Jézus és a családmodell (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2019.08.18.)

textus: Lk 8,19-21

„19Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. 20Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. 21Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”

Manapság rengeteg szó esik a közbeszédben a családról, annak fogalmáról, mindenféle fórumokon és csatornákon. A családok így, a családok úgy, ilyen az igazi család, vagy olyan az igazi család, de amolyan biztos nem, na amaz meg aztán tényleg biztos nem… Családi pótlék, családtámogatás, családsegítő, családvédelem meg még vagy ezer olyan fogalom, ami manapság már szinte közhelyszámba megy. Mégis azt látjuk emellett (meg sokszor éppen ezek miatt) a család, mint olyan válságban van. Nem az intézmény – igazából nem is szeretem a kifejezést, hogy a „család intézménye” – hanem inkább inkább a kapcsolatok ember és ember között. Mert bármilyen tervet meg lehet alkotni arra, hogy hogyan védünk meg egy intézményt (akár a családot, mint intézményt), de ha a kapcsolati rendszer, az emberi kapcsolatok hálója sérült, akkor az egész falara hányt borsó. És tényleg falra hányt borsó…!

Azonban az tény és való, hogy mai környezet nem ideális a családok számára. A túltolt individualizmus, az egyén mindenek fölött való „istenítése”, meg ennek a szöges ellentéte, a nagyobb csoport, a tömegközpontú intézkedések és a tömegközpontú retorika, harapófogóba szorítja az ember és ember közötti kapcsolatot és a kisközösségeket, amelyek között talán a legfontosabb a család.

A mai igénkben Jézus – úgy tűnik – pontosan ezen a harapófogón szorít még egy nagyot. Úgy látszik mintha a család ellen szólna. „Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Így ír a mai történetünk.

Jézust tömegek hallgatják. Azért mennek hozzá, mert azt érzik, hogy valami többet, valami mást hallanak tőle, mint amit megszokhattak, mint ami általános. (Azt hiszem erre kellene ma is törekednünk az egyházban.) És ez a nem-megszokottság nem csak a tartalomban, de elmondásának módjában, annak átadásában is megnyilvánul. Jézus gyönyörűen tanítja kiszólásaival is nem csak azokat, akiknek kiszól, hanem a körül lévő tömeget és a tanítványokat is. Komplexen gondolkodik és isteni természete által egységbe hoz olyan dolgokat, helyzeteket, állításokat is, amelyek emberi számítás szerint soha nem lehetnének harmóniában. Ennek egy nagyon eklatáns példáját találhatjuk a mai történetünkben.

Jézus tanít, közben pedig megérkezik hozzá a vér szerinti családja. De legalábbis édesanyja és testvérei biztosan. Édesapjáról, Józsefről nem olvasunk. Tudjuk azt, hogy Jézusnak több testvére is volt, egyet név szerint ismerünk, Jakabot, aki (valószínű) az Újszövetség Jakab levelének szerzője. Szóval megérkeznek, de akkora a Jézust hallgató tömeg, hogy nem tudnak közel jutni hozzá, csak üzennek. A tömeg szájról, szájra adja a hírt, míg megérkezik a középen lévő Jézushoz: „Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének.”

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ehhez az igéhez, ahhoz a családfogalomhoz, amit Jézus itt el akar mondani, három dolgot kell tisztáznunk:

1. Mi van emögött a kijelentés mögött? („Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének.”)

2. Mi erre Jézus válasza?

3. És mi mit tanulhatunk ebből?

1. Mi van emögött a kijelentés mögött „Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének.”?

E mögött a kijelentés mögött, az információ puszta átadásán túl, egy két irányból érkező elvárás is meglapul, illetve a kíváncsiság, hogy vajon hogyan reagál Jézus. Az elvárás az, hogy Jézus menjen a családjához. Nem véletlen, hogy mindez nyilvánosság előtt zajlik, hiszen nagyon kíváncsiak az emberek, hogy Jézus mit reagál egy ilyen helyzetben. Ott van az elvárás a tömegben, hogy „Na, vajon Jézus valóban az a rendes ember, akinek gondoljuk? Vajon megteszi-e azt, amit egy rendes embernek meg kell tenni: ha a család hívja akkor megy.” És nyilvánvalóan ott van magának a családnak is az elvárása: „Jézus gyere. Hozzád jöttünk.” Talán még az a gondolat is benne lehetett Jézus családjában, hogy „na, most mindenki látni fogja, hogy az én fiam/az én testvérem ez a híres tanító!” Azonban az evangéliumból nyilvánvalóan kiderül, hogy a Jézus felé támasztott elvárások…, hogy úgy mondjam… nem nagyon szoktak bejönni. (Erről a Jézus felé támasztott elvárásokról,két héttel ezelőtt sokat beszéltünk, Lázár feltámasztása kapcsán.)

