Bálványok és telefonok - 5Móz 5,5-10 (Advent 3. vasárnapja, 2022.12.11.)

textus: 5Móz 5,5b-10

Ezt mondta Mózes: “Így mondtam el nektek az Úr igéit: 6 Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”

Sok mindent jelenthet ma az advent számunkra. Van, akinek a legfontosabb a hangulat: a díszek, a mézeskalács, a forralt bor, a hangulat, a kivilágítás, a vásár. Számomra is sokat jelentenek. Valakinek a várakozást jelenti karácsony ünnepére. Vajon mikor lesz már karácsony, mikor jönnek már az ajándékok? Talán a gyerekeknek ez az elsődleges szempont. És bizony az egyházban is az advent mindig sűrű időszak. Sok a program, a lehetőség a találkozásra, a gyertyagyújtások, karácsonyi műsorok és programok. És ezek is fontosak. 

De akárhogyan is gondolkodjunk az adventi időszakról, az bizonyos, hogy eszünkbe sem jut, hogy a Tízparancsolat is lehet adventi üzenet! Márpedig a mai igénk ezt hozza most elénk. De mégis mit keres a Tízparancsolat egy adventi igehirdetés alapigéjeként? El akarja nekünk valami rideg regulával rontani a jó illatú és meghitt adventet?! Ugyan dehogy! Csak nem akarja, hogy célt tévesszünk, hanem hogy mindaz a hangulat, terv, érzés, ami az advent kapcsán bennünk van, a jó cél felé vezessen minket.

A mai igénkben az első parancsolat kifejtését olvashatjuk: “Én, az Úr vagyok a te Istened [...] Ne legyen más istened” És ennek mentén is, ebben a kifejtésben, a bálványimádás ellen szól Mózes, aki az Úr szavát közvetíti. Jó, még a Tízparancsolat, mint olyan oké. De a bálványimádás?! Most komolyan?! Hogy jön ez ide? 

Hogyan olvassuk? “Én, az Úr vagyok a te Istened [...] Ne legyen más istened” és folytatja: “Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat,” Ma sincs kevés, de anno az emberek nagyon sokféle istenben hittek. Mindennek volt istene, fűnek, fának, földnek, égnek, cselekvéseknek, mesterségeknek, foglalkozásoknak, élethelyzeteknek, érzelmeknek, kapcsolatoknak, stb. Ezeket az un. isteneket pedig sokféleképpen ábrázolták. A legtöbbször valamilyen állat, ember, esetleg növény (mondjuk pl. egy fa) formájában. Természetesen - hívő emberként állítjuk, hogy - nincsen más isten, az Úron kívül, így ezek az ősi istenek sem voltak többek, mint elképzelések, vágyak projekciói. Azonban, ez nem változtatott azon, hogy az emberek tisztelték és imádták őket. 

Manapság már nem nagyon készítünk bálványszobrokat, nincsenek tele a lakásaink házibálványokkal, vagy egyéb istenszobrokkal. Így azt gondolhatnánk, hogy ez az ige nem is igazán aktuális a számunkra, és főleg nem adventben! Pedig nagyon is aktuális, és főleg adventben. 

Mert mi is a bálványimádással a gond? Pál apostol így fogalmazza meg: “a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké” (Róm 1,25). Maygaraul, az Isten elkerült arról a helyről, ami őt megilleti, mint Teremtőt, és az Ő egyik teremtménye “vette át” a helyét. Hiszen bármilyen állat, ember, növény, mind-mind az Isten teremtménye, aki/amit persze lehet tisztelnil, de csak úgy, mint az Isten teremtményét és nem mint teremtőt! 

Tehát amikor az ember bálványimádó, akkor nem tesz mást, mint “teremtői” minőségre emeli a teremtményt, saját maga fölé teszi. “De hát ez nem érint bennünket!”-gondolhatnánk “Hiszen nekünk nincsenek ilyen bálványszobraink.” Valóban nincsenek. Remélem, hogy nincsenek… De itt nem a szobor a lényeg, hanem a lelkület! Vajon kit teszünk mi a “fejünk fölé”? Ki vagy mi alapján hozzuk meg a végső döntéseket? Ki vagy mi játszik szerepet abban, hogy mi milyenek vagyunk, hogyan cselekszünk, hogyan viselkedünk? Ha ezekre a kérdésekre adott saját válaszainkban nem találjuk ott a Mindenható Istent, akkor az nagy baj! Ha valaki más van ott, mindennek a tetején, akkor az nagyon nagy baj, ugyanis ez bizony a bálványimádás minősített esete… 

De ha azt mondom, hogy “Fölöttem ugyan nincsen senki! Én csak és kizárólag a magam ura vagyok!”, akkor is tévútra léptem. Ebben az esetben ugyanis az egóm lépett az Isten helyébe, a saját magam bálványa lettem, ami egy nagyon magányos, és sokszor nagyon hiábavaló műfaj! Rettentően egyedül tud lenni az, aki így gondolkodik. És persze ott vannak azok a helyzetek, amelyekben már nem vagyok elég erős, vagy kompetens, és a Münchausen báró módszer sem működik! (Aki - állítása szerint - önmagát húzta ki a mocsárból, a saját hajánál fogva.)

Tegyük fel az igehirdetés eleji kérdést újra, kicsit másképpen. Mi advent üzenet számunkra ma az első parancsolat fényében? Az, hogy ne cseréljük le másra, hanem az Urat várjuk alázattal és a neki kijáró tisztelettel! Mert mi Őt nem parancsolhatjuk, nem önthetjük formába, nem adhatunk neki ilyen vagy olyan “profilképet”, mert erre nem vagyunk képesek! Meg, nem mellesleg, teljesen fölösleges is. Aki bálványokat épít, és ráadásul anyagba akarja zárni az Istent, annak csöndesen megjegyzem, hogy az Isten maga jön el hozzánk! Hiszen, mi mást tett Jézus Krisztusban, mint anyaggá lett! Ha pedig én tudatlanságomban, türelmetlenségemben, vagy éppen önhittségemben már előzőleg anyagba próbáltam önteni Istent, vagy azt akit/amit istenné tettem, akkor már nem marad hely az igazi Krisztus számára! Mert ő hozzám is meg akar érkezni!

Nem tudom, hogy észrevettük-e már, hogy az utóbbi évtizedekben amerikai filmekben minden telefonszámban benne van, hogy “555”? Muszáj volt valamit kitalálni, mert az emberek a filmben szereplő telefonszámokat el kezdték felhívogatni. Nem tudom különben, hogy mit vártak, hogy majd Superman, vagy Harry Potter veszi fel a telefont… Na, mindegy. A lényeg az, hogy kitalálták ezt az “555” dolgot, és onnantól kezdve nem adtak ki sem olyan vezetékes, majd később, mobilszámot, amiben három darab ötös van egymás után. Így megoldódott a probléma.

Amikor megláttam a mai igehelyünket, rögtön ez jutott eszembe. Mózes 5. könyve, 5. fejezet, 5. vers, “555”. Csakhogy ez egy olyan ige, ami mindig elérhető, amit lehet és kell is “tárcsázni”! Nem fiktív számok ezek, mint az “555”-ös telefonszám, hanem nagyon is valóságos és nagyon is aktív üzenet! Az Isten emberré lett, önmagát adta bele a világba! Hogyne akarna akkor velünk lenni, hogyne “tárcsázhatnánk” fel Őt, hogy legyen velünk, segítsen, megváltson, megszülessen bennünk is! Ezzel a vággyal és lehetőséggel forduljunk rá advent második felére! Ámen.