Jézus és a családmodell (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap, 2019.08.18.)
textus:
Lk 8,19-21
„19Egyszer
elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a
sokaság miatt. 20Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid
kint állnak, és látni szeretnének. 21Ő azonban így válaszolt:
Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét
hallgatják, és megtartják.”
Manapság
rengeteg szó esik a közbeszédben a családról, annak fogalmáról,
mindenféle fórumokon és csatornákon. A családok így, a családok
úgy, ilyen az igazi család, vagy olyan az igazi család, de amolyan
biztos nem, na amaz meg aztán tényleg biztos nem… Családi
pótlék, családtámogatás, családsegítő, családvédelem meg
még vagy ezer olyan fogalom, ami manapság már szinte közhelyszámba
megy. Mégis azt látjuk emellett (meg sokszor éppen ezek miatt) a
család, mint olyan válságban van. Nem az intézmény – igazából
nem is szeretem a kifejezést, hogy a „család intézménye” –
hanem inkább inkább a kapcsolatok ember és ember között. Mert
bármilyen tervet meg lehet alkotni arra, hogy hogyan védünk meg
egy intézményt (akár a családot, mint intézményt), de ha a
kapcsolati rendszer, az emberi kapcsolatok hálója sérült, akkor
az egész falara hányt borsó. És tényleg falra hányt borsó…!
Azonban
az tény és való, hogy mai környezet nem ideális a családok
számára. A túltolt individualizmus, az egyén mindenek fölött
való „istenítése”, meg ennek a szöges ellentéte, a nagyobb
csoport, a tömegközpontú intézkedések és a tömegközpontú
retorika, harapófogóba szorítja az ember és ember közötti
kapcsolatot és a kisközösségeket, amelyek között talán a
legfontosabb a család.
A
mai igénkben Jézus – úgy tűnik – pontosan ezen a harapófogón
szorít még egy nagyot. Úgy látszik mintha a család ellen szólna.
„Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak
Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: Anyád
és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. Ő azonban így
válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten
igéjét hallgatják, és megtartják.” Így ír a mai
történetünk.
Jézust
tömegek hallgatják. Azért mennek hozzá, mert azt érzik, hogy
valami többet, valami mást hallanak tőle, mint amit megszokhattak,
mint ami általános. (Azt hiszem erre kellene ma is törekednünk az
egyházban.) És ez a nem-megszokottság nem csak a tartalomban, de
elmondásának módjában, annak átadásában is megnyilvánul.
Jézus gyönyörűen tanítja kiszólásaival is nem csak azokat,
akiknek kiszól, hanem a körül lévő tömeget és a tanítványokat
is. Komplexen gondolkodik és isteni természete által egységbe
hoz olyan dolgokat, helyzeteket, állításokat is, amelyek emberi
számítás szerint soha nem lehetnének harmóniában.
Ennek egy nagyon eklatáns példáját találhatjuk a mai
történetünkben.
Jézus
tanít, közben pedig megérkezik hozzá a vér szerinti családja.
De legalábbis édesanyja és testvérei biztosan. Édesapjáról,
Józsefről nem olvasunk. Tudjuk azt, hogy Jézusnak több testvére
is volt, egyet név szerint ismerünk, Jakabot, aki (valószínű) az
Újszövetség Jakab levelének szerzője. Szóval megérkeznek, de
akkora a Jézust hallgató tömeg, hogy nem tudnak közel jutni
hozzá, csak üzennek. A tömeg szájról, szájra adja a hírt, míg
megérkezik a középen lévő Jézushoz: „Anyád és testvéreid
kint állnak, és látni szeretnének.”
Ahhoz,
hogy közelebb kerüljünk ehhez az igéhez, ahhoz a
családfogalomhoz, amit Jézus itt el akar mondani, három dolgot
kell tisztáznunk:
1.
Mi van emögött a kijelentés mögött? („Anyád és testvéreid
kint állnak, és látni szeretnének.”)
2.
Mi erre Jézus válasza?
3.
És mi mit tanulhatunk ebből?
1.
Mi van emögött a kijelentés mögött „Anyád és testvéreid
kint állnak, és látni szeretnének.”?
E
mögött a kijelentés mögött, az információ puszta átadásán
túl, egy két irányból érkező elvárás is meglapul, illetve a
kíváncsiság, hogy vajon hogyan reagál Jézus. Az elvárás az,
hogy Jézus menjen a családjához. Nem véletlen, hogy mindez
nyilvánosság előtt zajlik, hiszen nagyon kíváncsiak az emberek,
hogy Jézus mit reagál egy ilyen helyzetben. Ott van az elvárás a
tömegben, hogy „Na, vajon Jézus valóban az a rendes ember,
akinek gondoljuk? Vajon megteszi-e azt, amit egy rendes embernek meg
kell tenni: ha a család hívja akkor megy.” És nyilvánvalóan
ott van magának a családnak is az elvárása: „Jézus gyere.
