Az álarcos Isten (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 2. vasárnapja, 2017.03.12.)
textus: Mt 15,21-28
„21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és
Szidón vidékére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a
környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj
rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! 23 Jézus
azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a
tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.
24 De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel
házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérve leborult
előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! 26 Jézus erre így
válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a
kutyáknak. 27 Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De
hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk
asztaláról lehullanak. 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony,
nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a
leánya még abban az órában.”
Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!
Nem is olyan régen még a farsangi időszakban voltunk, a böjtöt
megelőzően. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt izgalmas ez az
időszak. Se szeri se száma a báloknak, buliknak, mulatságoknak.
És nem mellesleg a farsangi fánknak is idénye van, amit én nagyon
szeretek. De mi is a farsang lényege? Természetesen a beöltözés,
az álarc. Az, hogy másnak látszom, mint ami valójában vagyok,
rejtőzködöm. Ettől ugyan (belül) nem leszek más, de mást
mutatok kifelé. Mást látnak, mint ami/aki én vagyok.
A mai történetünk egy farsangi történet, még akkor is, ha
nincsen benne semmi mulatság. Jézus idegen (nem izraeli) városokban
jár, Tírusz és Szidón vidékén. Egy kánaáni, azaz nem
izraeli asszonnyal kerül itt kapcsolatba. Az asszony szinte a
semmiből „robban” be Jézus és tanítványok közé. Kiabál:
„Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! ” Kiabálásának
nem önös oka van, hanem a másért jár közben: „Leányomat
kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! ” - mondja. Az asszony
annak ellenére megy oda Jézushoz, hogy alaphelyzetben semmilyen
segítséget nem várhatna tőle. Valószínűleg tisztában van
vele, hogy mivel idegen, egy tiszteletre méltó zsidó férfi nem
állna szóba vele. Ezt támasztja alá a tanítványok reakciója
is: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” „Küldd már
el mert ez nagyon ciki!” (Nagy hasonlóságot mutat a helyzet a két héttel ezelőttivel.) Pedig az asszony mindent megpróbál.
„Dávid Fiának” nevezi Jézust (utalva arra, hogy Jézus Dávid
király leszármazottja), pedig ő nem volt izraelita, számára ezek
a szavak nem valószínű, hogy nagy jelentőséggel bírtak. Azt
mondta, amiről úgy vélte, hogy Jézus ezt akarja hallani. De Jézus
nem válaszolt neki egészen addig, amíg a tanítványok nem kérték,
hogy küldje már el, és az asszony újra le nem borult előtte.
Ekkor egy nagyon döbbenetes mondat hangzik el, aminél kevés
erősebb van az evangéliumban: „Nem jó elvenni a gyermekek
kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” […] Ízlelgessük egy
kicsit ezt a mondatot… Nem hiszem, hogy a Jézustól várható,
segítségkérésre adott válaszlehetőségek között felsorolnánk
ezt a mondatot. Nem így ismertük meg Jézus. Nem úgy, hogy
„lekutyáz” valakit, aki segítséget kér tőle. Egy anyát, aki
a lánya gyógyulásáért jár közben.
Egy farsangi helyzetben vagyunk, legalábbis az álarc értelmében.
Jézus rejtőzködik ebben a történetben, mégpedig az
irgalmatlanság álarca mögé bújik. Azt sejteti, hogy ő nem
fog foglalkozni ezzel az asszonnyal, mert ő nem „gyermek”
(izraelita), hanem „kutya” (pogány). Ne tudom, hogy erre mi mit
válaszolnánk hasonló helyzetben… Az asszony azonban nem tágít
és a történet folytatódik: „Úgy van, Uram! De hiszen a
kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról
lehullanak.” - hangzik a reakció Jézus mondatára. Az asszony
nem tesz mást, mint belehelyezkedik abba a helyzetbe és szerepbe,
amit ez a rejtőzködő Jézus teremtett, elfogadja, és ezen
belül próbálja őt meggyőzni. Miért? Mert a lányáért
mindent megtenni, és biztos abban, hogy Jézus tud rajta segíteni,
vagy még pontosabban: hisz abban, hogy Jézus tud rajta segíteni.
És sikerrel jár, ezt mondja neki Jézus: „Asszony, nagy a te
hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még
abban az órában.”
Boldog vég, happy end, ahogyan a filmes szakma mondja, de mégis
azért ott van bennünk a felzaklató kérdés: Hogyan mondhat Jézus
ilyet? És miért?
Van a teológiában egy fogalom, amit nagyon sokszor emlegetünk.
Latinul ez így hangzik: Deus Absconditus, azaz magyarul: a
rejtőzködő Isten. Vagy – hogy maradjunk a meglévő példánál
– az álarcos, vagy „farsangoló” Isten. Vannak olyan
helyzetek, vannak olyan idők, amikor (nem tudjuk miért), de az
Isten rejtőzködik. Vagy abban az értelemben, hogy nem ad jelt
magáról, vagy abban az értelemben, hogy nem annak mutatkozik, mint
aki valójában. Ez legsúlyosabban a keresztben jelenik ez meg. A
szenvedő Krisztusban az Isten rejtőzködik, hiszen nem láthatjuk
dicsőségét, hatalmát, hanem éppen ellenkezőleg, a kereszten
aratott győzelem egy végső vereségnek tűnik, de a vereség
álarca mögött ott van a győzedelmes Krisztus. Ebben a történetben
is rejtőzködik, mégpedig az irgalmassága az irgalmatlanság
álarca mögött.
De hogyan is tudjuk ebben a rejtőzködésben felismerni a Krisztus
valódi arcát? Mi Jézus megrendítő mondata? „Nem jó elvenni
a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Ez egy
abszurd mondat volt az izraeliták számára. Ők – mind a mai
napig – kínosan ügyelnek a kultikus tisztaságra, azaz arra, hogy
mit szabad és mit nem szabad megenni, és főleg, hogyan, milyen
formában és elkészítési mód szerint. Ebben a nagyon szigorú
rendszerben nem volt helye az állatoknak. A kutyák nem lehettek ott
az asztalnál. Mit tesz Jézus? Bár az irgalmatlanság álarca mögé
rejtőzik, de valójában beemeli az Isten népébe ezt az asszonyt
úgy, hogy „helyet teremt neki” az asztalnál!
Feltehetjük a kérdést, hogy miért így? Miért kellett ezt ilyen
komplikáltan megtenni? Azért mert Jézus azt is meg akarta tanítani
az asszonynak, hogy attól még, hogy a „megfelelő szavakat”
mondja („Dávid Fia”), nem feltétlenül kapja meg azt, amit
szeretne. És vajon akkor is Őt kéri-e, ha nem válaszol olyan szépen, mint ahogyan az asszony kérte őt! Bizony, mert a Krisztus nem automata, hanem az ő vele való
kapcsolat hit kérdése. Jézus megpróbálja az asszony hitét, aki
megállja a próbát, és a lánya meggyógyul.
Milyen üzenetet hordoz ez a számunkra. A mai vasárnap az irgalom
vasárnapja, és a 25. zsoltár 6. verse adja meg böjt második
vasárnapjának témáját: „Gondolj Uram irgalmadra!” De
mit is jelent az irgalom? Az irgalom az együttérzésből fakadó
cselekvő-segítő szeretetet jelenti. Meg volt ez Jézusban? Igen.
De azt is megmutatta, hogy ahogyan az ő személyét, a cselekvését
sem lehet egy mintába, sémába beszorítani. Nem kapjuk meg mindig,
amit akarunk és amikor akarjuk csak mert ő irgalmas! Ehhez hitre
van szükség és a Jézusba való belekapaszkodásra, akkor is, ha
az egy „álarc”, akkor is, ha nem azt tapasztaljuk vele
kapcsolatban, amit elvárnánk, akkor is ha rossznak tűnik, akkor is
a fájdalmas! Mert a hit feltétlen bizalmat (is) jelent midig és
minden helyzetben.
A másik nagyon fontos és forradalmi üzenete ennek a történetnek,
hogy ez a hit, ez a belekapaszkodás mindenki számára nyitott.
Ennek pedig két oldala van. Bátorító üzenet ez azoknak, akik még
távol vannak Jézustól, mert nyilvánvaló, hogy bárki
„csatlakozhat”. Nincsen sem nemi, sem nemzetiségi, sem semmilyen
kitétel, csak a hit számít. Másrészről viszont figyelmeztetés
azoknak, akik közel vannak, vagy közel érzik magukat Jézushoz,
templomba járnak, imádkoznak, evangélikusnak lettek
megkeresztelve, konfirmáltak… Figyeljünk oda, és időről időre
vizsgáljuk meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk e Jézussal, mert
csak a hit számít. Minden mást, a templomba járás, az imádkozás,
a keresztséget, a konfirmációt stb. a hit tesz élővé. Ha így
van/lesz akkor újra és újra le fog hullani az álarc, vége lesz a
„farsangnak” és mindig rátalálunk az irgalmas Istenre! Ámen
Jómagam azt gondolom, hogy ez egyfajta 'teszt' volt Jézustól - és az asszony átment rajta! A hite megtartotta , és meggyógyult a lánya. És fontos kulcsmondat volt az Lelkész Úr részéről, hogy "attól még, hogy a „megfelelő szavakat” mondja („Dávid Fia”), nem feltétlenül kapja meg azt, amit szeretne". Ez tényleg a hit kérdése, urambocsá' diadala volt.
VálaszTörlésDe érdekes lehet az is, hogy Jézus vajon miért ment "külföldre"? Ezért a 'próba' kedvéért? Vagy hallott esetleg visszajelzéseket saját magával kapcsolatban? Talán "előkészíteni" a dolgokat...?!
Ui: Nagyon szép lett a böjti ima, köszönöm szépen, hogy olvashattam!
Én pedig köszönöm az aktivitást!
TörlésÉn pedig a lehetőséget köszönöm, hogy olvashatom az anyagokat itt! :)
VálaszTörlés