2. Mi Jézus reakciója erre?

Érdekes, hogy Jézust „munka közben” szólítják meg. A család a tömeg szélén, Jézus meg éppen középen tanít. Azért, azt hiszem, az lett volna a helyes, ha a család megvárja, hogy a családtag, Jézus, befejezze a munkát, és utána hívják csak oda. Azt hiszem az efféle udvariasság nem korhoz, vagy földrajzi helyhez kötött, hanem egyetemes érték. De mégsem így tettek. Jézus válasza pedig olyan, mint egy hideg zuhany: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” „No, ez kemény.”; „Így leoltani mindenkit!”; „Ez durva!” Azt hiszem ilyen és ezekhez hasonló gondolatok kavaroghattak a tömegben, a tanítványokban, de Jézus családjában is. Talán bennünk is… Azonban ez kellett ahhoz, hogy Jézus világos kinyilvánítsa: Őt nem lehet sehova sem parancsolni! Nincsen olyan, hogy „gyere ide!”, „csináld ezt vagy azt!” Ez nem így működik. Jézus csak azt teszi meg, amit ő is akar! És igen, a szenvedése és halála is olyan események voltak, amelyeket ő is akart. Amikor elfogják Jézust a zsidó főpapok, Péter apostol meg kardot ránt, hogy megvédje mesterét, Jézus rászól: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,52-53) De annak, ott és akkor, úgy kellett történnie. Amikor Jézus megtesz valamit, akkor azért teszi meg, mert ő is akarja.

3. És mi mit tanulhatunk mindebből?

Le kell szögeznünk, hogy itt, ebben a szakaszban, Jézus nem a család ellen szól. Itt Jézus nem azt mondja, hogy a vér szerinti, vagy választott családtagok, a családi kötelék nem fontos, vagy éppen olyan, ami elvetendő, és főleg nem idejétmúlt! Hanem rámutat arra, hogy őt nem lehet kényszeríteni, ahogyan erről az előbb beszéltünk. De! Nem csupán ennyit mond, és nem csak a tömegnek és a családjának, hanem az akkori és mai tanítványaihoz is szól. Jézus nem azt mondja, hogy „na, ilyet nem lehet velem csinálni!”, hanem azt: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Ezzel nem csupán „megfegyelmezi” a hallgatóságot, hanem pozitív üzenetet is közvetít, harmóniába hozza mondanivalóját. Ugyanis ezzel a kijelentéssel kitágítja a család fogalmát. Mit gondolunk miért szólítjuk egymást „testvér”-nek a gyülekezetben? Hát ezért. Mert Krisztusban vagyunk testvérek! Jézus nem a vér szerinti család ellen szól, hanem magas méltóságra emeli a hívő közösséget. És ez nem csupán retorikai elem, nem marketingfogás, hanem élő valóság! És bárcsak az lenne!

Másrészt pedig Jézus megfogalmazása is fontos: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Persze gondolhatjuk, hogy azért csupán az „anyám” és a „testvéreim” kifejezés van itt, mert az anyja és a testvérei álltak a tömeg szélén, de szerintem ennek van még egy többletjelentése. Ez pedig az, hogy a Jézussal, mint lelki családtaggal való kapcsolat csakis közvetlen lehet! Nincsen áttételes, több generációs formáció! A Jézussal való kapcsolat nem örökölhető! Ahogyan Gáncs Péter nyugalmazott püspök úr mondta egyszer: Istennek nincsenek unokái csak gyermekei.

Hányszor hallom azt, hogy „az én édesanyám/édesapám/nagymamám/nagypapám milyen vallásos volt. Mindig ott volt a templomban!” Ez mind nagyon jó! Legyél büszke rájuk! És te? Veled mi van? Mert a nagymama nagyon sokat segíthet abban, hogy megismerd az Isten, megismerd Jézus, és persze nagyon sokat tehet azért is, hogy amikor már nem muszáj a templom közelébe se gyere. De kapcsolatban lenni, kapcsolatban az élő Jézussal csakis direktben lehet! Nem a nagymamán, de még csak a papokon keresztül sem. Csakis közvetlenül.

De micsoda jó hír és méltóság! Nem kell, hogy valaki beajánljon Jézusnál, nem kell, hogy valami ismerős elintézze a protekciót a Mesternél! Ő maga kínálkozik fel nekünk, legyünk családtagjai, testvérei neki és egymásnak is!