Lélek és H2O (Prédikáció, Somlószőlős, 2. Családi Istentisztelet, 2015.09.27.)
textus:
Jn 4,6b-14
"Jézus
az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé
járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus
így szólt hozzá: Adj innom! 8 Tanítványai ugyanis
elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9A samáriai
asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni,
mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a
samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten
ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! –
te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
Ki
az aki tud úszni? [...] A legtöbbünk szerintem tud. Persze van,
aki nem tud megtanulni, van aki nem szereti a vizet, de azért a
többség tud. Nagyon emlékszem azokra a hetekre, amikor az
általános iskola első osztálya előtti nyáron megtanultam úszni.
Igen intenzív két hét volt a tanfolyam és sikeres is. Azóta
nagyon szeretem a vizet és vízközeli embernek tartom magam. Ez
abból is adódott, hogy Szolnokon nőttem fel a Tisza partján. Ott
egyszerűen olyan a vonzása a folyónak, hogy az ember nem tudja nem
szeretni a vizet. Főleg az élő vizet. Akkoriban nem nagyon
szerettem az uszodát, a strandot, pedig (akkor még) három is volt
a városban. Inkább a Tiszában a folyóban, az élő vízben
szerettem úszni, fürödni. Sok felejthetetlen pillanatot töltöttünk
el a családdal, később barátokkal a Tisza, vagy éppen a
Holt-Tisza partján.
A
mai igeszakaszunk egy nagyon érdekes és fontos történetet dolgoz
fel. Jézusnak egy nagyon fontos találkozását. Ennek a tanévnek a
családi istentiszteletein ilyen találkozásokat fogunk sorra venni.
Jézusnak ez a találkozása számomra mindig az első számú volt.
Jézus itt találkozik a samáriai asszonnyal. A nevét ennek az
asszonynak nem tudjuk, de talán így névtelenül, még inkább
hozzánk tud szólni a történet. Jézus samárián keresztül
utazik. Tudnunk kell, hogy a zsidók és a samáriaiak nagyon nem
szívlelhették egymást, és akkor még nagyon finom voltam. Jézus
a nagy gyaloglás közben rátalál egy kútra, amelynek -
valószínűleg a kávájára - leül és megpihen. A tikkasztó
közel-keleti hőségben egyedül van, mert a tanítványok valami
ennivaló után néztek. Ekkor lép a kúthoz az asszony, beszédbe
elegyednek. Ez önmagában nem tűnik érdekesnek, de tudnunk kell a
zsidók és a samáriaiak nem is beszéltek egymással, főleg nem
egy asszonnyal! Az asszony meg is lepődik, hiszen Jézus nem csak,
hogy beszél vele, de inni is kér tőle. Kér! És itt érkezik el a
beszélgetés a (z egyik csúcspontjához).
-Ha
tudnád ki az, aki veled beszél - mondta neki Jézus - "te
kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet"
Élő víz. De mit is jelent ez? Az asszony is értetlenkedik: "Nincs
is vödröd, nem tudsz a kútból meríteni, hogyan adnál nekem élő
vizet?" Persze számunkra talán már dereng, hogy Jézus itt
nem a kútvízről beszélt. És bizony nem is mondjuk egy folyóról,
vagy tóról, vagy más "élő víz"-ről, abban az
értelemben, ahogyan mi használjuk ezt a szót. Pedig már akkor is,
az ókorban, voltak fürdők és medencék, de Jézus mégsem arról
beszél.
Mi
ez az élő víz? Hallgassuk meg még egyszer mit mond róla Jézus:
"Aki
ebből a vízből iszik (ti.
a kútból),
ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok
neki, soha többé meg nem szomjazik mert örök éltre buzgó víz
forrásává lesz benne."
Hát ez meg hogyan lehet? Az emberi test 75%-a víz, egy ember
körülbelül maximum 3 napig bírja víz nélkül. Akkor hogyan
lehet, hogy akinek Jézus az élő vizet, az soha nem szomjazik meg?
Hét úgy, hogy Jézus itt nem a folyadékról, a H2O-ról, a vízről
beszél, hanem valami egészen másról. Jézus itt arról beszél az
asszonynak (és nekünk is), hogy a ahogyan az élethez, a fizikai
testünk fenntartásához elengedhetetlen a víz, úgy az örök
élethez, a üdvösséghez, az örök, a fizikai valóságon és
életen túlnyúló, azon túlhaladó élethez pedig "élő
vízre" van szükség. Ez az élő víz pedig nem más, mint
maga Jézus, az ő kegyelme, szeretete, tanítása, megváltása. A
lelkünket-életünket életben tartó és tápláló erő az élő
víz.
És
bizony, aki egyszer találkozik Jézussal az nem lesz "szomjas"
többé! Miért? Mert már megtalálta azt, amit, pontosabban akit
keres. Ha Jézussal találkozol nincsen szükség több kutatásra,
nem kell más, hogy betöltse a bennünk lévő űrt és vágyat a
vezetés, a gondviselés és a elfogadottság kapcsán. Mert ő
mindezt betölti élő vízzel!
És
ez az élő víz nem csak, hogy betölt és helyretesz, megtisztít
és vezet, hanem forrássá is válik. És ezen túl magunk is
átadhatjuk ezt másoknak. Ahogyan megízleljük az élő vizet, úgy
mi is Jézus eszközeivé válunk Jézus kegyelmének és munkájának.
Tovább tudjuk adni ennek az örömhírét. Hát ez a "Jézus-titok",
ha úgy tetszik. A kapott és továbbadott élő víz! Jézus erre
hív most minket: találkozzunk vele és legyünk az örök éltre
szomjoltó élő víz követei a világban. Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése