Lego, ember, teremtés (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2018.06.24.)
textus:
Mal 2,10
„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett
bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az
atyáinkkal kötött szövetséget?”
Bizonyára sokan ismerik azt a TV műsort, amely már 2001 óta látható több csatornán is. A címe: „Hogyan készült?” (How It's Made). Ez egy ismeretterjesztő sorozat, amely – ahogyan a címe is mutatja – utánajár mindenféle dolognak, hogy hogyan készül. Vannak közöttük egyszerűek, mint pl. a fogpiszkáló, de olyan összetett dolgok is, mint egy szélerőmű.
Amióta
pedig az internet elterjed a világban – 2001-ben az indulás
időpontjában, még közel sem annyira mint ma – azóta a régebbi
részeket vissza lehet nézni, és rácsodálkozni, hogy hogyan
készül egy-egy olyan használtai tárgy, amit szinte minden nap a
kezünkbe veszünk, vagy használunk valamilyen formában, de soha
nem gondoltunk bele, hogy hogyan készülhetett, micsoda tervező
munka, vagy technológia áll mögötte.
A
minap „belefutottam” az interneten az egyik régebbi részbe.
Nagyon izgalmas volt, mert azt mutatta be, hogy hogyan készül
gyermekkorom egyik kedvenc játéka a Lego. Ez a dán játékcsalád,
még ma is nagyon erős. Sok népszerű játék „kihalt” már az
évtizedek során, de Lego simán tartja magát. Nem hiszem, hogy ma
van olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné. Döbbenetes számok
hangzottak el a Hogyan készült bő öt perces epizódjában.
Minden Lego kicsi műanyag darabkaként kezdi, amit beolvasztanak
hatalmas tömbökbe, aztán formába öntik, lehűtik és a
konténerekbe rakják, színek és formák szerint. Mindez a folyamat
tíz (igen 10!) másodpercig tart, és teljesen automatizált. Ezért
lehet az, hogy a Lego központi gyárában, Dániában, 1,7 millió
darab készül el óránként! De nem csak ilyen döbbenetes számok
hangzottak el, hanem bemutatták azokat a komplex gyártósorokat,
amely ontják magukból a gyerekek kedvencét. Micsoda tervezőmunka,
micsoda kreativitás, micsoda technika! És az ember tudja, hogyha
Legót vesz, akkor jót vesz, mert ez a márka garanciát jelent.
„Hiszen
egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” -
írja Malakiás próféta. Ha az
emberiségről egy „Hogyan készült” videót készítenénk,
akkor abban sok minden szerepelhetne. Szerepelhetne például egy
ősrobbanás, a Naprendszer kialakulása, az „ősleves”, az
egysejtűek, de még az evolúció is! Azonban egy nagyon gyatra és
összefüggéstelen rész lenne, amennyiben nem lenne benne az Isten!
Mert az a helyzet, hogy a tudomány aktuális állása szerint,
valahogyan mindig lehet magyarázni, hogy hogyan „készült” a világ és az
ember, de egy biztos: az a döbbenetes kreativitás, tervezőmunka és
technika, aminek eredményeképpen ma olyanok vagyunk, amilyenek, az
a Mindenható Istenre mutat egyértelműen és minden kétséget
kizáróan! Nem véletlenül mondja Pál apostol: „mert
ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten
nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök
hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ
teremtésétől fogva.” (Róm
1,19-20)
Sok a párhuzam, de van két nagy különbség, a Lego gyártása és az ember
teremtése között. Mert bár a Lego, mint márka garanciát jelent
a minőségre, de csupán egy tárgyról, tárgyakról van szó. Ha
bemegyek a játékboltba, leveszem a polcról, vagy ha megrendelem a
netről, és a futár kihozza házhoz, onnantól kezdve az én
felelősségem a játék. Ugye „pénztártól való távozás után
reklamációt nem fogadunk el” - szól a „híres” mondás. Ott
van a dobozon a logó, de onnantól, hogy a játék hozzám kerül, a
gyárnak már semmilyen köze sincsen hozzá, hozzám. És bizony az
ember csak ember, van, hogy elvesznek a darabok. Emlékszem
gyerekkoromban, mindig eltűntek azok a kockák, figurák,
építőelemek, amik pont kellettek volna. Úgy el tudtak tűnni,
hogy az elképesztő. Nem nagy helyen, egy tizedik emeleti
panellakásban laktunk, ahol – valljuk be őszintén – nem sok
zegzug van, ahol egy Lego figura „elrejtőzhet”, de sikerült
nekik. Egy – szintén lakótelepen lakó – barátom mondta
találóan, hogy nem lehet más megoldás ezekre az eltűnt
darabokra, minthogy beszívta a fal… Minden más eshetőséget már
megvizsgáltunk. Aztán össze is törhetnek a darabok, bár tudjuk,
hogy amúgy nagyon strapabíróak. Gyakorló szülők ismerik azt a
semmivel sem összetéveszthető kínt, amikor egy Lego kockára
rálépünk, mezítláb! Stb., stb., stb.
