Két irányú menetel (Prédikáció, EHE, 2014.06.02.)

textus: Ézs 59,1-2.12-13.20

„Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.

Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt.

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. ”

Volt időszak, amikor nem nagyon tudtam hova tenni a mennybemenetel ünnepét. Mert a karácsony, a húsvét, rendben van, értjük a lényeget, hogy a Krisztus a földre jött és meghalt és feltámadt értünk. Ez volt a megváltás története. Ez az ami az életet jelenti, ami az örök életet jelenti mindannyiunk számára. De mit ünnepelünk, mire emlékezünk, mit jelent nekünk ma a mennybemenetel? Azt ünnepeljük, hogy Jézus elment és elhagy bennünket, hogy eltávolodik tőlünk?

Az ige, amit felolvastam, pontosan egy ellentétes irányú mozgást mutat nekünk: „De eljön Sionhoz a Megváltó” - mégis most mennybemenetel kapcsán van előttünk.

Van egy tábla a KRESZ-ben. Piros háromszög, fehér háttér, és két ellentétes irányba mutató nyíl. Mit jelent? Azt jelenti, hogy „vigyázat, szembe jövő forgalom”. Veszélyre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy most már nem csak abból az irányból lehet haladni, mint amerről mi jöttünk, hanem az ellenkezőből is! Egy ilyen táblát látunk most magunk előtt. Egy táblát, amin rajta van egy felfelé mutató irány – Jézus mennybemenetele – de egy lefelé mutató is „eljön Sionhoz a Megváltó”. Azonban ez a két állítás – ellentétben a KRESZ táblával – nem jelez veszély, sőt még csak ellentmondásban sincsen egymással.

Mert bár tény, hogy a bűn elválaszt bennünket Istentől. Az is tény, hogy nem látunk még színről színre és ez még nem a mennyei állapot és, hogy nem tudunk úgy élni, ahogyan kellene. És az is tény, hogy mindig elbukunk, mert nem vagyunk tökéletesek, és ezzel együtt az Istennel való kapcsolatunk sem lehet tökéletes, sőt. De, mind ezekkel szemben, az is tény, hogy mindez nem rajtunk múlik. A bűn által okozott távolság és tökéletlenség mellett a kegyelem hangjai is megszólalnak: „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson” - nem az Isten az, aki távol szeretne tartani bennünket magától. Ő nem távolságot akar közte és köztünk tudni, hanem kapcsolatot. Ez a kegyelem. Az Úr karja és füle, amely segít-összekapcsol és meghallgat bennünket.

Mennybemenetel ünnepe pedig ennek a kapcsolatnak, a két irányú mozgásnak az ünnepe. Nem azt ünnepeljük most, hogy Jézus elmegy, hogy itt hagy bennünket. Egyrészt ezt miért ünnepelnénk, másrészt pedig ez így nem is igaz! Ugyanis Jézus nem azért ment a mennybe, mert megunt bennünket, vagy mert elege lett belőlünk, vagy mert már nem akar velünk lenni! Hanem azért, hogy kiépítse a kapcsolatot, amiről az előbb beszéltem. Így lehet a mennybemenetel az „i”-n a pont, a karácsony (inkarnáció), a húsvét (megváltás) után az boldog befejezés.

És tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy bár befejezésről beszéltem, és valóban a mennybemenetel lezár egy szakaszt, de a történetnek nincsen vége. A KRESZ táblánk, még mindig érvényes, hiszen nincsen olyan feloldótábla vagy kereszteződés, ami feloldaná! Ugyanis csak egy kereszteződés van a világban! Krisztus keresztje! Így ez a tábla még érvényben van, és Jézus ugyan felment az Atyához, de vissza is jött, vissza is jön és velünk van. És létrehozza, építi javítja a kapcsolatot, aminek fenntartására mi alkalmatlanok lennénk.

Így van itt ma is köztünk és vár bennünket! Szólítsuk meg hát őt!

Ámen