Jézus, a kozmosz, és a buszbérlet - 1Jn 4,9 (prédikáció, Szenteste, 2022.12.24.)

textus: 1Jn 4,9-12

“9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.”

Gyerekkoromban sokat jártam busszal. Amikor az iskolát kezdtem, akkor egy külvárosi lakótelepen laktunk, és én a belvárosba jártam suliba. Ezért - mivel minden nap legalább kétszer mentem busszal, egyszer oda, egyszer vissza - egyértelmű volt, hogy bérletet veszünk. Akkoriban - ma nem tudom, hogy hogyan van, hiszen kb. 20 éve elköltöztem “otthonról” - volt még olyan, hogy csak egy járatra szóló bérlet. Én, mivel csak a “24”-es busszal közlekedtem, ezért fölösleges lett volna az egész városra szóló bérletet venni. Ez a bérlet csak arra az adott buszjáratra volt érvényes.

Azonban nem csak akkor, és nem csak a busszal kapcsolatban találkozhatunk érvényességi kérdésekkel. Szinte mindennek a világon van érvényessége. Az ételeknek szavatossági ideje, a személyi igazolványnak vagy a jogosítványnak is van érvényessége, stb. Sőt! Az információnak és tudásnak is van érvényessége. Van hogy egy tudás, képesség, vagy egy bizonyos információ birtoklása már nem aktuális, nem értékes többé. Gondoljunk csak arra, hogy régen az idősebbek által továbbadott tudás és tapasztalat volt a legnagyobb érték, ma pedig a telefonjainknak 2 éves tervezett elavulása van, ami után nem frissítik, tönkremegy, és valami teljesen újat kell megtanulni helyette…

Tegyük fel a kérdést - ha már egy szentesti istentiszteleten vagyunk együtt - hogy a karácsonynak, és azon belül is, a karácsony forrásának, Jézus születésének, mi az érvényessége? Meddig tart az érvényessége? Vajon már lejárt a szavatossága ennek a történetnek? Érték még egyáltalán?

A mai bibliai szakaszunk, amely János apostol tollából származik, erre a kérdésre (is) választ ad. Az idei karácsonyon ezt az igét fogjuk vizsgálni mind a három istentiszteleten, mert csodálatos ez a szakasz. Ma a 9.v.ről fogunk beszélni, a többiről pedig holnap és holnapután, szóval, aki hallani akarja a “sztori” többi részét és a végét is, annak el kell jönnie a templomba holnap és holnapután is. 

Tehát, a 9. vers így hangzik: “Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” Három rettentően értékes információ van ebben az egy mondatban. 

1. Az Isten szeretetből küldte el a Fiát. Nem mindig csak a tettek számítanak, hanem azok motivációja is. Nem csak a “mit”, hanem a “miért” is. Ahhoz, hogy megértsük karácsony üzenetét, alapvető fontosságú, hogy tudjuk: az Isten szeretetből tette, amit tett! Jézus azért született meg, azért öltött testet benne, köztünk az Isten, mert szeretett bennünket. Új kapcsolódási pontot nyitott közte és közöttünk, mégpedig személyeset, barátit, testvérit! Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy ezzel együtt Jézus uralkodik, de ezt az uralkodását egy olyan attitűddel, motivációval teszi, amelynek alapvető motorja a szeretet.

2. Amíg az első az okra, addig második információ, pedig a következményre mutat rá. Azért küldte el az Úr Jézust, hogy “éljünk őáltala”. Élet. Furcsa lehet ezt hallani úgy, hogy Jézus meghalt, hogy a kereszt, ami tulajdonképpen a Krisztus történet középpontja, de az üzenete mégiscsak az élet. Nem is akármilyen élet. Merthogy itt nem a biológiai életről van szó (görögül: “biosz”), hanem az élet teljességéről (görögül: “dzóé”), amelynek lényege az, hogy túlmutat a biológián, és az öröklétig kitágítja az élet horizontját. Ez a cél, a krisztusi cél: az örök élet.

3. És végül, de nem utolsó sorban, most érkezünk meg az érvényesség kérdéséhez. “Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” Úgy írja János, hogy Krisztus a “világba” jött el. Itt, az eredeti görög nyelvben, a “kozmosz” szó szerepel. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus Krisztus személyének, tetteinek, de leginkább az Isten kegyelme, általa való, közvetítésének érvényessége az egész univerzumra kiterjed! Tehát Jézus születésének érvényessége nem csak Betlehemre, az istállóra, Máriára és Józsefre, az állatokra, a pásztorokra, vagy a napkeleti bölcsekre terjed ki, hanem az egész kozmoszra, benne mindenre és mindenkire. 

És, ha igaz az, hogy általa lehet örök életünk (márpedig mi hisszük, hogy igaz!), akkor nem csak térben, de időben is univerzális a Krisztus megérkezése. Így nem csak egy 2000 éves történetről beszélünk, amely a történelem egy bizonyos pontján megtörtént, hanem egy olyan eseményről, amelynek érvényessége minden időre kiterjed. Egy pontban sűrűsödik össze  múlt, jelen és jövő, és a kozmosz középpontja egy törékeny gyermek formájában van most itt előttünk! Döbbenetes! Csodalátos és döbbenetes! Egyszerre meghitt és fenséges, megrázó és békés, meghökkentő és reményteljes!

Érvényes tehát karácsony ünnepe! Meghiszem azt! Érvényes benne az ősok, bibliai üzenet, Jézus születése? Még annál is jobban! Ebbe a fénybe kapaszkodjunk bele! Sőt, ezt a fényt engedjük be az életünkbe, hogy bevilágítsa, megtisztítsa és vezesse! Ámen