Azonban
az ember több, sokkal több mind Lego. Nem csak amiatt, hogyan
milliárdszor összetettebb rendszer, nem csak amiatt, hogy az ember
volt az, aki megálmodta és létrehozta a Legót, hanem abban is
nagyon különbözik, hogy milyen viszonyban van készítőjével.
Mert az ember soha, de soha nem szakad el Teremtőjétől. Amíg a
Legót, ha leveszem a polcról, már semmi köze sincs a gyártóhoz,
addig az ember soha nem választható le, nem választható el
Teremtőjétől! Soha semmilyen körülmények között. Még akkor
sem, ha nem hiszünk benne, még akkor sem, ha haragszunk rá, még
akkor sem, ha nem érezzük, hogy ott van. Mert az Isten láthatatlan
„kezének” nyoma, vagy ha úgy tetszik „ujjlenyomata” ott van
bennünk, amely összekapcsolja teremtményt a Teremtővel. Pontosan
ez a kapcsolódási pont, ami miatt örökké hozzá tartozunk!
A második különbség pedig az, hogy amíg a Legóról szóló
rövid videóban ámulattal figyeljük a teljesen automatizált
gépsorokat, robotokat, addig a Teremtő munkája és ujjlenyomata
személyes kapcsolatot is jelent! Nem véletlen fogalmaz úgy
Malakiás „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten
teremtett bennünket!” Egy atyánk van. S bár itt a Bibliában
kis betűvel van írva az „atya”, így nyilván Ádámról van
szó, de mi most nyugodtan írjuk, „mondjuk” ezt nagybetűvel!
Sőt! Csupa nagybetűvel: Egy ATYÁNK van! Mert a Teremtő nem egy
automatizált gépsor, hanem velünk személyes kapcsolatba lépni
akaró Isten!
És
az Úr örökké kapcsolatban van velünk, akkor is mikor elveszünk,
látszólag végleg, vagy legalábbis nagyon-nagyon… És akkor is,
amikor ránk lépnek,… és nem mezítláb, hanem „bakanccsal”!
Ezekben a helyzetekben is ott akar lenni az Úr velünk együtt!
Nagyon érdekes a mai igénkben… Hogyan is írja Malakiás?
„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett
bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az
atyáinkkal kötött szövetséget?” Nyilvánvalóan Malakiás
itt, az eredeti helyzetben Izrael népének szánta a mondanivalóját,
és mikor azt írja, hogy hűtlenek lettek a szövetséghez, akkor az
Ábrahámmal, illetve a Mózessel kötött szövetségre gondol.
Azonban Isten igéjének egy nagyon fontos, és életbevágó
tulajdonsága, hogy nem csak azoknak szól, akiknek eredetileg
íródott, hanem üzenhet – a Szentlélek által – minden
embernek, bárhol és bármikor is éljenek, így, ma nekünk is. És
ez az ige fantasztikus példa erre. Ugyanis, amikor a szövetség
kapcsán arról beszél, hogy hűtlenek lettek, meggyalázva
szövetségét, akkor az a szó, amely az eredetiben van, nem csupán
azt jelenti, hogy „meggyalázni”, hanem azt is, hogy „átszúrni”
(ld. Jób 26,13; Ez 32,26)! Nyilván Malakiás részéről nem
szándékos, de micsoda fantasztikus párhuzam ez! Az ember
hűtlensége a soha hűtlenné nem váló, és velünk állandóan
kapcsolatot kereső Teremtőhöz minden korban ott van, bennünk is
ott van, és kivédhetetlen. Olyankor, mikor Istentől eltávolodunk,
vagy nem a megfelelő helyen van az életünkben, akkor ő ezt úgy
éli meg, mint hűtlenséget a vele való kapcsolatban – vagy
ahogyan az ige fogalmaz – a kapcsolat „átszúrását”,
„átdöfését”! Sőt, az
ige szerint az egymás iránt való hűtlenségünk is ugyanezt
eredményezheti!
De
azért, hogy ez ne legyen egy végleges, ne legyen bennünket
megsemmisítő állapot, ezért az Isten is „átszúrt” valamit,
pontosabban valakit! Jézus Krisztus keresztje az Isten örök
szövetségének, a teremtmény és a Teremtő közötti kapcsolatnak
a restaurációja, helyreállítása! Amit átszúrtak, azt egy
átszúrással hozta helyre a Mindenható! Micsoda fantasztikus
mélysége van az igének!
Így
hát nyitva előttünk az ajtó! Nyitva arra, hogy a Teremtővel
felvegyük a kapcsolatot, akkor is, ha eddig még nem tettük, és
akkor is, ha most távol van tőlünk, de akkor is, ha közel. Hiszen
ahogyan Péter apostol mondta: „Mert tiétek ez az ígéret
és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket
csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
(Apcsel 2,39). Így legyen! Ámen!
Ámen! Tökéletes, perfekt prédikáció, öröm volt olvasni! :-)
VálaszTörlés