ban Isten. Nem is azt jelenti, hogy valamit szükségszerűen el kellett veszítenie ahhoz, hogy eljöhessen. Sem ez, sem más nem tudja őt korlátozni.
   Beszélünk arról az egyházban - nagyon helyesen - hogy magunkban helyet kell készíteni Jézusnak. De képzeljük csak el, Jézus nem csak, hogy várja a találkozást velünk, de ő is helyet készít a számunkra, megüresíti magát! Elképesztő!

3. “megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt” Emberré lett, azaz olyan formát öltött magára, amely kompatibilis azokkal, akikhez jön, velünk. Miért? Mert kapcsolódni jön.

És bizony Jézusnak e három, a velünk való találkozásra készülő, pontjából, mi is tanulhatunk, sőt példát is vehetünk. 

A hatalom jó gyakorlásából, az értünk dolgozó Istenfiútól megtanulhatjuk, hogy mi szolgái vagyunk, de egy despota szolgái, hanem valaki olyasvalakié, aki feláldozta magát értünk. 

A megüresedő Jézustól megtanulhatjuk, hogy ő a legnagyobb nyitottsággal közeledett felénk, mi se érjük be kevesebbel. 

Az emberré váló Krisztustól pedig megtanulhatjuk, hogy közeledjünk ahhoz, akivel találkozni akarunk. Ő emberré lett, mi pedig legyünk “istenibbé”, azaz törekedjünk arra, hogy minél inkább azon az úton és új járjunk, ahogyan ő azt megálmodta a számunkra. 

A velünk találkozni készülő Krisztus “indulata” vezessen bennünket ebben az adventben is! Ámen.