Hozzád jöttünk.” Talán még az a gondolat is benne lehetett
Jézus családjában, hogy „na, most mindenki látni fogja, hogy az
én fiam/az én testvérem ez a híres tanító!” Azonban az
evangéliumból nyilvánvalóan kiderül, hogy a Jézus felé
támasztott elvárások…, hogy úgy mondjam… nem nagyon szoktak
bejönni. (Erről a Jézus felé támasztott elvárásokról,két héttel ezelőtt sokat beszéltünk, Lázár feltámasztása kapcsán.)
2.
Mi Jézus reakciója erre?
Érdekes,
hogy Jézust „munka közben” szólítják meg. A család a tömeg
szélén, Jézus meg éppen középen tanít. Azért, azt hiszem, az
lett volna a helyes, ha a család megvárja, hogy a családtag,
Jézus, befejezze a munkát, és utána hívják csak oda. Azt hiszem
az efféle udvariasság nem korhoz, vagy földrajzi helyhez kötött,
hanem egyetemes érték. De mégsem így tettek. Jézus válasza
pedig olyan, mint egy hideg zuhany: „Az én anyám és az én
testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
„No, ez kemény.”; „Így leoltani mindenkit!”; „Ez durva!”
Azt hiszem ilyen és ezekhez hasonló gondolatok kavaroghattak a
tömegben, a tanítványokban, de Jézus családjában is. Talán
bennünk is… Azonban ez kellett ahhoz, hogy Jézus világos
kinyilvánítsa: Őt nem lehet sehova sem parancsolni! Nincsen olyan,
hogy „gyere ide!”, „csináld ezt vagy azt!” Ez nem így
működik. Jézus csak azt teszi meg, amit ő is akar! És
igen, a szenvedése és halála is olyan események voltak, amelyeket
ő is akart. Amikor elfogják Jézust a zsidó főpapok, Péter
apostol meg kardot ránt, hogy megvédje mesterét, Jézus rászól:
„Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard
által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg
Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is
többet?” (Mt 26,52-53) De annak, ott és akkor, úgy kellett
történnie. Amikor Jézus megtesz valamit, akkor azért teszi meg,
mert ő is akarja.
3.
És mi mit tanulhatunk mindebből?
Le kell szögeznünk, hogy itt, ebben a szakaszban, Jézus nem a
család ellen szól. Itt Jézus nem azt mondja, hogy a vér szerinti,
vagy választott családtagok, a családi kötelék nem fontos, vagy
éppen olyan, ami elvetendő, és főleg nem idejétmúlt! Hanem
rámutat arra, hogy őt nem lehet kényszeríteni, ahogyan erről az
előbb beszéltünk. De! Nem csupán ennyit mond, és nem csak a
tömegnek és a családjának, hanem az akkori és mai tanítványaihoz
is szól. Jézus nem azt mondja, hogy „na, ilyet nem lehet velem
csinálni!”, hanem azt: „Az én anyám és az én testvéreim
azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Ezzel
nem csupán „megfegyelmezi” a hallgatóságot, hanem pozitív
üzenetet is közvetít, harmóniába hozza mondanivalóját. Ugyanis
ezzel a kijelentéssel kitágítja a család fogalmát. Mit
gondolunk miért szólítjuk egymást „testvér”-nek a
gyülekezetben? Hát ezért. Mert
Krisztusban vagyunk testvérek! Jézus nem a vér szerinti család
ellen szól, hanem magas méltóságra emeli a hívő
közösséget. És ez nem csupán retorikai elem, nem
marketingfogás, hanem élő valóság! És bárcsak az lenne!
Másrészt
pedig Jézus megfogalmazása is fontos: „Az én anyám
és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét
hallgatják, és megtartják.” Persze gondolhatjuk, hogy azért
csupán az „anyám” és a „testvéreim” kifejezés van itt,
mert az anyja és a testvérei álltak a tömeg szélén, de
szerintem ennek van még egy többletjelentése. Ez pedig az, hogy a
Jézussal, mint lelki családtaggal való kapcsolat csakis közvetlen
lehet! Nincsen áttételes, több generációs formáció! A Jézussal
való kapcsolat nem örökölhető! Ahogyan Gáncs Péter
nyugalmazott püspök úr mondta egyszer: Istennek nincsenek unokái
csak gyermekei.
Hányszor
hallom azt, hogy „az én édesanyám/édesapám/nagymamám/nagypapám
milyen vallásos volt. Mindig ott volt a templomban!” Ez mind
nagyon jó! Legyél büszke rájuk! És te? Veled mi van? Mert a
nagymama nagyon sokat segíthet abban, hogy megismerd az Isten,
megismerd Jézus, és persze nagyon sokat tehet azért is, hogy
amikor már nem muszáj a templom közelébe se gyere. De
kapcsolatban lenni, kapcsolatban az élő Jézussal csakis direktben
lehet! Nem a nagymamán, de még csak a papokon keresztül sem.
Csakis közvetlenül.
De
micsoda jó hír és méltóság! Nem kell, hogy valaki beajánljon
Jézusnál, nem kell, hogy valami ismerős elintézze a protekciót a
Mesternél! Ő maga kínálkozik fel nekünk, legyünk családtagjai,
testvérei neki és egymásnak is!
Zseniális prédikáció! :-)
VálaszTörlésKöszi, Viktor!
VálaszTörlésÖrülök, hogy olvastad! :)
Törlés